Milyen csod�latos a szerelem! A sors viszont a legszebb �lomb�l is r�m�lmot tud csin�lni. Ilyen volt Luna �lete is. Mindent elvesztett, ami fontos volt neki. Sosem tudott szeretni, naphosszat s�rt. Anyja, apja m�r nem volt neki, a gyermekotthonb�l elsz�k�tt, �s egy kis, nyirkos padl�s lett az � otthona. Iskol�ba rend�thetetlen�l j�rt, viszont a nagyobbak kinevett�k �s sokszor elvert�k. Az id� �gy megedzette, hogy mire 15 �ves lett, nem voltak sz�v�ben �rzelmek, nem nevetett, nem s�rt, megtanult kegyetlen �s realista lenni. Sokszor becsapt�k, �gy nem b�zott senkiben, visszah�z�d� �s ut�latos lett. �gy ker�lt be egy gimn�ziumba. Nem is hitte volna, hogy az �lete gy�keresen megv�ltozik.

Lassan, �vatos l�ptekkel k�zeledett az ajt� fel�, majd benyitott. Az �sszes oszt�lyt�rsa �t figyelte kiv�ncsian, majd �sszes�gtak a h�ta m�g�tt. Nem szerett�k, kig�nyolt�k, mint azel�tt a t�bbiek. Most viszont az egyik l�ny odament hozz�.

- Szia! �n vagyok az iskola�js�g szerkeszt�je.

- Igen? - k�rdezte f�lv�llr�l, s k�zben a tank�nyveit szedte ki a kicsi, rongyos t�sk�j�b�l.

- Szeretn�k veled egy interj�k k�sz�teni...

- Velem? - hirtelen ledermedt. Balj�s sejt�se t�madt - Minek?

- Hallottam, hogy nagyon sz�p verseket �rsz �s j�l rajzolsz. Szeretn�m , ha egy-egy m�vedet bemutatn�d, �s elmondan�d, mib�l j�tt az ihlet....Elv�lalod? - k�rlelte a l�ny. Luna hossz�, fekete haj�t h�tracsapta, majd ism�t visszat�rt a k�nyveihez.

- Nem. - mindenki led�bbent

- Mi�rt?

- �gy sem �rten�tek. - majd le�lt. Ekkor bej�tt egy fi� a terembe. �gy m�sodikos lehetett. Barna haja a f�l�ig �rt, m�lybarna szemei kedvess�get �s szeretetet sug�roztak.
- Ki itt Luna? - k�rdezte hangosan

- � az! - mutattak r� az oszt�lyt�rsai. Luna fel sem n�zett, teljesen belemer�lt a t�rt�nelem k�nyv�be. Majd lassan feln�zett, �s egy cseppet sem kedvesen megsz�lalt.

- Mit akarsz? - a fi� nem sz�m�tott ilyen ellens�ges fogadtat�sra

- Nyugi, az�rt nem kell lenyelni! - nevetett, �s Luna orra al� cs�sztatott egy f�zetet - Ezt elhagytad, gondoltam, odaadom. - a l�ny elvette, betette a t�sk�j�ba, majd r�tekintett a sr�cra

- Ennyi?

- Igen...

- Akkor mi�rt �llsz m�g mindig itt? - ekkor az egyik oszt�lyt�rsa nem b�rta tov�bb.

- Hogy lehetsz ennyire nemt�r�d�m? Ez a fi� seg�tett neked, illene legal�bb egy k�sz�n�m-�t mondanod! - f�rmedt a l�nyra

- Persze. Ez az egyetlen sz� kifejezi majd a h�l�mat, igaz? - v�laszolt mogorv�n - Eln�z�st, bocs�nat, k�rlek, sz�vesen, k�sz�n�m. Nekem m�r nem jelentenek semmit ezek a szavak! - folytatta egyre indulatosabban - Az emberek m�r nem is tudj�k ezeknek a jelent�s�t!Mi�rt mon.... - ekkor a fi� k�zbev�gott

- Nem k�rtem, hogy k�sz�nd meg. Nem az�rt tettem mindezt, hogy haljam ezt a sz�t. - mosolygott. Luna erre ism�t ledermedt majd kiv�ncsian a fi�ra pillantott

- Akkor mi�rt?

