Az �j lassan lesz�llt. Az �jszaka �gy nehezedett a f�ldre, mint egy s�t�t leped�. A f�k rejt�lyesen susogtak, magukba olvasztva a s�t�t �rnyakat. Egyed�l egy nagy h�z f�nylett, ami �tt�rte a k�r�l�tte l�v� s�t�ts�get. Ebbe a h�zba igyekeztem �n is. Ez volt a m�ltam, az �letem, a j�v�m. Ugyanis ebben a h�zban nem csak egy k�z�ns�ges buli volt k�sz�l�ben. Ez sokkal r�gebbr�l �s m�lyebbr�l ny�lik vissza. Itt tal�lkozik a f�ny a s�t�ts�ggel, itt k�zd v�gtelen csat�kat, itt kezd�d�tt minden, �s itt is fog befejez�dni. A sors fintora, hogy most ide ker�ltem. A c�lom: Megv�ltoztatni a m�ltat �s egyben a j�v�t. Ez nem lehetetlen. Semmi sem az, csak hinni kell benne. De �ppen ez az a dolog, ami itt nem volt soha.

Lassan, �vatosan, szinte hangtalanul k�zel�tettem meg ezt a h�zat. Amikor az ajt�hoz �rtem, m�g egyszer v�gign�ztem magamon. Egy v�r�s est�ji ruh�ban voltam, ami m�g eleg�nsabb� tette sz�nfekete hajamat �s a h�feh�r arcomat. Egy arany maszk volt az arcomon, ami �pp annyira takart, hogy ne ismerhessenek fel. Majd egy m�ly leveg�v�tellel bel�ptem az ez�stfekete ajt�n.

Egy csod�latos teremben tal�ltam magam. A falak v�rv�r�sek voltak, egy kis aranyporral f�szerezve. M�r jav�ban folyt a b�l, mindenki t�ncolt, egy k�l�nleges, t�r�k zen�re. Bal oldalt volt a pult, ahol rengeteg �rdekes tengert�li �s mediterr�ni ital sorakozott. Fur�n hatott az is, hogy mind v�r�s sz�n� volt. Igen. K�l�nb�z� emberek v�re.
Most m�r biztos r�j�tt�l, kedves olvas�, hogy hov� ker�ltem.

-          J� est�t! – k�sz�nt r�m egy f�rfi. – Megmutatn� a megh�v�j�t?

-          Jaj, azt is hozni kellett volna! – kaptam �szbe. Nan�, hogy – Elfelejtettem. De messzir�l j�ttem, k�rem, engedjen be!  - k�rleltem, b�r tudtam, hogy ez mind hi�ba val� – De ha nem hisz nekem, akkor k�rdezze meg Mr. Mondeword-ot, � h�vott meg. – a f�rfi l�that�lak elk�pedt, majd gyanakv�an m�regetett

-          Honnan ismeri Mr. Mondeword-ot?

-          Az nem mag�ra tartozik. Sz�ljon neki, hogy megj�ttem.

-          �s ki maga?

-          Shara Wquaro.- direkt egy olyan nevet mondtam, amit neh�z megjegyezni.

-          Shara Whuaur? – gondolkozott hangosan, de mivel v�laszra sem m�ltattam, ez�rt elment megkeresni Mondeword-ot. Kihaszn�lva az alkalmat, gyorsan befutottam a t�megbe.

Senkiben sem keltettem gyan�t, amikor egyenesen Mondeword t�rgyal�szob�ja fel� vettem az ir�nyt. Megfogtam, majd lassan lenyomtam a kilincset, k�zben nagyon figyelve, nehogy legyen bent valaki. Szerencs�m volt.
Gyorsan besurrantam, mint az �jjeli lepke. Miut�n becsuktam magam m�g�tt az ajt�t, volt id�m k�r�ln�zni. A szoba jobban hasonl�tott egy vend�gszob�hoz, mint egy t�rgyal�teremhez. Puffok �s puha sz�kek hevertek szerte sz�t. A fal itt is v�r�s volt, viszont a plafon fekete sz�nben pomp�zott, melynek k�zep�n egy hatalmas csill�r vil�g�tott. Szembe velem egy �r�asztal volt, sz�nfekete, csak a feh�r pap�rok f�nylettek rajta. K�zelebb mentem, majd az egyik szerz�d�st jobban megn�ztem.
”T�t: Eur�pa

Kiki�lt�si �r: 200 milli� doll�r

Elkelt!

