Fájdalmas sikitás, éjjet felrázva,
Egy halk sóhaj, mely nem történt hiába.
Új élet sarjad, de egy életet vesz el/de a rút halál jön el
Történet, egy igazi mitosz, új végzettel.

De ne haladjunk még annyira előre!
Szép is lenne, ha mindent kihagynék belőle!
A felbolydult történetünk ott kezdődik,
Ahol az öreg úr szerelembe esik.

Ki lenne más, mint mindenki rettegett Hádésza?
Félelmetes egy nő, ki a fejét elcsavarta!
Mégis megtörtént, s e különös párból
Új élet sarjad, hogy mondtam már párszor.

Szülés napján Zeusz égbehivó szava
Tudatta Hádésszal, szerelme ma meghal.
De a legszörnyűbb jóslat csak most következett,
A gyermek Ádész ünnepségét sem éli meg.

Azonban az alvilág ura nem adja fel,
Tarsojában sok ezer ötletet rejteget
Perszephonét ha még nem is mentheti meg,
De az újszülött lányát, Ametiszt, igen.

Felkeresi hát az idő istent, Kronoszt
Vele köt szövetséget, mi gondot okoz,
De tudja, az áldozat nem lesz hiába,
Igy lányát elküldi a mi világunkba.

Zeusz erre hatalmas haragra gerjed,
Száműzi testvérét, olyan sötét helyre,
Mely után az alivág napos helynek tünik,
De Ametiszt elment, késő utána menni.

A lány, még mindig itt él, ebben a százaban,
Nem tudhatjuk, hol van, és milyen alakban
Hogy ki volt ő, emlékeiben elveszett,
Csak sejtheti, hogy végzete elrendeltetett.

Folytatása következik...:P