- Mert gondoltam �r�lni fogsz, ha meglesz a f�zeted. Nah, szia! - ezzel megfordult �s kis�t�lt az ajt�n. Luna egyed�l maradt a gondoltataival, m�r nem is �rdekelt�k az oszt�lyt�rsai rideg besz�l�sai.
- Hogy �r�lni fogok? - gondolkozott hosszasan �s m�lyen, mik�zben �rezte, hogy valami bel�lr�l lepattan a sz�v�r�l.

Luna teljesen megv�ltozott a k�vetkez� napokra. Egyre t�bbet besz�lgetett a fi�val, egyre t�bbet tudott meg r�la, �s egyre jobban �rezte mag�t a b�r�ben. A fi�t Odonak h�vt�k(egyes vall�sokban a rem�ny istene - a szerk.), �s nem r�gen k�lt�z�tt ide. Luna sz�v�be ism�t visszat�rt az �let, meg�zlelhette a szerelem csod�latos �rz�s�t. Nem �rdekelte senki �s semmi, csak egyetlen szem�ly, akit mindenn�l jobban szeretett. Mindenben egyet�rtettek, nevettek, egym�shoz simultak, �s �lvezt�k a gy�ny�r� h�tk�znapokat, amik azel�tt sz�rk�snek �s k�d�snek mutatkoztak.

- Luna? - s�gta a f�l�be a fi�

- Igen? - m�g szorosabban �lelte �t a szerelm�t

- Hallottam, hogy verseket �rsz. Elolvasn�l nekem egyet?

- Nem! - szinte reflexb�l mondta ki e h�rom bet�t. Azonnal meg is b�nta, hogy ilyen nyersen, �s gonoszul arc�ba csapta ezt. - Jaj, sajn�.....

- Semmi baj - mosolyodott el a fi� - Meg�rtem �n, ha majd �gy �rzed, akkor sz�vesen meghallgatom. - Luna nem hitt a f�l�nek. Ez a fi� mindent meg�rt! - gonolta, �s m�g jobban odab�jt hozz�.
Az oszt�lyt�rsa m�g sok�ig k�rlelte, hogy had �rhasson r�la egy cikket, de � mindig elutas�totta. Igaz�b�l az�rt, mert nem akart visszaeml�kezni. Annyi mindent �llt ki, most v�gre boldog, nem akarta, hogy v�ge legyen ennyek a fantasztikus �rz�snek.

Viszont semmi sem tart �r�kk�. Sajnos nem.

M�r majdnem 3 h�napja voltak mindig egy�tt, amikor....

- Odo! - ki�ltott r� Luna - El�g volt! Az ut�bbi p�r napban olyan sz�tlan vagy! - v�gre r�sz�nta mag�t, hogy kimondja - M�r nem szeretsz?

- Jaj, dehogynem! - mosolyodott el a fi� - Csak..... - Lun�nak hirtelen balj�s �rz�se t�madt. Sz�ve �sszeszorult, nem kapott leveg�t, amikor Odo kimondta:

- Vissza kell mennem Angli�ba. Sajn�lom.

- Ne... - a l�legzete abbamaradt, sz�v�ben valami �sszet�rt. Egy keserves s�hajnak t�nt ez a sz�, m�gis, bel�l egy eg�sz vil�got rombolt le.

- Nem tudtam, hogy mondjam el.....

- Nem! - r�zta a fej�t a l�ny - Nem lehet! Ez csak �lom! Nem lehet m�s! Csak egy rossz r�m�lom! - egyre hangosabban besz�lt, m�r szinte �v�lt�tt

- K�rlek, ne...