M�t�l �n� Eur�pa teljes lakoss�ga!

V�gleges �r: 410 milli� doll�r”

-          Micsoda?? – d�bbentem le – Ez a fazon megvette eg�sz Eur�p�t? – ekkor viszont mocorg�st �szleltem az ajt� m�g�l. Gyorsan elb�jtam az �r�asztal al�, �pp id�ben. H�rom ember j�tt be, az egyik Mondeword volt, ezt biztosra vettem.

-          Nos, Uraim, b�rmit is akarnak mondani- kezdett bele a mondand�j�ba egy fiatal hang – �n m�r d�nt�ttem, nem vonom vissza az egyezs�get.

-          Mondeword! Ne tegye ezt! Az eg�sz vil�got el akarja puszt�tani?

-          �gy van. Az emberek nem �rdemlik meg, hogy �ljenek! – most �rkezett el az id�, hogy t�vozzak. Ezek�rt az inform�ci��rt m�r meg is �ln�nek. Ez nem j�t�k. A f�ld nagy vesz�lyben van!

Mire v�gre ki�rtem a t�ncparkettre, m�r a torkomban dobogott a sz�vem. El�g egy kis hiba, �s megcsapolnak, az h�t ziher! Akkor viszont valaki a v�llamra tette a kez�t. �szt�n�sen megragadtam, megp�rd�ltem, �s kicsavartam a karj�t. Csak azt az egyet nem vettem sz�m�t�sba, hogy egy v�mp�rral �llok szembe. � meglep�dve n�zett r�m, majd sz�lesen elvigyorodott.

-          Ember vagy, igaz?

-          �s mi van akkor? – �szrevettek. Nagyszer�!

-          Ki h�vott meg? – k�rdezte m�g mindig mosolyogva

-          Mondeword.

-          Igaz�n?

-          Igaz�n.

-          Az furcsa.

-          Mi�rt?

-          Mert �n vagyok Mondeword �s nem eml�kszem, hogy megh�vtalak volna. – m�g jobban elvigyorodott, �s m�r ki is l�tsz�dtak a borotva�les szemfogai, ami miatt a fr�sz ker�lgetett. Lebuktam. Err�l ennyit.
Megfogta a kezem, �s a t�ncparkettre vezetett.

-          Ki vagy? – s�gta a f�lembe. Lass� sz�m k�vetkezett, �gy �t�lelt, vigy�zva, nehogy sz�tporlassza a csontjaimat. Ez kedves volt t�le.

-          Emily. A nevem Emily. – nem tudtam, mennyire tud olvasni az agyamban, �gy sokkal kellemetlenebb volt hazudni.

-          Mi az igazi neved?

-          Ha az agyamba turk�lsz, akkor lopd ki azt is! – v�gtam r�.

-          Nocsak, de pimasz egy kisl�ny vagy! – mosolygott – Te volt�l a szob�mban, nem igaz?

-          Honnan…?

-          �reztem a pap�ron a kezed illat�t. – cs�kolta meg a kezem. �n elr�ntottam, � erre m�g szorosabban fogott, mintha f�lt volna, hogy elsz�k�m.

-          Mi�rt akarod elpuszt�tani a vil�got? Az�rt vetted meg Eur�p�t, hogy megcsapolhasd?

-          Ssss… Egy n�nek nem szabadna ilyen szavak haszn�lnia. – a mutat�ujj�t �vatosan az ajkaimra helyezte.
Egy ideig sz�tlanul t�ncoltunk. �reztem, hogy v�gig engem n�z, de nem tudtam mit tenni. Tal�n ez az utols� t�ncom. Tal�n… Elmosolyodtam. Mindig is kerestem a bajt, m�g most is azt teszem. De most nem �reztem vesz�lyben magam, s�t, kimondottan kellemes �rz�s fogott el.
Feln�ztem, �s l�ttam Mondeword szomor� fekete szemeit. Szinte elnyelt az a m�ly tekintet.

-          Mi�rt n�zel �gy r�m? – a testemet megfesz�tettem, ezzel is azt jelezve, hogy ne pr�b�ljon elb�v�lni.

