Fantasy forever!
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
hh
 
Saját dolgaim:
Mindenki máshogy értelmezi, mindenki másként éli át, mások az elképzelések, a harcok, más a szenvedés, a szeretet, az élet felfogása és az apró örömök átélése. Nem tudhatod, hogy milyen voltál, milyen vagy, mit akarsz, de csak te döntheted el, hogy ki leszel.
Sibill
 
Regényeim
 
Verseim
 
Történeteim
 
Rajzaim
 
~Vélemények...~
 
Szavazz!
Mi tetszett a legjobban az oldalon?

A kinézete és a képek
A könyvek és a történetek
A versek és a rajzok
Fantasy forever!
Egyik sem
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Köszönöm
Köszike, és lécci majd látogass meg újra!;)
 
Mostani kedvencem...^^
Ez a kép magáért beszél...Köszike, Kita!^^
 
Még egy számláló...

Asszem...
halandó olvassa a lapot.
Jó nézelődést!;)

 
~Ma petite~

Ma petite

1. Kezdőrész/XD/ - Avagy a Cúnyahapsi felbukkan

- Már megint?!? - sóhajtottam. Ez a negyedik áldozat. És mindegyik lány.

- Igen, Livy... - szipogta a barátnőm, Carol - Azt hittem, velem nem történik meg... de tévedtem.

Ahogy így olvasod ezt a párbeszédet, kedves olvasó, arra gondolhatnál, hogy ismét egy krimikkel, akciókkal és drámával dúsított könyvet tartasz a kezedben. És ezt én azonnal meg is cáfolom.

Négy áldozat, négy fiatal nő, egy hónap alatt. A rosszfiú most különösen kitett magáért. Hogy miért? Mert ebben a hónapban legalább négy barátnőmnek törte össze a szívét.

Helyes, piszokul az, már szinte megkérdőjelezem az emberi mivoltát. Még kedves is tud lenni, ha a kiszemeltjéről van szó. De az egyszer biztos: ha a hálójában vagy, onnan már csak akkor szabadulsz, törött szívvel, mikor kilök. Ezért is utálom a fickót. Hiába mondom el minden egyes barátnőmnek, nem hallgatnak rám. Utálom ezt mondani, de most nekem van igazam. Valahogy le kell állítani ezt a fickót! Nem fogja többé ezt csinálni, azt én garantálom!!

- Livy? - nézett rám Carol pislogva - Mi a gond? Eléggé elkalandoztál...figyelsz rám egyátalán? - hangja sértődötten csengett. Tessék, már megint elkalandoztam. Mostanában mindig ezt teszem, így elég nehéz értelmes társalgást folytatni az ismerőseimmel.

- Persze!! - feleltem zavartan - Figyelj, gondolj arra, hogy jó volt vele...nem igaz?

- Hülyee!! - ugrott rám, mint egy vérengző, emberekre éhező fenevad - Elvette a szüzességem, és összetörte a szívem!! Hogy tudnék ilyenkor a jó szexre gondolni? - Igaza van. A legtöbb lány úgy akarja megízlelni az elsőt, hogy szerelmes, és ami a legfontosabb: szeretve legyen. Viszont mivel nem bír várni, ezért a cél előtt orra bukik. Csak sajnálni tudom az ilyeneket, viszont, mivel a barátnőim az érintett személyek, ezért kötelességem fapofával bólogatni, és meghallgatni a bánatukat. Ők is ezt tennék a helyemben, nem? Nos, szerintem leordibálták volna a fejemet, de ez más tészta.

Végtére a föld forog tovább, nemdebár? Nem is foglalkoztam ezzel, amíg egyik szünetben meg nem csörrent a telefonom.

- Igen? - szóltam bele a szokásomtól eltérően álmosan, hiszen az előtti este túl sokáig olvastam pornóregényt.

- Livyyy!! - ordított bele egy ismerős hang, amitől azt hittem, új dobhártyára lesz szükségem - Meghalok!! Felkötöm magam, bizony isten!!!

- Drága Windy... - próbáltam a megszokott hangsávomat megütni, de ez eléggé nehéz volt a még mindig élesen visító fülem miatt - Miért akarod a drága barátnődet megsüketíteni, és szívrohammal megajándékozni? - ez megtette a hatását. Azonnal kitárulkozott. Nem mintha a tíz perces szünetemet nem használtam volna másra/éppenséggel megtölteni az üresen korgó hasamat, vagy vígan cseverészni azokkal, akiket még nem környékezett meg a szerelem nyila/, de mivel kedves lányka vagyok, így hagytam, hadd beszéljen. Végül is ő is megtette volna a helyemben, nem? Szerintem inkább elküldtek volna melegebb éghajlatra, de erről most ne beszéljünk.

- És... azt mondta, hogy szeret... és azt kérte, hogy én is szeressem viszont... nem bírtam nemet mondani neki...nem tudtam...

- Már hogyne tudtál volna! Egyszerűen kimondod: nem! N-E-M! Mondd utánam!

- Hiába, Livy... azt mondta, hogy nem szeretem, és ezért nem akarok vele lefeküdni...így megtettem, és...

- Kidobott - fejeztem be a mondatot helyette

- Úgy van... - hallatszódott, még így is hatalmas szellemi energiájába került, hogy el ne sírja magát. De Windy erős, kibírja. Persze ezt a megrázkódtatást már kevésbé, de az élet nem habos torma.

Na jó, mostmár nekem is elegem lett az állandó nyavalygásból. Úgy látszik, nem hagyhatom, hogy mégtöbb barátnőm tegye meg ugyanazokat a lépéseket, és megint én legyek a szemetesláda. Így is Windynek délután négy órán keresztül kellett ápolgatnom a lelkét, de úgy is tudom, hogy ez csak a kezdet...holnapra meg sem látszódik majd az a mosoly az arcán, amivel távozott este nyolc körül a szobámból.

Halvány mosollyal tárcsáztam a számot. A szívem a torkomban dobogott, miközben remegő kézzel a fülemhez emeltem a kagylót.

- Hallo? - szólt bele Josh a maga egyedi, idegesítő hangjával.

- Szia. Gondolom te még nem ismersz, viszont én... már régóta figyellek. - nyeltem egy nagyot, és nem azért, mert féltem kimondani, hanem undorral töltött el ez a szó.

- Tényleg? - még így is magam előtt láttam az egójától bűzös vigyorát.

