Miért van az, hogy hiába minden
Igazán boldognak kéne lennem
Mégis könny csordogál arcomról
S könyörgésem imába fojtom.
Balassi egyességet kötött veled
A többiek félve istenítenek
Én maradok, porban, kárhozóm sír
Remegő hangom téged szólít.
Saját magamnak köszönhetem,
Mégis másra fogni vélem
Tudom, pengeélen táncolok
Mégis, bízni akarok, s fogok.
Nem kérem azt, amit szeretnék,
Hogy oszlasd el fájdalmam veremét
Jó, mámorosan émelyítő
A fehérre mosott, szép terítő
Csak én látom, a fehérség alant
Mi bújkál, mely rossz, s rohad
Vér szaga fintorgásra késztet
Mégis édes, a számban érzem
Ez a kettő a fájdalom, s gyönyör
Váltakozva, mindig e kettő pörög
Csak annyit kérnék, segíts hatalmaddal
Hogy e két érzés között, ember maradhassak. |