– Mi t�rt�nt? - a legsz�rny�bb gondolatok k�rny�keztek meg.

– Semmi baj kicsim, a baba j�l van, anya is, csak.....

– Csak mi??

– Meg kell m�teni�k.

– Any�t? Cs�sz�rmetsz�s?

– Igen.

– Ott lehetek? - n�ztem k�ny�rg�en ap�ra, aki el�sz�r megd�bbent, majd szigor� arccal k�z�lte:

– Sajnos nem. Kint kell maradnod. - egyre jobban elfogott az az �rz�s, amit a k�k haj� l�nyn�l �reztem. T�tlens�g, f�lelem, izgatotts�g, b�nat, idegess�g. A gyomrom felkavarodott, nem tudtam, hogy mit csin�ljak.

– Be akarok menni! - d�nt�ttem el – Be kell mennem! Seg�tenem kell any�nak �s Amynek, meg kell �t mentenem!!

– Nem neked kell megmentened, hanem az orvosoknak! - gy�zk�d�tt apa, de csak azt �rte el, hogy m�g jobban pr�b�lkozzak

– Valamit tennem kell! Seg�tenem kell nekik!

– Tudom, hogy milyen �rz�s, amikor nem tudsz semmit se csin�lni, de most azzal seg�thetsz nekik, ha itt maradsz. - �lt le mell�m. A fejemet az �l�be tettem, � meg gyeng�den simogatta a hajamat. Lassan elaludtam. �lmomban ott voltam anya mellett, vigy�ztam r�, drukkoltam neki. Siker�lt a m�t�t, �s amikor any�hoz vitt�k a kisbab�t, teljesen megr�k�ny�dtem. Pici, pelyhes k�k haja volt! Erre fel is �bredtem. Apa m�r nem volt sehol, csak a reggeli f�nyek t�ncoltak a feh�r helyis�gben, mint az angyalok. Gyorsan felpattantam �s egyenesen ahhoz a szob�hoz mentem, ahol anya fek�dt. � m�r nem volt ott. Ijedten n�ztem k�r�l, a l�bamb�l kiment az er�.

– Kicsim, mit keresel ott? - hallottam meg apa hangj�t – Any�t �tsz�ll�tott�k egy m�sik szob�ba!

– Jaj apa! - ugrottam r� – Siker�lt a m�t�t?

– Igen, gondold el, anya a k�zep�n�l m�r fel akarta adni, de akkor mintha valaki er�t adott volna neki. A te nevedet k�nt�lta, biztosan t�ged k�pzelt oda. - nem igaz�n �rtettem, hogy mit mond apa, de annak viszont �r�ltem, hogy mind a ketten �ps�gben vannak.
Amikor bel�ptem az ajt�n, ism�t kiment a l�bamb�l az er�. A kish�gom fej�n kis pelyhes k�k haj volt!
V�letlen egybees�snek nyugt�ztam el ezt a t�rt�netet. Eg�szen addig, am�g iskol�ban megl�ttam azt a vir�got, amit az �lmomban l�v� l�ny ny�jtott �t nekem. Tudtam, hogy baj van, egyszer�en meg�reztem. Nem is v�rtam meg a tan�t�s v�g�t, tudtam, hogy bajban van a kistes�m. Az eg�sz utat v�gig rohantam, nem is �rdekelt, hogy ell�gtam a sulib�l. Kinyitottam a h�zat, �s hirtelen, mintha az �lmomban szerepl� l�nyt l�ttam volna. Beszaladtam a gyerekszob�ba, �s l�ttam, ahogy Amy fuldoklik. Bekapta az egyik j�t�k�t, �s az megakadt a tork�n. Nem is gondolkodtam, azonnal megfogtam a h�nalja alatt, �s elkezdtem felfel� tologatni, k�zben finomat vertem a h�t�t, am�g ki nem �klendezte szeg�ny a bab�ja kez�t. Megk�nnyebb�lten s�hajtottam fel, s lassan t�rdre rogytam. Remegve tartottam Amyt, aki v�gan kap�l�zott. Akkor l�pett be anya. Kider�lt, hogy a post�ra ment el, de ha nem j�ttem volna haza, a testv�rem biztosan meghal. Azon az �jszak�n ism�t l�ttam a k�khaj� l�nyt, ahogy a vir�got �tadja.

– K�sz�n�m! - mosolygott – Vigy�zz r�m mindig!
Ezzel az �jszak�val befejez�dtek ezek az �lmok, soha t�bb� nem l�ttam �ket. Amy gyorsan cseperedett, �s egy t�nd�ri l�ny lett bel�le, k�k hajjal, k�k szemekkel, �s ha sz�linapom vagy n�vnapom volt, mindig azzal a vir�ggal k�sz�nt�tt, amit m�r j�l ismertem.