- Tényleg. Szeretnék találkozni veled. - tudtam, hogy ennek nem tud ellenállni. Most átsuhanhatott a fején: Hmm...végre megint egy ágyba rakható guminő...

- Rendben. - egyezett bele - Ma délután megfelel? Úgy négy körül?

- Persze! - könnyebbültem meg. Bekapta a csalit. Már csak ügyesen ki kell fárasztanom, hogy utána ki tudjam húzni. Örök baklövés, haver! Mostmár nem menekülsz!

Szerettem volna nagyon gúnyosan, gonoszul nevetni. Kurvára jólesett volna, de nem hagyhatom, hogy meggyanítson valamit, bár szerintem a hatalmas önbecsülése miatt nem is gondol arra, hogy talán nem az édes kis pofa miatt fogok találkozni.

- Renden, legyél a suli előtt négykor! Csók. - azzal le is tette, de nem bántam. Szinte örömtáncot jártam volna, annyira örültem. Végre megbosszulhatom a barátnőim és természetesen a saját magam szenvedését, hiszen nem más hallgatta meg őket, mint szerény személyem. Lehet, hogy a pokolban fogok sütkérezni ezért a tervemért, de nem izgat. Még ott is nevetni fogok a srác arcán.

2. Az első randi…

Az egész napom olyan lassan telt, mintha egy meztelencsigabébi vonszolta volna a nehéz perceket. Minden órán csak azon agyaltam, hogy miket kéne mondanom. Vajon mit fogok tenni? Annyit tudok, hogy este, mikor félholt állapotban belehuppanok a puha, hívogató ágyamba, akkor ezt fogom kántálni: "Igen. megcsináltam! A srác már a markomban van!"

Mindenki engem figyelt, amikor néha /számukra ok nélkül/ felkacagtam, majd tovább álmodoztam. Mit ne mondjak, eléggé nagy fantáziám van, ezért kell néha levezetni az erőmet egy kis mozgással, verekedéssel vagy pornó-könyv olvasással. Csodálatos levezetés.

Mikor végre a meztelencsigabébi átvergődött a célon, szó szerint repültem haza. Osztálytársaim tátott száját figyelve szökdeltem a buszmegállóba, miközben nem bírták volna levakarni az arcomról a fényes vigyoromat. Persze anya sem értette, csak akkor kezdett sejteni valamit, amikor mondtam neki, hogy hamarosan el kell mennem.

- Mégis hova mész? - nézett rám felhúzott szemöldökkel.

- Randira, megszívatni egy srácot! - mosolyogtam rá olyan angyalian, hogy kibuggyant belőle a nevetés.

- Azért óvatosan, kicsim. - ölelt át, majd mintha még valamit mormogott volna, amiből csak annyit vettem ki: Olyan, mint én voltam....

Az órámra pillantva majdnem elüvöltöttem magam.

- Te jó ég! Máris négy van?!? - nem hittem a szememnek, de amikor vagy négy buszon álló alakot is megkérdeztem, rájöttem, hogy nem a szemem káprázik. Legalább negyed órát kések, ha nem többet. "Remélem megvár" - jutott az eszembe, és jót nevettem magamon. "Mint egy szerelmes ki csitri!" - kuncogtam, miközben feszülten pillantottam körbe. Még egyszer előkotorásztam a mini táskámból a mégkisebb tükrömet, hogy megnézzem, minden rendben van-e. A smink tökéletes, elég kihívó, viszont a kurvákéhoz sehol sincs. Ez megnyugtató. Csak maradjunk természetesek. Egy sztreccses farmernadrágot viseltem, egy sportosabb, de ugyanakkor testhezálló felsővel. Cipő kérdésben inkább a csizmát tartottam előnyösebbnek, mivel így mégjobban kihangsúlyozta a nőies formáimat. Nos, igen, egy 16 éves lányka már kezd kerekedni mindenhol/pár osztálytársam már a hasánál is/, és nekem is tetszett az a látvány, amit a tükörben pillantottam meg. Vékony, elég magas, félhosszú, hullámos, barna hajú, mélybarna szemű lány nézett vissza rám, akiről sütött a szexualitás és az ártatlanság. Király párosítás.

Kifulladva szaladtam a megbeszélt helyre, ahol /hál' istennek/ ott várt rám Josh. Lelassítottam a lépteimet, és próbáltam természetesen lépkedni. ilyenkor szokott az lenni, hogy a karom egybefonódik, összeakad a két lábam, és akkorát tanyálok, hogy még Morgó is elnevetné magát. De most nagy levegőt vettem, és mosolyogva a fiúhoz rohantam.

- Bocs a késésért! - próbáltam nem lihegni - Remélem nem régóta vársz...

- Érted megérte... - vigyorodott el, majd megfogta a kezem. Olyan volt, mintha álomba csöppentem volna. Nem is kellett eljátszanom a lelkesedést, mert teljesen máshogy viselkedett, mint ahogy gondoltam volna. Mindenre nyitott, értelmes, komoly dolgokon töprengő, édes srácnak tűnt, aki mindent megtenne értem.

Egy étterembe vitt el, ahol nagyon sokat beszélgettünk. Meséltem magamról, ő figyelt, majd szerepet váltottunk. Kikértem egy-két dologról a véleményét, és tökéletesen válaszolt, megfontoltan, felnőttesen. Első ránézésre ő lenne az álompasi. Viszont csak első ránézésre.

Tudtam, hogy csak azért cseveg velem, hogy megkapja, amit akar, és lefektessen. Talán szerepeket játszik, és nem is olyan, mint akinek mutatja magát, ki tudja. És /bár nagyon jól éreztem magam,/ amikor meg akart csókolni, elhúzódtam tőle, és játékosan csak annyit mondtam: Nono! Itt most én kötöm a szabályokat! - kár volt kimondani, vége lett a csodás tervemnek. Fapofát fog vágni, és elküld a francba! - gondoltam. De még sem így történt, mosolyogva felelte: - Rendben, hölgyem.

Azzal puszival elváltunk. Nem vagyok szerelmes belé, de meg tudnám szeretni. Viszont ez az én játékom, és ő az én bábum. A bosszú órája egyre közeledik.

3. Felismerés

Még aznap csörgött a telefonom. Ő volt az.

- Jól éreztem magam veled. - szinte láttam, ahogy mosolyog a telefonba - Remélem majd megismételhetjük...

