„B�rcsak ott lehetn�k, ahov� val� vagyok!”


Anita a lehet� leggyorsabban tette meg az utols� l�p�seket, vigy�zva, nehogy valakibe bele�tk�zz�n. Szinte vill�mgyorsan t�madta le �reg, �s nyikorg� padj�t, majd egy el�gedett s�hajjal h�trad�lt a sz�k�n. A t�bbiek m�r �szre sem vett�k ezt: megszokt�k. Anita mindig az utols� pillanatba esett be, de sosem k�sett. Mindenki csak egy mosollyal nyugt�zta ezt, �s egy k�nnyed kijelent�ssel: Egyszer nem lesz ilyen szerencs�je!
De ne kalandozzunk el, folytatom is ezt a kis sz�sszenetet. Sz�val a hossz�, fekete haj�, s�padt b�r�, karakteres orr� l�ny el�gedetten n�zegette a plafonon l�v� apr� reped�seket, mikor egy hangos, ijeszt� ajt�csap�d�sra lett figyelmes. �ltal�ban nem szokott odafigyelni az ilyen zajokra, de ez a nap m�s volt. A MA d�nti el, hogy t�l�li-e ezt az izzaszt� �vet a l�nyka.
–    Az els� �ra matematika. Tanult�l r�, Anita? - l�pett az asztal el� egy szem�veges, magas, g�nyos mosoly� oszt�lyt�rs. A f�szerepl�nk hanyagul feln�zett r�,majd les�p�rt egy apr� porszemcs�t a v�ll�r�l, mintha azt mondan�: ennyi vagy. Csak ut�na v�laszolt.
–    Persze, nincs jobb dolgom naphosszat a k�nyv felett poshadni, mik�zben ilyen sz�p az id�. De minek is magyar�zom, mintha a falnak besz�ln�k, �gy sem �rten�d meg. - n�zett ki az ablakon. Kint vid�man csicseregtek a madarak, a f�k lombjait p�r k�sza szell� simogatta, az �g festm�nyszer�en, felh�tlen�l ragyogott, m�g ezt az idilli k�pet csak n�h�ny kapu fel� fut�, neh�z t�sk�s gimnazista hangos zih�l�sa zavarta meg.
–    Nem nekem fog f�jni a fejem, ha megbuksz, pancserk�m! - vettette oda m�rgesen a l�ny, a vastag k�nyveit szorongatva, mintha att�l f�lne, n�lk�l�k nem lenne �let az �let.
Anita m�r nem is figyelt r�. A t�bbiekre sem. Egy �ven kereszt�l ezekkel a protekci�s, ideges�t�, str�ber alakokkal volt �sszez�rva, ahol sosem �rezte j�l mag�t. M�r az els� napt�l fogva tudta, nem itt a helye, m�shol k�ne lennie, ott, ahol megbecs�lik, ahol igaz�n szeretik. Nem volt buta, lusta sem, ink�bb nemt�r�d�m, �s al�rendelt. V�gt�re is neh�z �gy teljes�teni, hogy 34 ideges�t�en okos l�ny �s fi� lesi minden szav�t, m�r alig v�rva, hogy valamelyik hib�san kiejtett mondat�ba belek�thessenek.
Nagyot s�hajtott, mik�zben m�g mindig a kinti t�jat leste. Hirtelen megint meghallotta a nagy ajt�csapkod�st.
–    Istenemre mondom, nem tudn�d norm�lisan becsukni azt a fr�nya ajt�t? B�ntott az t�ged? - fordult a tetteshez, inger�lten, mintha �pp a fej�t akarn� leharapni az ismeretlennek. A fejharap�s elmaradt, mivel az ajt� el�tt senki se �llt. Anita p�r pillanatig �rtetlen�l meredt a nagy semmibe, majd ism�t s�hajtott. Bel�l nagyon izgult, ha m�g ezt nem is mutatta ki, v�gt�re is ez a nap nagyon fontos a sz�m�ra.
Ism�t nyit�dott az ajt�, �s egy kontyos, a negyvenes �vei elej�n j�r�, Harry Potteres szem�veget visel� h�lgy libbent �t rajta, mint egy fagyos lid�rc. Sz�tn�zett, mint aki �pp a k�vetkez� �ldozat�t keresi a t�megben, majd a kesely�szemei meg is tal�lt�k a c�lpontot.
–    Anita, k�rlek f�radj ki a t�bl�hoz. Rem�lem kell�en felk�sz�lt�l. - a l�ny meglepetten n�zett a tompa orr� tan�rra.
–    Azt hittem, �r�sbeli felelet...
–    Hinni a templomba kell! - nevetett, ami egy id� ut�n m�lyb�l j�v� k�h�g�ss� v�lt. P�r pillanat m�lva, mikor meg tudott sz�lalni, rekedtesen, de ellentmond�st nem t�r� hangon folytatta. - Miattad fulladtam meg majdnem! Ez�rt az eg�sz oszt�ly b�ntet�sk�pp dolgozatot �r! - a gyerekt�megen el�gedetlen hangzavar s�p�rt v�gig, majd k�rm�l�sre k�szen el�vettek egy lapot, �s remeg� kezekkel v�rt�k a tan�rn� k�rd�seinek t�mkeleg�t. Anita a legh�ts� padban �lt, egyed�l, de m�g �gy is tudta, hogy a legt�bb di�k most csillog� szemekkel merednek az el�tt�k fekv� lapokra, �s alig v�rj�k, hogy tele�rj�k �ket.
