Emlékszem mennyit veszekedtünk...de mégis, mindig kibékültünk.
Bárhogy is, én büszke vagyok, hogy egy ilyen osztállyal tanulhattam 8 évig.
Kívánom nektek, hogy az álmaitok teljesüljenek, hogy büszkék lehessek rátok!:D
Amikor véget ért a ballagás, szinte az egész osztály sírt. Én is csak azért bírtam ki, mert tegnap már megtettem négyszeresen:D
Akkor mindienkit megöleltem, és mindenkitől elbúcsúztam. A legjobban viszont az hatott meg, amit Tara mondott nekem. Úgy állt előttem, ahogy e nyolc év alatt nem is láttam; sírva és kétségbeesetten. Megöleltem, és ezt mondtam neki:
 - Igaz, hogy nem voltunk valami jó barátok, de hiányozni fogsz.
 - Nem tudok majd kit szivatni! - mondta ki végre - Mindenki hiányozni fog, Kozma is, hogy nem tudom leszólni a cigány tánca miatt, és még Katika is!!
Akkor döbbentem rá, hogy mennyire igaza van! Mindenki hiányozni fog, még azok is, akikkel nem voltam jóban. Igazából senkit sem gyűlöltem, így szerencsésnek tartom magam e téren. De most már felesleges sírni, erre akkor kellett volna rádöbbenni, amikor még osztálytársak voltunk. De az emberi természet hülye, így csak akkor fogja fel, ha valami fontos neki, amikor már elveszítette.

Emlékszem, hogy mennyire igazságtalannak tartottuk Juli nénit, és hogy Zoli meg Robi hátra tolták a padot, meg a Kata- Enikő incidens, meg a sok vidámság, a rum, és Lilla, aki nem tudta kimondani a Hubertus nevét(remélem így kell leírniXD), vagy amikor informatika órán megnéztétek a Shakirás videómat, és még sok más...amiknek csak a körvonalaira emlékszek csupán, de az érzések megmaradtak.
Együtt izgultunk a dogák miatt, együtt írtunk puskát és megvédtük egymást. Mit kívánhatnék egy osztálytól?
Remélem a következő osztályom is legalább ilyen jó lesz!:)
Utoljára egy aranyköpéssel búcsúznék, amit imádok:
"Ne sírj, hogy vége lett. Nevess, mert megtörtént!"

Viszlát 8. b, sosem felejtelek el titeket, és természetesen húsz év múlva találkozunk!

Sibill
Egy kiválló közösségnek, akik pontosan tudják, milyen fájdalmas a búcsúzás...sziasztok!