- Persze! - vigyorogtam - Jó volt a mai nap. - még beszélgettünk egy kicsit, majd nagy nevetések közepette elbúcsúztunk egymástól. Úgy éjfél körül viszont kaptam egy sms-t tőle: Hiányzol. - lelkiismeret-furdalás tőrt fel a szívem legmélyéről, de gyorsan elhessegettem. Száz meg száz lány sírt miatta, az nem lehet, hogy hirtelen egy szerelmes kis pávián lett belőle. Bármennyire szeretném.

Ahogy mondtam, belé tudnék szeretni, elég könnyen. De néha az ember lányának nem az érzelmeire kell hagyatkoznia, hanem az eszére. Ha minden lány követte volna a példámat, akit Josh megkefélt, most nem lennének összetörve. De ez van. Nincs rózsa tövis nélkül. Hú de bölcs vagyok!

Reggel ismét kómásan keltem fel. - Mi, még nincs hétvége? - sóhajtottam, majd kiugrottam a hívogatóan meleg és puha ágyból, és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Tíz perc múlva úgy-ahogy új külsővel örvendeztettem meg magam/mivel felkelés után a hajam, mint egy oroszlánysörény, és a járásom, mint egy kifejlett zombié/. Kaja, majd egy gyors fogmosás, pakolás, és efféle idegesítő tényezők, és végre el is indulhattam. A tervem tökéletesen haladt, és ez boldoggá tett. Még az sem vehette el a kedvem, hogy számomra egy eléggé ismeretlen ismerőssel hozott össze a buszút során a véletlen. Még egy barátnőmmel. Ő nem sírt, sőt, boldog volt. De emlékszem, két hónappal ezelőtt...

- Szia, Livy!! - köszönt jó hangosan, hogy mindenki meghallja a béna nevemet. Nagyszerű, már akkor is tudtam, hogy itt bajok lesznek. Bajok, bizony, drága olvasó, értek az ilyesmihez, és sajnos sokszor megérzem őket.

- Szia, Alexa... - sóhajtottam, majd kivettem a maximális hangerőre állított mp3-mamat a fülemből - Mi újság?

- Képzeld el... - hajolt hozzám olyan közel, hogy a számban érezhettem a fokhagymás leheletét - Találkoztam egy sráccal! Nagyon édi, és szívből szeret! Hát nem isteni?!?

- Nagyszerű - mosolyogtam - És ki a kiválasztott?

- Biztos ismered, Josh barátja... - na, ekkor átváltoztam a “hugicájátféltő” nővérkévé. - Megőrültél? - horkantam fel - Ugye tudod, hogy ő is ugyanolyan, mint...

- Nem igaz! Ő végre kedves, aranyos, és megértő! - vágott bele a szavamba.

- Figyelj, Josh is kedves volt, kis cukipofa, emlékszel? És mégis átvert!

- Nem! - csóválta a fejét - Ő sosem volt kedves. Még egy bókot sem kaptam tőle. Igazából a hidegsége kábított el!

- Micsoda? - lepődtem meg - Azt akarod mondani, hogy...nem nevetett veled, nem hívogatott, nem küldött sms-eket...

- Egyet se. Csak a gúnyos mosolya játszott az ajkain, mindig. Így visszatekintve szörnyű volt. - nem értettem. Ha nem minden lánnyal ilyen, akkor velem vajon miért viselkedett így? Talán az ösztöne megsúgta, hogy Alexának a komoly, rideg pasik jönnek be? Lehetséges lenne....? - gondolkoztam el ismét. Már csak az ajtók záródása zökkentett ki az álmom világából, és akkor rá kellett döbbennem, hogy Alexa elment, és már rég le kellett volna szállnom.

Az aznapi szüneteim azzal teltek, hogy Josh régi szeretőit, avagy a barátnőimet kerestem fel, és kérdezgettem róla. Legtöbbnek nem is tűnt fel, hogy hirtelen mennyire érdeklődő vagyok, de páran, mint például Carol észrevette.

- Miért érdekel ez téged? - húzta el a száját. Nem akartam elmesélni neki, hiszen minél kevesebben tudnak a tervemről, annál kisebb az esély, hogy egészen véletlenül megtudja a drága. Így muszáj volt valami kifogást találnom.

- Csak szeretném én az ilyen pasikat messziről elkerülni, ezért kéne az info... - Carol hasonlított rám a legjobban. Nagyokat tudtunk nevetni, ő is elég perverz volt, mint szerény személyem, és pasistílusban is igencsak egyetértettünk, így nagyon érdekelt, hogy vajon hogyan viselkedett vele Josh.

- Értem. Az volt a fura, hogy nagyon hűvösnek mutatkozott...nehezen viseltem el, de valahogy felnéztem rá. Elbűvölt az önbizalma. Pedig tudod, hogy nem szeretem a rideg fiúkat... - szóval csak velem volt kedves. Eddig csak velem. De vajon miért? Talán kipróbál egy újabb hódítási trükköt? Csak erre tudtam gondolni. A szerelem olyan távol áll tőle, mint a jetitől a borotva, ez tény.

4. Livy eltűnik, ahogy Mark feltűnik…

- Örülök, hogy ismét találkozunk! - mosolyog rám azzal a csodaszép szemével. És most kivételesen nem Joshról beszélek.

- Mark... - nyögtem, mert mást nem tudtam mondani. Ő volt a legutóbbi barátom, akivel nagyon nem jöttünk ki, és végül szakítani kényszerültünk. Avagy: extra féltékeny volt, miközben engem csalt meg agyba-főbe. Amikor ezt megtudtam, kivertem a balhét, és szakítottam, majd még jó néhányszor átvágott. Azok után próbálom elkerülni, most viszont mégsem sikerült. - Mit akarsz? - kérdeztem flegmán

- Téged... - vigyorog ördögien

- Szóval megint eleged lett a kurvákból? Örülök, de én most mással járok. - fordultam meg, és próbáltam eliszkolni, de nem hagyta. erőteljesen megfogta a karom, és magához húzott.

- Enyém vagy. Más úgysem lenne a barátod! - lelki terror? Igen, fél éven keresztül ez ment. De most más a helyzet.

- Ejnye, Mark... - húztam be neki egyet. A fájdalomtól hátrébb nézett, és értetlenül nézett rám, majd ismét elmosolyodott - Mióta nem kaptam ilyeneket tőled...vesztes.

- Hagyj békén! - üvöltöttem. Mindenki ránk nézett, de nem érdekelt - Sosem leszek a játékszered, világos? Keress inkább mást, mert az én szívem már foglalt!!