Most el�sz�r �rezte, hogy val�ban okos. Igen, tudta a v�laszokat, eleget k�sz�lt r�, meg am�gy is, im�dta a matematik�t. Kiv�ve enn�l a tan�rn�l, mert ez ink�bb az �let�r�l besz�l, mintsem a sz�mokr�l vagy az egyenletekr�l. Sz�val �pp vadul oldotta meg a feladatokat, amikor egy h�pih�t pillantott meg, ahogy az ablak m�g�tt lassacsk�n k�zeledik a v�gzet�hez. Els�nek nem is fogta fel, mit l�tott, p�r pillanat kellett hozz�, hogy el�rjen az agya j�l m�k�d� r�sz�hez az inform�ci�.
–    Ez nem lehet! Ny�r van! - meredt a kinti vil�gra, mintha most els�nek l�thatn� a bor�s �gboltot, a csupasz f�kat, �s a k�d�t...v�rjunk csak! K�d�t? El�bb m�g szikr�z� naps�t�snek voltunk tan�ja, most meg ilyen hamar beborult?
A kicsiny, feh�r h�pelyhek lassan sz�lling�ztak lefel�, egym�s ut�n, sz�p sorj�ban.
–    H�, Anita, n�zd csak, havazik! - fordult hozz� egy ismeretlen l�ny, sz�les mosollyal, nagy v�r�s f�rt�kkel, �s az ablakhoz nyomta az orr�t, amit�l az bep�r�sodott. Ennek hat�s�ra mindenki elkezdett mozgol�dni, egym�st l�kd�st�k, hogy a lehet� legjobban l�thass�k e term�szeti csod�t. Anita ijedten n�zett k�rbe. Senkit se ismert, egyed�l volt, tele ismeretlen egy�nekkel, akik nagyon nem hasonl�tottak az oszt�lyt�rsaira. A tan�r, egy alacsony, g�nd�r haj� f�rfi els�nek pr�b�lta lehiggasztani az �v�lt�z� gyerekeket, de a v�g�n egy s�hajjal feladta, �s kinyitotta az ablakot, hogy a pelyhek bej�hessenek a kellemes melegbe. Teljesen megvadult a t�meg: csapkodtak, nevetg�ltek egy ideig, majd illemtud�an vissza�ltek a hely�kre.
–    Mi a gond? - pillantott Anit�ra egy sr�c – Beteg vagy? Olyan cs�ndes lett�l hirtelen...
–    Igen, agg�dunk �rted! - termett a tan�r a l�ny h�ta m�g�, aki ijedten fordult meg. Mindenki mosolygott r�, de ez igazi, bar�ts�gos gesztus volt, amit�l musz�j volt neki is elvigyorodnia, sz�lesen, optimist�n, levetk�zve a g�tl�sait
–    �t percetek van! - z�kkentette ki az �lmodoz�sb�l az igazi tan�rn� orrhangja – Siessetek. - Anita a lapra n�zett, ahol m�r csak egy szerkeszt�s maradt. Sok�ig gondolkozott, vajon ennyire f�radt volt, hogy elaludt, vagy csak szimpl�n k�pzel�d�tt-e. Sajnos ezt nem tudta, �gy m�g gyorsan nekil�tott az utols� feladatnak. Mikor azt is megoldotta, volt vagy m�g k�t perce, ism�t elt�prengett. Val�ban itt a helye? Val�ban boldog volt a k�pzelet�ben? Olyan k�rd�sek, amikre �ldozat n�lk�l nem kaphatunk v�laszt, j�l tudta.
Remeg� kezekkel el�vette a rad�rt, �s v�gigh�zta a pap�ron, els�nek �gy, hogy alig �rintette a perem�t, de ut�na egyre jobban felb�torodott.
–    Itt az id�. Adj�tok be a dolgozataitokat! - sz�lalt meg ism�t a n�, �s k�rbej�rta utolj�ra az oszt�lyt, majd meg�llt Anita padj�n�l. - Te meg nem csin�lt�l semmit, kisl�nyom?? - lep�d�tt meg, ahogy megl�tta az �res lapot.
–    Nem tudtam megcsin�lni. - mosolyodott el a l�ny, titokzatosan.
–    Rendben, akkor majd tal�lkozunk a p�tvizsg�n�l! - h�zta el a sz�j�t. Anita megcs�v�lta a fej�t, magabiztosan.
–    Nem, nem megyek el  p�tvizsg�ra. Oda megyek, ahov� visz a sorsom. - a tan�rn� csak h�pogni tudott. A t�bbiek is megk�v�lve meredtek a l�nyra.
–    Menj csak! Senkinek sem fogsz hi�nyozni!
–    �gy is csak kuk�s lesz bel�led! - sz�laltak fel jeges megjegyz�sekkel a felebar�tok. Anita fel�llt, �s kis�t�lt a teremb�l. Egyenletes, nyugodt l�p�sekkel. Csak azut�n gyors�tott, amikor meggy�z�d�tt, hogy senki se l�tja. V�gigfutott a folyos�n, egyenesen a kapuhoz, majd onnan a buszmeg�ll�hoz. A szeme k�nnyben �szott, m�gis �r�lt, hogy meg merte tenni, amire m�r egy �ve pr�b�l b�tors�got gy�jteni. Egyik keresztez�d�b�l a m�sikba rohant, egyre gyorsabban, nem t�r�dve semmivel.
–    Szabad vagyok! - nevetett fel, mik�zben egy kocsi eszeveszett�l rohant fel�, majd f�kezett, de nem b�rt meg�llni. Egy puffan�s, egy elfojtott sikoly, �s egy v�res hulla. Ez volt Anit�nak a nagy napja. V�gre oda ker�lt, ahov� mindig is szeretett volna.




A k�v�ns�g bev�geztetett.