-          Olyan sz�p �s r�vid az emberi �let. Tele van �rt�kekkel. Ezeket viszont az id� sor�n elfelejtett�tek. �gy m�r csak �l�holtak vagytok, lelketek m�r nektek sincs. Akkor mi �rtelme az �leteteknek? – egyre gyorsabban �s d�h�sebben besz�lt. Kezdtem komolyan megijedni – A v�mp�rok nem rendelkezhetnek lelkiismerettel, nem �rezhetnek szerelmet, szeretetet. N�zd meg az embereket! M�r �k is olyanok, mint mi! Akkor meg mi �rtelmi �letben hagyni titeket? – a szavai elrettentettek, sz�ven sz�rtak. Ell�ktem magam t�le, nem is pr�b�lt megfogni.

-          Teljesen meg�r�lt�l! – sziszegtem.

-          Olyan biztos vagy benne? – k�rdezte g�nyos nevet�s k�zepette.

-          Igen! N�zd! Az emberek h�ly�k, de tudj�k, mi a fontos! �k is szeretnek, mint mindenki m�s! Lehet, hogy nem mindenki olyan j�, de hidd el, a legt�bben a saj�t �let�ket is fel�ldozn�k m�sok�rt! A szeretteik�rt! A szerelm�k�rt! Ezzel csak kiirtan�l egy olyan fajt, aki m�g megtan�that �rezni! – ezzel odamentem hozz�, �s megcs�koltam. Nem tudom, mi�rt, �gy l�ttam helyesnek. Sz�vem dikt�lta ezt az iramot, ami m�r neki nincs, de �n visszahozhatom! � ism�t meg�lelt, ajkunk ism�t �ssze�rt egy hossz�, forr� cs�kban. �reztem, ahogy a hegyes szemfog�val beleharap az ajkamra. Eltoltam magamt�l.

-          Nem! – mondtam halkan, �s ridegen – Nem szabad!

-          Gyere velem! – suttogta – Gyere, �n halhatatlann� teszlek, hogy �r�kre mellettem l�gy!

-          Nem akarom! – egyre er�szakosabban h�zott mag�hoz, nem tudtam megv�deni magam. Az arca megv�ltozott, igazi v�mp�r lett bel�le. Olyan, ami nem ismert sz�nalmat. Abban a pillanatban nem tudtam mit tenni. Kivettem a kar�t, �s…
Meg�ltem.
Meg�ltem �t. Akit szerettem. Mert m�r megszerettem, de � nem volt ember, gyilkost csin�ltak bel�le, a halhatatlans�g�rt cser�be.
Elkerekedett szemmel n�zett r�m. A v�llamra borult, lassan, kecsesen.

-          Megmented az emberis�get. – mosolygott r�m

-          Sajn�lom. – k�nnyes volt a szemem, de nem akartam s�rni. Kem�ny vagyok. �n vagyok a v�mp�rok r�me.

-          Legal�bb �ruld el a neved! – h�rg�tt

-          Anita. Anita Blake.

-          A v�mp�rh�h�r. – majd ism�t r�m n�zett, mosolyogva, kedvesen – K�sz�n�m. – majd egy ny�g�ssel elt�vozott. T�rdre ereszkedtem, remegett az eg�sz testem, �s �reztem, hogy hamarosan elporlik az �v�. Tal�n engem v�rt, hogy megmentsem, �s �j �letet kezdhessen?
Lassan bevonszoltam a szob�j�ba, sz�tt�ptem a szerz�d�st, majd nem b�rtam tov�bb. A porkupacra n�ztem, ahol m�r csak a ruhadarabjai voltak felismerhet�k. Elmosolyodtam, �s a szememb�l kicsodult egy k�nnycsepp, egyenesen a porkupacra.

-          �g veled, Mondeword. – suttogtam, majd let�r�ltem az arcomr�l a k�nnyeket, �s kiugrottam az ablakon.
Nem fogom soha sem elfelejteni �t, mindig eszembe fog jutni, amikor egy v�mp�rral vagy m�s l�nnyel harcolok. Az a keser� mag�ny, amit � �t�lt. De most m�r j�l van, kezdhet egy m�sik �letet, tiszta lappal.

-          V�r egy �jabb v�mp�r – mosolyodtam el ism�t. Hogy honnan sejtettem? Mert tudtam, ki �s mi vagyok. �n vagyok a H�h�r, �s �n nem randizok v�mp�rokkal. Meg�l�m �ket.

V�ge

by:Sibill