- Josh? - hajtotta oldalra a fejét. Barna haja belelógott a szemébe, ami a régi időkre emlékeztetett.

- Semmi közöd hozzá! - pufogtam - Az én magánéletem, a te szereped már véget ért! - sötétbarna szemei kérdően néztek rám, miközben a gyomromban ismét pillangók repkedtek. Hány éjszakát sírtam át miatta! Hány szomorú, szerelmes verset írtam, amit senkinek nem mutattam meg magamon kívül...? Nem akarok újra ebbe a hibába esni.

- Ugyan, Honey... - csóválta a fejét - Látom a szemedben, hogy akarsz engem. Mondd csak, miért nem adtad meg magad? Mindig, minden találkozásunkkor...de mire le tudtalak volna fektetni, ellöktél. De egyszer úgy is elérem azt, amit akarok, remélem tudod. Én leszek neked az első.

- Álmodban! - vágtam pofon, és éreztem, ahogy az arcom lángol. Mindig vagány csajnak tartottam magam, akit mindenki irigyel, szeretne olyan lenni, mint ő. De amikor Markkal voltam, végre kibújhattam ebből az álcából, és lehettem egy doromboló macska is. Csak ő neki mutattam meg az összes oldalamat, ezért tudott ennyire zavarba hozni.

- Majd meglátjuk...vesztes. - mosolygott, majd elment mellettem, köszönés nélkül. Én meg ott álltam összetörve, kibuggyanó könnyekkel. Sosem éreztem magam ennyire egyedül.

A falhoz támasztottam a testem, és próbáltam elfojtani a sírásomat. Már csak pár diák szaladt gyorsan a terem felé, de én nem bírtam egy lépést se tenni. Mikor végre becsengettek, és mindenki elment, elkezdtem zokogni. Olyan hullám söpört végig rajtam, amit muszáj volt szabadjára engednem, különben elevenen felfalt volna. Így hát sírtam, szipogtam, belelovagoltam magam a múltba, és nem bírtam megállni. Végül egy hang ébresztett fel.

- Livy...? - megállt bennem az ütő. Josh volt az. Gyorsan letöröltem a könnyeimet, és egy zsepit kerestem volna, de pechemre nem volt nálam. Ő segített ki.

- Köszönöm... - fogadtam el, majd kifújtam az orrom, és letöröltem a könnyeket az arcomról.

- Mi a baj? - kérdezte aggódva. Talán ezt is megjátszotta volna?

- Régi emlékek...mondta elfojtott hangon, és próbáltam nem újra sírva fakadni. Ő átölelt, én meg a mellkasára helyeztem a fejemet. És újra sírtam. Remegett az egész testem, de nem érdekelt. Biztonságban éreztem magam. Majd abbahagytam, kértem még egy kisegítő-zsepit, majd mosolyogva Joshra néztem.

- Köszönöm.

Ő nem válaszolt, csak egy édes mosolyt küldött felém, majd ismét megölelt.

- Kit kell megvernem? - kérdezte végül. Nem tudom, hogy a feszültségtől, vagy az örömtől, de elkezdtem nevetni. Jól esett, hogy vigyáz rám. Még ha az egész csak egy játék.

5. Próbák – Avagy hogyan készítsünk ki egy pasit? XD

Még sokszor meghallgattam a hangját, miközben felvettem a kazettára az anyagot. Most biztos értetlenkedve, kitágult pupillákkal nézel a számítógéped monitorjára, és kíváncsian felteszed a kérdést: Kazetta?

Igen, kedves olvasó. Ez az egyik segédeszközöm, egy kis mikrofon, ami mindent felvesz, amit érzékel. Tudtommal két-három órát bír, de több is van belőle, hogy egész nap cserélgessem. Majd talán úgy állok bosszút Joshon, hogy beviszem a sulirádióba, s lejátszatom, ki tudja. Egy biztos: alibim van, és bizonyítékom is. Király az élet.

De már nem csak egyedül Josh az áldozatom, nem bizony. Itt van példának okáért Mark is, akit szintén meg fogok leckéztetni, az hót ziher.

Mit is kell megtenni egy srácnak? Végtelen feljegyzések sorozata. De most letesztelem ezt a fiút.

- Szia! - köszöntem kedvesen Peternek. Ő a "fogadott" bátyám, az egyedüli, akinek mindent elmondhatok. Ő is őszintén elmondja a gondolatait, és segít az enyéimben, ha kérem. Ő az egyetlen, akinek meséltem Markról. Aki végignézhette a szétomlásomat, és azt is, amint újra összeszedtem magam. Én is követtem el hibákat, ezért szeretném, hogy más nehogy ebbe a csapdába essen.

1. Legyen kedves, figyelmes, hallgasson meg.

Szitu: Az egész randit végigbeszéltem, nem is hagytam szóhoz jutni. Heh.

Ő: Már látszódik, hogy szinte elaludna, de mégis kitart, sőt, kedvesen mosolyog hozzá. Sőt, randi után fel is hív, hogy nagyon jól érezte magát velem. Nem bírom. A következőn már szóhoz juthat. Ezt a csapást kivédte. Franc.

2. Ne legyen nyápic.

Szitu: Felidegesítettem pár hatalmas emberkét, beszólogattam nekik, erre rám akarnak támadni a randi közben. Mondom nekik, hogy a pasim elintézi mindegyiket, és várom Josh reakcióját. Nem csodálkoznék, ha elfutna, és többé nem is hívna fel. Ebben reménykedek.

Ő: Elém áll, és vigyorogva mered a pasikra. Ők felismerik, és bocsánatot kérnek tőlem, majd elmennek. Pislogva nézek a fiúra, mire ő megosztja velem, hogy sok éve karatézik, és ezek a csoporttársai, így nem kell tartanom tőlük. Te jó ég, kezdem legyőzöttnek érezni magam! Sóhajtva leültem a székre, és próbáltam mosolyogni. 2-0. Nem ér!

3. Legyen hős lovag.

Szitu: Épp megyünk a mozi felé, nagyokat nevetve, de egyszercsak elcsúszok, és szépen mondva eltanyálok. Ő próbálja elterelni a mosolyát, és megpróbál segíteni nekem, de amikor felállok, felszisszenek. - Ó, ne... kiment a bokám... - mondom magas hangon, és egy lépést sem tudok megtenni. Jobb, ha feladod, te nőcsábász! Höhö.

