Remeg� kezekkel, de elsz�ntan ny�ltam �rte, �s tudtam, a lelkem m�ly�n, rosszat teszek. A t�bbiek b�lintottak, �s figyelmesen v�rt�k, ahogy k�t ujjammal r�kulcsolok, picit gy�ny�rk�d�m benne, �rzem egyedi illat�t, majd csukott szemmel belesz�vok.

Csak egy kicsit, eg�szen kicsit.

Majd valahonnan er�t kapv�n b�tor lettem, �s m�g k�tszer megism�teltem a m�veletet. A bar�tn�m �rte ny�lt, jelezve, el�g volt. Engedelmesen odaadtam neki, de nem �reztem semmit. A furcsa �ze k�r�lj�rta t�d�m, megragadt a nyelvemen. Egy poh�r v�z�rt indultam, de l�baim megremegtek. Nem tudtam, az�rt-e, mert izgultam, vagy a szer hat, de megpr�b�ltam nem foglalkozni vele.

El�ttem a szoba l�gyan hull�mzott, elmos�dtak az �lek, �s furcsa sz�rk�re v�ltozott a h�tt�rsz�n. Minden s�t�tebb lett, a padl�, a k�pek, az r�gies �ra, ami most �t�tte el a tizenegyet. B�g�sa v�gigm�szott a lapock�mon, �s befurakodott a f�lembe.

Meg�lltam, de m�g �gy is �rzetem, egyre beljebb megyek. Amikor p�r perc ut�n megt�maszkodtam az ajt�f�lf�ban, egy ismeretlen alakot pillantottam meg. F�lig �t�tsz� volt, �s tudtam, nincs ott. Csak k�pzelem. De m�gis n�ztem, n�ztem, akkor is, amikor a poh�rtart� kezembe vizet �nt�ttem, akkor is, amikor r�j�ttem, a poharat is k�pzeltem. A gyomrom, mint a centrifuga, �gy mozgott k�rbe-k�rbe, m�g t�rdre nem k�nyszer�tett eszm�letlen f�jdalm�val.

Zih�ltam, de nem �v�lt�ttem, azt hiszem. Az alak sajn�lkoz�an n�zett r�m, mint aki minden egyes gondolataimat hallan�. G�rcs�sen a napraforg� mint�zattal letakart eb�dl�asztalba kapszkodtam, �s les�t�ttem a pillant�somat. A padl�n apr�, sok hangya m�szk�lt �ssze vissza, majd hegynek n�zve engem, elindultak rajtam.

�reztem az apr� kis l�bak �rint�s�t a b�r�m�n, ami nevet�sre sarkallt. Ak�rh�nyszor les�p�rtem �ket, ann�l t�bben t�madtak meg. H�traestem, �s pr�b�ltam a t�bbiek fel� k�szni, de egy szekr�nybe �tk�ztem, olyan er�vel, hogy lesz�lling�ztak r�la a f�nyl� poharak.

Halottan fek�dtek el�ttem, a padl� csillogott, ahogy r�s�t�tt a b�gyadt d�lel�tti napsug�r. Egyre t�bben lett�nk a szob�ban, mind ismer�s arcok, olyan ismer�s arcok, akiket eddig sosem l�thattam. Akik a fant�zi�mban �ltek, �s most ki tudtam vet�teni magam el�. Mosolyogva, szinte nevetve ny�jtottam fel�j�k a kezemet, de �k nem mozdultak.

�lltak ott, mint a c�vek, les�jt� pillant�sokkal, fej�ket cs�v�lva. Tudtam, a lelkem m�ly�n, hogy rosszat tettem. A bels�m eg�sz v�gig ezt visszhangozta, ahogy a mellkasomhoz h�ztam a l�bam, �s keservesen zokogtam.

Rosszat tettem.

Rosszat tettem.

Rosszat tettem.

De akkor m�gis mi�rt ilyen piszkosul j� �rz�s?