Egy emlék
Különös érzés, egyre csak fojtogat
Bizsergő, de mégis rossz gondolat.
Rád gondolok, máris elszédülök
S fáj a szívem, mikor nem vagyunk együtt.
Mikor rám nézel, mintha más lennék
Oly szabad, mint csodálatos, kék ég
Fürdök a két kék szemed mélyében
De hiába nyúlok érte, el nem érem
Lassan eltávolodsz tőlem, elhagysz
S én maradok a sötétben, meghalva
Sírok érted, könnyeket hullajtok
Értsd már meg, nélküled meghalok!
De te csak állsz ott, némán
Szemed oly szomorú
Mint a napsütésben
Elolvadt, magányos hó.
Elmentél, és itthagytál
De már nem sírok érted
Csak egy emlék vagy mostmár
Melyet el nem felejtek.
Sibill
u.i.: Az első olyan szerelmes versem, amikor tényleg volt kinek írnom... |