Ő: Átkarol, és próbál segédkezni, de amikor kijelentem, hogy egy tapodtat sem mozdulok, felvesz az ölébe. A fejem céklavörös, és kalimpálva követelem, hogy engedjen el, de nem hallgat rám. Besélálunk így a moziba, én az ölébe, mint valami ifjú házas, lerak a moziban lévű székre, és hamarosan visszajön egy nagy adag popcornnal, és egy vizesruhával. Megnézte a lábamat/bevallom, már nem tiltakoztam annyira, csak megjátszósan sziszegtem néha/ és beborogatta, majd mosolyogva nézett rám - Így már jobb? - erre mit mondhattam volna? Még egy törölhető videó. Nagyszerű. De mégis, nagyon örültem neki. Visszamosolyogtam rá, és a film végeztével/ami isteni volt, Johnny Deppel a főszerepben/ még mindig segíteni akart, de megnyugtattam azzal, hogy már nem is fáj.

4. Női problémák.

Szitu: Vajon mit tenne egy férfi, ha egy csaj a nyakába ugrana azzal, hogy irtóan görcsöl a hasa? Nos, ezt is megtudhatom. Randi közben elkezdek könnyezni, fájdalmasan a hasamat markolászom, és elmesélem, hogy épp most vagyok a hónap egyik legnehezebb napján, és elfelejtettem görcsoldót betenni a mini-táskámba. Ebből mássz ki, okostojás!!

Ő: A farmerkabátja zsebébe kezd el kutatni, majd elővesz egy Meristin-es dobozt. Az állam a földig repül. - Hogy van nálad....? - nyelek nagyot. - Húgomnak vettem, mert neki is ilyen panaszai vannak, csak még nem tudtam neki odaadni...ezt tedd el nyugodtan! - adja oda mosolyogva - Majd veszek másikat. Hátast dobtam volna, de komolyan... ez elképzelhetetlen...talán ő is fogadott volna?

Nos, eddig jutottam el, kedves olvasó, és mivel eddig sem tudtam meglepni, azért kerestem meg a drága Petert.

- Szió, mizujs? - viszonozta a mosolyomat – Mintha egy kicsit le lennél törve..mi a gond?

- Hm...tudnál valamiben segíteni? - próbáltam elterelni a témát.

- Persze, kiscsaj! - vigyorgott rám. Csak neki tűrtem el, hogy "kiscsaj"-ozzon, de az ő szájából olyan...édesnek hangzott. Fura, hogy egy fiúval így meg tudom érteni magam úgy, hogy közben nem leszek szerelmes belé. Ő is csak a húgának tart, mivel van már rég egy komoly kapcsolata, aminek nagyon örülök.

- Nos, egy srácról kéne kiderítened pár dolgot... - néztem a szemébe, amiből egyből értette, mire célzok.

- Nicsak...valaki tetszik neked?

- Nem igazán...ez hosszú... - próbáltam kikerülni a pillantását, de végül is úgy gondoltam, ő neki elmondhatom a titkomat.

- Hm... - gondolkozott, majd elmosolyodott - Ejnye, kiscsaj, ennyire mélyen belegázolt a lelkedbe ez a Mark gyerek?

- Hé, ez meg honnan jön ide? - pislogtam

- Csak mert ő is ugyanazt csinálja a többiekkel, mint Mark...nem igaz? Ezért akarod ennyire lealázni?

- Nem tagadom, ez is benne van a pakliban. De akkor segítesz vagy nem?

- Persze...mit akarsz megtudni?

- Hogy randizik-e más lányokkal is rajtam kívül.

Ez az ötödik próba.

Szitu: Én vagyok az egyetlen, akire ránézhet. Vagyis sokan így gondolják. Most leszek egy féltékeny kis fruska, akitől minden srác megőrül. Kíváncsi vagyok, hogy ezzel le tudom-e győzni.

Ő: Pár nap múlva kiderült, hogy senkivel sem randizik, csak beszélget a lányokkal. Azonnal kikérdeztem őt, hogy mi a fenét képzel, erre mosolyogva megjegyezte: - Ha bízol bennem, akkor nem leszel féltékeny. És én meg nem randizok más lányokkal. Nem igaz? - nézett mindentudó vigyorral. Franc, rájött. Úgy látszik, neki is vannak kapcsolatai.

6. Az ő féltékenysége.

Szitu: Én barátkozok fiúkkal, nagyot nevetek velük, őt szinte figyelembe sem veszem.

Ő: Rákérdez, hogy van-e valami köztem és a fiú között, de miután én letagadtam, ős könnyed mosollyal csak ennyit mondott: - Bízok benned, és hiszem, hogy igazat mondasz. - nem igaz.... mosolygok rá, és ő közelebb hajol hozzám. Már vagy hat-hét randink is volt, mégsem próbált megcsókolni. Nagyon meglepődtem, hogy most akar, de engedtem neki. És mikor megcsókolt, úgy éreztem, csak ketten létezünk. Eddig csak Markkal volt jó ez a /számomra/ szerelem-kifejezés, de vele se ilyen rendkívüli. Pár pillanat viszont véget ért, és meg sem tudtam szólalni. Majd halkan kinyögtem: Még egyszer! - ő elmosolyodott, majd teljesítette a kívánságomat. Átölelt, és szenvedélyesen megcsókolt. Beleborzongtam, és elgondolkoztam azon, hogy vajon ő tényleg olyan-e, mint ahogy mutatja magát. Szerettem volna mindig vele lenni, és sajnos éreztem, hogy kezdek belészeretni.

 

5. Az utolsó próba - Szex

Nem bírtam elaludni. Nem akartam beleszeretni, de rá kell jönnöm, hogy a szívemet nem irányíthatom. De mégis: nem akartam újra átélni azokat a szomorú éjszakákat. Ki hibáztatna ezért? Többé nem akarok szerelmes lenni. Nem akarom megcsókolni. De mégis, miközben a sok pornó-könyv kupac felett heverek, nem bírok másra gondolni, csak rá. Jó lenne, ha megérezném, milyen az, amikor viszont szeretnek, és most itt a lehetőség, bár szerintem csak egyet akar: szexet, és utána megy másik lányhoz. Viszont van egy furcsaság: Akitől eddig megkérdeztem, mind azt mondta, hogy Josh kényszerítette őket, hogy lefeküdjenek vele. Vajon engem miért nem?

Szerettem volna azt hinni, hogy én más vagyok, de tudtam, hogy csak áhítás lett volna. Nem vagyok jobb, se szebb, csak ördögibb. Ez lenne a jó?

