Miel�tt elolvasn�d, aj�nlok egy igaz�n remek zen�t, ezt hallgttam, am�g �rtam. Nagyon megnyugtat�, �s nagyon illik a szomor� hangulathoz!:D
http://www.youtube.com/watch?v=3_NME1Iu79U

/Selyembl�zk�nt simul hozz�m a por,
Fel�lesztve legbels�bb gondolatomat,
Mely a sz�llel szalad tov�bb: szabadon./

Az este olyan m�s, mint a nappal.
F�jdalommal t�lt el, s gondolattal,
Vigasztalom magam, �hatatlan.

Tudom, hogy rossz az, amiket tettem,
B�nom, ahogy akkor olyan lettem.
De az �n vagyok, nem tettethettem.

Ilyenkor az �larc k�dd� v�lik,
A mosoly vakolatk�nt m�llik
S az igazi elme kicsir�zik.

�gy m�g �n magamat sem ismerem
Tudom, l�tezik, de nem �rdekelt
M�g sz�rnyat nem nyitott a s�t�tben.

Tal�n bennem van v�gzetes hiba,
�n �lek rosszul, mindenkit becsapva
De ha �gy lenne, mi�rt zavarna?

Mi�rt nem ismeri senki a m�sik oldalt?
Vagy csak nevetve szembehazudnak,
S �rthetetlen�l megmosolyognak?

Egyed�l lenni a legrosszabb dolog,
De ha t�bbiekt�l csak ennyit kapok,
A v�laszt�som ink�bb a csillagok.

/Sz�lln�k �n is vele, ebben az alakban,
S tal�n egyszer mern�m magamat j�tszani,
Nem csak az agyonhaszn�lt �lmaimban./

u.i.: Amikor elkezdtem �rni, nem arra gondoltam, milyen szavakat haszn�lok majd, vajon lesz-e �rtelme. Azt az �rz�st pr�b�ltam megfogni, ami akkor k�r�l�lelt. Az, aki ilyen hangulatba tasz�tott, nem is egy ember, csak a sok apr� t�, amit p�ran bel�m �ll�tottak. Ut�lag is k�sz�n�m nekik, k�l�nben ez a vers sem sz�letett volna meg!^^