- Hogyan is hihettem volna, hogy j� �letem lesz? Hogy a sors kegyes lesz hozz�m? Mi�rt? MI�RT?? - ord�tott, de nem tudta kiadni a f�jdalm�t. Pr�b�lt s�rni, de nem tudott. Meg akarta mutatni, hogy mennyire f�j, de nem siker�lt neki. Egy �tkozott k�nnycseppet sem tudott kipr�selni, a hossz� �vek alatt m�r r�gen kis�rta mag�t.

- Nyugodj meg.... Att�l m�g mindig veled leszek, ha m�g messzir�l is, de....

- Ezt nem �rted! Te vagy az egyetlen, aki.....akit a sz�vembe z�rtam, �s most t�ged is elvesz t�lem..... �n nem akarok n�lk�led �lni! - suttogra, majd lerogyott a hideg padl�ra - N�lk�led nem megy.... - a fi� megragadta Luna v�ll�t �s er�sen megszor�totta.

- Ne hagyd el magad! Tudom, hogy neh�z, de ezt el kell fogadni!

- Nem. - a fekete haja eltakarta az arc�t - Nem fogok ism�t belet�r�dni! - emlete meg a fej�t �s a fi� szem�be n�zett - Nem akarok tov�bb szenvedni! Nem b�rom ki!

- De. Ki tudod b�rni. Megv�ltozt�l, �jra lesznek bar�taid! A sors senkinek sem kegyelmez, hidd el! Pr�b�ra teszi a t�relm�nket �s a sz�v�nket, de amennyit elvesz, annyit fog adni a k�vetkez� �vekben. Ez nem v�letlen. Pr�b�ra akarja tenni a szerelm�nket, hogy megtudjuk, t�nyleg igaz�n szeretj�k-e egym�st, hogy azt�n megint �sszehozzon minket. Tudom hogy neh�z, de b�rmi t�rt�nik, mosolyogj vissza, de ha s�rnod kell, s�rd ki b�natod....

- �n m�r nem tudok s�rni. - mondta enyhe hidegs�ggel a hangj�ban - Elvette t�lem az id� �s az �let. Egyre jobban �rzem, hogy el�tkozott vagyok. Nem b�rom ki..... nem! Nem! Nem! Nem! Nem! Nem....

- Nem vesztett�l el semmit - mosolyogott el a fi� - Csak ez egy olyan dolog, ami�rt nem tudsz k�nnyeket ejteni.

- Ez nem igaz! - �rezte, hogy a fi� csal�dott benne. Sz�tfesz�tette sz�v�t a tehetetlens�g �s az �nut�lat. Meg akart halni. M�r tudta: Ez az egyetlen es�lye.

Aznap este bevett egy rak�s gy�gyszert, amit az iskolaorvosn�l tal�lt. Hirtelen nagyon rosszul lett, a vil�g forgott k�r�l�tte.

- M�r csak egy dolog van - suttogta s�padtan, majd b�gyadtan Odo h�za fel� ment. M�r csak annyi ereje maradt, hogy becsengessen. �sszeesett a kapu el�tt, de m�g hallotta a l�ptek k�zeled�s�t, �s Odo k�ts�gbeesett hangj�t.

- Luna! Luna?? Mi t�rt�nt? Gyorsan h�vom a ment�ket! - szaladt oda hozz�.

- M�r k�s� - ny�gte a l�ny - Szeretlek - ezzel v�gleg el�jult.
Viszont nem v�rta �t a megv�lt�s. Egy s�t�t helyen volt, f�nyek n�lk�l, ami m�g nyomaszt�bb volt a padl�sn�l, ahol m�g egykor lakott. K�ts�gbeesetten keresett valami kij�ratot, de nem tal�lt semmit. Akkor j�tt r�, hogy mekkor�t t�vedett.
Hirtelen egy kis f�nyt l�tott meg. Gyorsan odaszaladt, �s egy fi�t pillantotta meg.

- O....Odo! - s�hajtott fel

- Luna! Nyisd ki a szemed! - hallotta a fi� hangj�t. Lassan kinyitotta a szem�t, �s hirtelen mennyei f�ny lepte el.