Az utolsó próba, amire nagyon jól felkészítettem magam: a szex. Még két-három napig találkozgattunk és beszélgettünk, no meg párszor csókolóztunk, de nem hagytam neki mindig. Majd csütörtökön felajánlotta, hogy felmehetnék hozzájuk, szívesen látna. Szívesen látna... Naná, gondolom meztelenül. De végül is, ez lesz a kegyelemdöfés neki. Megmutatom, hogy én nem esek bele olyan könnyen. Még nem vagyok szerelmes. Nem is leszek.

Az egész délelőttöt tűkön ülve éltem túl, és nem tudtam eldönteni, hogy miért kalapál ennyire a szívem. Éreztem, ahogy egyre rosszabbul leszek, ugyanakkor beindultam, amikor elkezdtem fantáziálni. Ebben nincs semmi szégyelni-való, vagyis szerintem. Egy egészséges tini élete csupa álom...vagyis nekem az.

Végre elérkezett a végső küzdelem. A lehető legcsinosabb lányka akartam lenni, de ugyanakkor megmaradtam Livynek, aki egyátalán nem kurvás vagy ilyesmi. A melltartómba raktam a mikrofont, és a mini-kamerát/amit nagy nehezen el tudtam csórni apa féltett dolgai közül/ meg a fülbevalómba. Nagyszerű. Minden készen állt. Még pár pillantás a tükörbe, mély levegő, és már indultam is. Persze a zárokkal megszenvedtem, és a remegő kezemmel sem volt könnyű dolgom, de a finom, nyári szél elvitte a félelmemet jó messzire. Mivel bérházban laknak Joshék/meg gondolom a szülei/, ezért párszor majdnem szétvertem a csengő-rendszert, mivel sehogysem akart művödni. Majd végül is felhívtam a srácot, aki vigyorogva nyitott ajtót.

- Már vártalak. - törte meg a csendet, miközben lépcsők hadán verekedtük át magunkat

- Ühüm. - mosolyogtam kicsit izgatottan - Remélem azért nem vártál túl sokáig...

- Érted bármit! - mint az első randinknál. Hű, de romantikus. Azért ne vigye túlzásba ezt a nagy bőbeszédűséget. Bár én sem dumáltam úgy, mint a randinkon, és sokkal feszélyezettebb lett a hangulat. Gondolom, már előre tudtuk, hogy a vége úgy is csak szex lesz.

- Nos, itt lenne a házunk... - engedett előre, én meg bepillantást nyerhettem egy fiú lakosztályába.

- Egyedül élsz? - kérdeztem, de azonnal beugrott - Ja, igen, van még egy bérlőtársad, nem igaz?

- Nos, igen, de most pár napra elutazott, szóval enyém az egész ház. - tudtam, mire céloz. Ki akar vetkőztetni a bugyimból, kezek nélkül. Mit ne mondjak, ahhoz lábak is kellenének.

- Értem. - bevezetett a szobájába. Az ajtóval szembe egy nagy fotel volt, mellette szekrény, a másik oldalt megy egy franciaágy. Egy kicsit megrettentem, de utána erőt vettem magamon. Az ajtó mellett volt a számítógép, ami most is rendíthetetlenül zúgott. A falon híres focisták, és egy erotikus fotó csüngött. Volt egy több polcos szekrény, ahol rengeteg könyv sorakozott, meg cd-k, és pár dvd. Kíváncsi lettem volna, hogy vajon neki megvan-e az a pornó, mit pont most olvasok, de inkább nem kérdeztem rá.

- Kérsz valamit?

- Nem, köszönöm. - ültem bele a puha, álmosítóan ható fotelbe, míg ő az ágyra térdelt. - Hm. Szép a szobád. Igazi egyéniség. - néztem körbe a tényleg kellemes összhatást keltő szobában. Piros takaró, fekete szőnyeg, fehér fal, barna szekrények és tető...és ahhoz képest, hogy fiú szobában vagyok, nem volt nagy rendetlenség. Itt-ott találtam pár lapot, cigaretta-csikket/dobozt, de egész tűrhető volt. Az én szobám ehhez képest maga az atomrobbanás központja.

- Kösz a bókot. - majd elkezdtünk beszélgetni. Spontán jött, és ismét jól éreztem magam. Nevettünk, majd odajött hozzám, és átkarolt. Elsőnek kicsit zavart ez a közelség/belenyúlt az aurámba, ami különösen rossz érzést kölcsönzött/, de kis idő után már szinte nem engedtem, hogy megmoccanjon. Úgy egy óra múlva már fájt az arcom a nevetéstől, és kezdett elzsibbadni a kezem. Akkor viszont hirtelen mindketten elnémultunk. Akkor éreztem, hogy itt az idő. Megcsókolt, és az ágyra vitt, majd miközben a nyakamat csókolgatta, kezdett megszabadítani a ruháktól. Én meg hagytam. Éreztem, ahogy minden egyes napvilágra bukkanó testrészemet végigcsókolta, amíg el nem jutott addig, hogy csak egy melltartó meg bugyi volt rajtam. Akkor eltoltam magamtól, és felálltam. Ő vigyorogva mért végig, majd megpróbált visszahívni az ágyba.

- Nehogy megfázz....

- Nem fogok... - nevettem, és adtam neki még egy csókot, majd, mikor kellőképpen beindult/eléggé jól érezhettem ezt/, megálltam és a ruhámért kaptam. - Ez nekem nem megy... - mondtam megjátszott megszeppenéssel - Nem vagyok kész.

- Ugyan, ne görcsölj... - kalandozott el ismét a keze, de leállítottam.

- Nem. - néztem rá szigorúan, és vártam a reakcióját. Már előre tudtam, hogy idegesen felkel, és kényszeríteni fog, vagy lehord a sárga földig. Viszont nem tette. Halványan elmosolyodott.

- Rendben. - felelte, és visszaöltöztetett. Nem lehet. Ismét veszítettem. Hogy tudott ennyire...a pornókönyvekbe mindig az van, hogy ilyenkor már nem bírják a srácot, csak gyorsan le akarják tudni, és ennyi. Viszont neki volt önuralma, akkora, hogy könnyezni kezdtem. Ő kérdően nézett rám, és/bár nem sírtam/ megpróbáltam eltakarni fényesen csillogó szemeimet, de nem engedte.

- Mi a baj? - kérdezte aggódva, annyira kedvesen, hogy nem bírtam tovább.

