Srok rted
A szerencse elprtolt melllem.
Minden, ami fontos, most elhagyott.
Mindenki szomor, de ettl nincs jobb kedvem,
Mr rzem: Bellrl meghalok.
Srni volna kedvem, de nem tudok.
Csak a csndes ressget rzem.
Engem mr minden rzs itthagyott.
Szvem, mintha egy mly reg lenne.
A mly kbultsg vesz ert rajtam,
Lehz, a kdds res semmibe,
A talaj mr rg eltnt allam,
Azt sem tudom mr, hogy hov megyek.
A srs szorongatja a torkom,
De knnyeket mgsem ejtek rted.
Hazudtl nekem. De volt r okod?
Azt mondtad: az let megint szp lesz.
Csak ltattl az lomvilgban,
De elmondani az igazsgot
Egytaln nem llt szndkodban!
s gy bzzak meg benned? Na mondd!
Szemeim szokatlanul szrazak.
getnek, fjnak vagy csak bntetnek?
Ellenem eskdtt minden?
Vagy csak egyszeren ilyen az letem?
Hbork, csatk s effle rosszak
Tltik be a j kis letnket.
De ha csakis sorra ezek vrnak,
Akkor hol marad az lomnbke?
Mi rtelme lni, ha ezek az lmaink?
Mi rtelme az letnek, ha nincsenek vgyaink?
Mi rtelme ltezni, ha ez a sorsunk?
Mi rtelme lteznnk, ha egymst tiporjuk?
Az ilyen krdsekre csak nmn blogatsz.
Nem teszel semmi, csak belenzel a szemembe,
Mlyen, mlyen, ahol mg nem jrt emberfia...
S lss csodt: Knnyezek rted!
By: Sibill |
AJÁNLOM AZ OLDALT
