-A francba! Nem sikerlt. – hajtottam le a fejem. Majdnem kt napja lk a szmtgp eltt. gy ltszik, kijttem a szakmbl. Lassan rnztem Roksy-ra.
-Nem sikerlt. – mondtam mg hangosabban, hogy vegye a clzst.
-Ezek szerint nem fogja megcsinlni?
-Nem – shajtottam
-Tudja, mit grt.
-Igen. Azt, hogy a fiknak fog dobni. De ugye vdekezhetek?
-Ha elbr ennyi emberrel, ht rajta. – hh. Nem ismer engem. Nagy mzli. Ezeket a tuskkat mg htves koromban is el tudtam volna kalaplni.
Lassan elindultam a fik irnyba.
-Nos, ki akar az els ldozatom lenni? Ja, egybknt csak azrt jttem, hogy htha ezt ki tudjtok bontani. – dobtam oda Roksy-nak. A pasi megnzte, majd szrs szemmel rm meredt.
-Honnan szedted ezt le?
-Nem mindegy? Tudtok segteni nekem?
-H, Roksy, nehogy megtedd! Most a mink a csaj! - kiltotta az egyik beindult pasi
-Oh, tnyleg? – ezzel akkort rgtam a frfi oldalba, hogy elreplt, mint egy kismadr. – Nos, ki akar engem??? – nztem rjuk kihvan
-Anyd. – szlt be nekem fjdalmasan a buzi
-Igen, mi van vele? – krdeztem angyali mosollyal. Ez olyan volt, mintha azt rnm ki magamra: Vigyzz, a tndr harap!
-Lintia? – nzett rm Roksy – Tudod egytaln, hogy ez mi?
-Dehogy – fintorogtam egyet – Szerinted mirt jttem el hozztok hallt nem megvet btorsggal… ill. hallt megvet btorsggal?!?
-Nos ez a „Fny Gyermeke” lersa.
-Nos, ezzel sokat mondtl. Egy gyerek tltette le velem.
-A „Fny Gyermeke” hordozza magba azt az ert, ami a vilg egyenslyt vdi. Taln aki letltette veled, az… s te mita engedelmeskedsz valakinek?
-Hossz. De akkor megnzzk vagy sem??
-H, s velem mi lesz? – jajdult fel az, akibe belergtam – Hvjtok a mentmet, egy bordm eltrt!