- Sajnálom!! - kerültem a tekintetét - Becsaptalak. Mert te egy olyan srác vagy, aki mindenkit ágyba dug, és utána meg elhagy...az összes barátnőmmel így tettél, és nem bírtam tovább. Azt akartam, hogy megtudd, mit éreznek azok, akik igazán szerettek!

- Ez nem lehet... - sóhajtott, és elkomorodott - Megszerethet valaki egy óra alatt egy másik embert? Már megbocsáss, de ők akarták, hogy enyhítsek a bánatukon, amúgy is várhattak volna még. Én meg nem vagyok semminek sem az elrontója. - állt fel. Összeszorult a szívem.

- És én? Engem is csak azért akartál, hogy szépen megkef...

- Belédestem! - szakított félbe idegesen - Mert más voltál, mint a többiek. Úgy éreztem, végre lehet valaki, aki... akit úgy szerethetek, mint ő engem. Akinek egy a vágya az enyémmel!

- Én is ezt akartam! - kiabáltam - És mit kaptam?? Csomó álmatlan éjszakát! Mert a fiúk nem tekintenek minket emberként, csak holmi tárgyként kezelnek! Te is ilyen vagy! - azzal kifutottam a szobából, majd a lépcső felé vettem az irányt, könnyes szemmel, szomorúan. Viszont hirtelen valakibe beleütköztem, akiről úgy pattantam le, mint egy gumilabda. Az agyvizem az egekbe szökött: naná, hogy Mark volt az. Szélesen elvigyorodott.

- Na mi van, vesztes? Csak nem engem keresel?

- Álmodban, buzeráns köcsög! - üvöltöttem le a fejét, és elsiettem, viszont megragadta a karom, így képtelen voltam tovább menni.

- Mit mondasz?? - sziszegte, miközben én próbáltam nem feljajgatni, amikor erősebben megszorította a csuklómat.

- Hagyj békén! Most nincs időm rád!! - próbáltam menekülni, a világ elől, és most nem éppen az ő társaságára vágytam

- Dehogynem! - lapított a falhoz - Ha nem hozzám jöttél, akkor kihez? És miért vagy ilyen csapzott?

- Mi közöd hozzá?? - rúgtam oldalba, de erre pofon vágott. Nagyot nyikkantam, viszont láttam, hogy még egyre emeli a kezét. Behunytam a szemem, viszont a várva várt fájdalom elmaradt. Ahelyett Mark szisszent fel.

6. Mark ismét feltűnik

- Josh? - néztem fel ijedten.

- Ej... - mosolyodott el - Ennél gerinctelenebb dolgot ritkán lát az ember... megérdemelnél tőlem egy pofont... - ráncigálta le rólam Markot, aki idegesen nézte a srácot

- Te vagy Livy szeretője?? - majd rám nézett - Egy ilyen kis féreggel feküdtél össze? - köpködött össze. Josh egyre jobban szorította a karját.

- Mi közöd hozzá? - nézett ridegen - Amúgy is te meg ki a franc... - ekkor akkorát rúgtam az érzékeny részébe /persze Marknak/, hogy elkezdett ugrálni, és közben nyüszített. Már előre vigyorogtam, mivel tudtam, hogy a mini-kamerám szépen felvette az iménti jelenetet.

- Te... - sziszegte, miközben lassan felállt - Hogy merészelsz...

- Nem érted, hogy a neved törölve van az emlékeim közül?? Hagyj békén! - üvöltöttem, megfordultam majd elrohantam.

Sírni akartam, de nem tudtam, csak pokoli lelkiismeret-furdalást éreztem. Iszonyúan megszerettem Josh-t, de nem voltam belé szerelmes, és nem értettem, miért. Miért pont engem akart? Vagy ez is csak egy csajozós duma volt? Minden bizonnyal.

A buszon észrevettek a barátnőim, akik mosolyogva körbevettek, így muszáj volt vigyorognom, de szerintem jobban hasonlított a vicsorgáshoz. Kérdezgettek, én meg próbáltam lelkesen visszakérdezi, így mire mindenki elmesélte, hogy vele mi történt...le kellett szállnom. Elővettem az mp4-emet, és próbáltam egy vidám számra kapcsolni, de lemerült. Ez az én szerencsém. Végül is gyorsan hazaügettem, de nem mondtam el senkinek sem a bánatomat, még a nővéremnek sem, aki érezte, hogy baj van, viszont én csak mosolyogva hajtogattam: Ugyan, semmi!...persze ha "semmi" nem lett volna, akkor nem sírva aludtam volna el.

Másnap ünnepnap volt a suliban, így a ballagási ruhámat vettem fel, ami furcsamód még mindig jól állt raktam. Egy fehér egyenruhaszerű felső, és egy combig érő fodros szoknya...imádom. A hajamat begöndörítettem, így tényleg úgy néztem ki, mint a régi énem-pár évvel idősebben. Egy szép, magassarkú fekete cipőt vettem fel, ami eléggé törte a lábamat, de most nem érdekelt. Kisírtam magam, és már minden rendbejött. Éppen, amikor indultam volna az osztálytermembe, hogy letegyem a táskám, meghallottam egy ismerős hangot. a falhoz lapultam, és füleltem.

- Mit keresel itt?? - kérdezte mérgesen Carol - Talán vissza akarod könyörögni magad? Úgy sem sikerül!

- Igen! Livynek igaza volt! - csatlakozott Windy is - Nem fogjuk megint elkövetni ugyanazt a hibát!

- Livynek? - pislogott Josh. Ajaj.... - Ő mondta, hogy...

- Hogy sosem szabad bedőlni az ilyen férfiaknak, mert csak ki akarnak használni! Mi meg nem hittünk neki, és láss csodát...mi történt?? - folytatta a mondatot Alexa

Ekkor úgy gondoltam, közbe kell avatkoznom. Mintha mise történt volna, besétáltam a terembe, köszöntem a lányoknak, de nem néztem oda, majd letettem a táskámat, és kifelé tartottam. Viszont valaki megfogta a karom? Ki volt szerintetek? Naná, hogy Ő.

- Livy! Várj! - mindenki elhűlten nézett minket, de nem érdekelt. Josh zavartan a lányokra pillantott, majd rám nézett - Beszélhetnénk négyszemközt?

- Persze... - feleltem komoran, és kisétáltam a teremből. A barátnőim tátott szájjal bámultak utánam.

Emlékszem, akkor az futott át az agyamon, hogy vajon meddig beszélgetett Markkal, és mennyit tudott meg.

