A b�gyadtan f�nyl� hold lassan felmer�szkedett az �gboltra, irigykedve figyelv�n a mostanra m�r �lomra t�rt Napot. Pedig �n jobban szeretem az �jszak�t, jobban szeretem neki a halov�ny f�ny�t, mely sejtelmes f�lhom�lyba tasz�tja az ember lelk�t is, felfedve a s�t�ts�g el�l menek�l� �n�t. �n nem menek�l�k, ink�bb megv�rom, itt, az erk�lyen, s ha szemben�zek vele, tudom, mikor t�mad, tudom, merr�l j�n, �s a hatalma elk�szik mellettem.
Az eget n�ztem, melyen ezeregy s�rga csillag j�rt t�ncot, k�l�nb�z� alakzatokat �ltve. A felh�k r�g el�sztak keletre, es�t ig�rve az ottani kisz�radt sz�nt�f�ldeknek. A sz�l l�gyan belekapott a hajamba, szerelembe esett, vitte volna mag�val, el, a tenger fel�, hogy ott k�ssenek �r�k esk�t. A tincsek l�gyan b�cs�t intettek kedves�knek, �s visszahuppantak v�llam rejtek�be. Messze voltam mindent�l, �gy nem �rt el a v�rosi dug�k zaja, a gyerekek f�ktelen vih�ncol�sa, a hangos sz�rakoz�helyek sz�vet dobogtat� basszusa. Csak a saj�t l�legzetemet hallottam, ami �tkarolt, �s megnyugtatott. Lehajtottam a fejem, �s megfordultam. M�g utolj�ra feln�ztem a csillog� �gtakar�ra, majd dideregve lehuppantam a f�ldre, �s h�tamat nekid�nt�ttem a korl�tnak. Kiny�jt�ztattam v�gtagjaimat, nagyot �s�tottam, majd b�k�sen lehunytam a szemem, ahogy mindig is szoktam.
Nincs is szebb, ha a val�s�g egyik t�k�letes pillant�t tov�bb �lmodhatjuk.