- Ez a mennyorsz�g? - k�rdezte. Hallotta, hogy Odo elneveti mag�t

- Igen. - mondta v�g�l. A nagy f�ny kezdett elt�nni, �s kezdte felfedezni a szerelme k�rvonal�t

- Megmenek�lt - suttogt�k az orvosok - Milyen szerencs�s kisl�ny!

- Majdnem meg�lted magad! - n�zett szigor�an Odo a l�nyra

- Tudom. De r�j�ttem, hogy milyen h�lye voltam.

- �r�l�k neki. - mosolyodott el

- El kell menned, igaz? - v�gre kimondta

- Igen - lefagyott az arc�r�l a mosoly

- Nem baj - mosolyodott el - De legal�bb tudom, hogy v�rni fogsz r�m.

- K�t �vet kell v�rnod. Ut�na visszat�rek hozz�d. Persze, ha m�g akkor is szeretni fogsz - mosolyodott el

- Ki tudja? - r�ntotta meg Luna j�t�kosan a v�ll�t. Lassan fel�lt az �gyon - K�t �v hossz� id�. De megv�rlak - majd elnevette mag�t - Mint egy romantikus film!

- Rem�lem, hogy az! - mosolygott � is - Mert akkor teljes�l az �lmunk. - s megcs�kolta a l�nyt finoman, kedvesen.

Egy p�r nap m�lva Luna kimehetett a k�rh�zb�l, hogy kikis�rje szerelm�t a rep�l�t�rre.

- Akkor v�rni fogok r�d. - mondta a l�ny

- �n is - ezzel ism�t megcs�kolt�k egym�st. Luna m�g egyszer utolj�ra meg�lelte a fi�t. - �rni fogok neked! Nem b�rsz majd lekoptatni! - mosolygott

- Majd megl�tjuk! - nevetett harciasan

A g�p hamarosan felsz�llt, hossz�, feh�r cs�kot hagyva maga ut�n. Luna m�g akkor is ott �llt, amikor m�r nem l�tta Odot. Nem volt szomor�, ink�bb h�l�s. Megismerkedett egy nagyszer� fi�val, aki majd egy sz�p napon elj�n �rte.
�rezte, ahogy valami r�cs�ppen a kez�re. Nem hitt a szem�nek; ism�t tudott s�rni. Ezek b�cs�k�nnyek voltak, igazi, szerelmes ig�retek.

Gyorsan, energikus l�p�sekkel k�zeledett az ajt� fel�, majd benyitott. Minden szem r� szegez�d�tt.

- Sziasztok! - k�sz�nt�tte az oszt�lyt�rsait kedvesen

- Hallottam, hogy elment a fi�d - kezdte g�nyos mosollyal az egyik l�ny

- Igen. De semmi sem t�nik el, csak �talakul. - felelte mosolyogva, majd odament az egyik l�nyhoz

- Lehet, hogy m�r elk�stem, de ha m�g �ll az az interj�... - kacsintott r� kedvesen

- Komolyan??? - lelkesen elmosolyodott a l�ny - K�sz�n�m!

- Nem az�rt tettem, hogy megk�sz�nd - mosolygott r� - Behoztam egy p�r r�gi versemet meg mostaniakat, ha �rdekel....

- Term�szetesen!
R�j�tt, hogy m�gsem annyira rossz az �let, csak meg kell tanulni a j� dolgokat �rt�kelni. Furcsa, hogy egyetlen egy ember meg tudja v�ltoztatni az �let�nket, de m�gis, ilyen a sors. Amennyit elvesz t�led, annyit ad a k�s�bbiek sor�n. Ezt k�ne megtan�tani az embereknek, hogy b�zzanak a holnapban.

- �rtem. �s az utols� k�rd�sem: Mi v�ltosztatta meg a v�lemy�nyedet �s egyben az eg�sz �letedet? - k�rdezte a l�ny

Mosoly.
- A Rem�ny.

V�ge

By:Sibill