- Figyelj... - nézett rám komolyan, miközben a vállamra tette a kezét - Te más vagy, mint a többiek. Tudom, hogy Mark kihasznált, viszont én nem szeretnélek. Amikor elsőnek felhívtál, azt hittem, hogy még egy éjszakai kaland, de ahogy megláttalak... máris éreztem, hogy más vagy, mint a többi lány. Veled komolyan el tudtam beszélgetni, meg tudtál nevettetni, és nem engedtél a csábításnak, ami különösen tetszett. Meg akartalak hódítani, és egyre jobban éreztem, hogy beléd tudnék szeretni... - szemeiből csak a színtiszta őszinteséget véltem felfedezni, miközben kimondta ezeket a súlyos szavakat. Szerettem volna megölelni, de nem bírtam megmozdulni. Ittam a szavát, mint minden lány a suliból. - Nem mondom, hogy nem esett szarul... - vigyorintotta el magát. Szóval mindent megtudott. Franc. - De emiatt még nem akarlak elveszíteni. Nem csak téged csaptak be... - komolyodott el - Ugyanúgy engem is. Fájt, és rájöttem, hogy jobb szerelem nélkül élni, mint szenvedni. De te megmutattad nekem, hogy nem muszáj rossznak lennie az érzelmeknek. - hosszú csönd. Nem kérdezett semmit, ezért nem válaszoltam, viszont várakozóan felnéztem rá. - Annyit akartam veled közölni... hogy szeretnék fátylat borítani a múltra. Szeretnék újra veled lenni, és szerelembe esni, de ha te nem így érzel, akkor sincs baj, folytatom azt az életet, amit elkezdtem. - szóval vagy vele maradok, szerelemben, és nem fog megcsalni, vagy nemet mondok, és lép tovább. Nem jelentek még neki annyit, hogy ne tudjon nélkülem élni, de azt is érzi, hogy kár lenne elveszítenie engem. Kettő választásom maradt.

Átkarolam. Fejemet a mellkasába fúrtam, miközben halkan kimondtam a szavakat:

- A válaszom, Josh...

7. Végrész/XD/ - Ma petite

Átkaroltam. Fejemet a mellkasába fúrtam, miközben kiejtettem e szavakat:

- A válaszom, Josh...

- Igen? - ölelt át ő is. Hangja otthonias, szeretetteljes volt, amit mindig is hallani akartam. Nagy levegőt vettem.

- Nem. - hirtelen a csöndet tapintani lehetett volna a folyosón. Minden külső zaj eltűnt, csak mi maradtunk, kettesben. Josh elengedett.

- Micsoda? - nézett rám kábultan.

- Én is beléd tudnék esni. De nem akarok. Szeretném, ha jó lenne neked, de nem hiszem, hogy kibírnál pár hét után is. Nem az vagyok, akit megismertél, az mind csak trükk volt... de éreztem, tényleg te vagy az Álompasi, a Nagy Ő. De sajnos nem az enyém. - léptem hátrébb, mert valahol féltem, hogy begurul. Nem tette. Halványan elmosolyodott.

- Csodás lány vagy... De megértelek. Köszönöm, hogy őszinte voltál hozzám. - ismét megölelt. Zokogni volt volna kedvem, de nem engedtek a kísértésnek. Én az eszemmel irányítok. Ezért tartanak néha érzéketlennek.

- Én meg köszönöm, hogy nem ordítottad le a fejemet... - mosolyodtam el én is, majd vágyakozva hozzátettem - Lehetünk barátok?

És láss csodát, én lettem a legnagyobb sztár a suliban, és nem azért, mert jártam Josh-sal, hanem azért, mert nem estem bele ugyanabba a csapdába, mint ők, és közben az egyik legjobb fiúhaverom maradt a drága. Most biztos hülyének néztek, és azt ordibáljátok: Minek utasítottad vissza?!? - De valahogy rájöttem, hogy én inkább barátként tekintettem rá mindvégig, mert nem tudtam volna elképzelni, hogy egyszer egy ilyen nagyszerű srác szeressen. Nekem más való, meghagyom őt annak, ami. Boldog vagyok mellette, nőnek érzem magam, habár csak a haveromról beszélek.

- Hé, kiscsaj! - futott utánam Peter - Na, hallom, minden rendeződött. Őszinte döbbenettel nézek most reád... - vigyorgott - De belül csodállak.

- Köszönöm! - hajtottam fejet neki, mint egy úri leány - Neked is köszönöm a segítséget...

- Nincs mit! - dobott felém egy csókot, majd elkomorodott - De biztos vagy ebben, kiscsaj?

- Soha nem voltam ennél biztosabb - mosolyogtam rá, majd Josh felé indultam.

- Ma petite! - látott meg, és édesen elvigyorodott - Már hiányoztál!

- Hé... mióta becézel engem "ma petite"-nek? Egyátalán mit jelent? - húztam fel a szemöldökömet.

- Ezt csak te érdemelted ki! - kacsintott rám - Viseld büszkén.

Ma petite. Így lett ez a szó a legkedvesebb emlékem, a kiscsaj után. Most nyugodtan kérdezhetnétek, hogy hogyan ismerkedtem meg Peterrel, és miért lett ő az egyik legjobb fiúbarátom. Ez is sokáig tudnál leírni, kielemezni, minden egyes részletét felidézni, de ez már egy másik történet...

 
Újdonságok

^^

Jóreggelt mindenkinek! Elég régen frissítettem, de úgy gondoltam, kicsinosítom kicsit az oldalt! Szóval a következő hetekben több újítás lesz :)
A mostani újakból pár:


 - Álmomban - egy apró dallam szöget ütött a fejembe, az érzéssel karöltve pedig sikerült létrehoznom ezt.:)
 - Napló egy fiatal srác mindennapjai, aki kellően unatkozik ahhoz, hogy leírjon mindent. :D
 - Sajnálom - szakítás...vagy nevezhetjük annak, ha a járás meg sem történt? De attól még fáj...

 

 
Aranyköpések
 
Ne lopj! Úgy sem tudsz!:P
A HALÁL könyvébe akarsz kerülni, halandó?
 
Fantasy forever
 
Nicsak, itt mán jártál!
Indulás: 2007-06-20
 
Beszéld ki magad!

 
Tiltó
 
Kedvenceim
 
A volt osztályom:P
 
KMK in Action
 
Tanácsok
 
Bannerek



 

 
Viki szülinapja^^
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre