Ha kiv�nhatn�k h�rmat, komoly bajban lenn�k.
Mivel k�r�l�ttem szinte semmit se v�ltoztatn�k.
Bel�l is tal�n csak azt, ami miatt n�ha elveszem,
Szor�t, �get, l�ktet, �s tal�n ez a v�gzetem.

Ezt az �rz�st nagyon neh�z lenne le�rni,
Mintha azt k�rn�k, mondjam el, milyen szeretni.
Az els� k�v�ns�gom bizony�ra ez lenne,
Hogy hagyjanak el v�gre a k�nz� k�ts�gek.

Hogy v�gre k�nny� legyen a sz�vem, ne f�jjon,
Hogy �rezzem: olyan az �letem, mint egy �lom.
Hogy tudjak d�nteni, olyan fura d�nt�sekben,
Mint a szerelem, �s hogy abban mi j� nekem.

A m�sodik k�v�ns�gom tal�n meg is van.
A szerencs�m, ami n�ha-n�ha elapad.
Persze nem panaszkodhatok, de m�gis,
K�nnyebb lenne az �let, ha nem k�ne f�lni.

Hogy a suliban ne kelljen amiatt par�znom,
Hogy felsz�l�t-e vagy sem a gy�l�lt tan�rom.
Ezt a szerencs�t �tadn�m n�ha m�snak is,
Hogy a szeretteinkkel egy�tt tudjunk �r�lni.

A harmadik m�r nem r�lam sz�lna. A vil�gr�l,
Hogy ahol �lek, ne legyen a kegyetlen pokol
Ahol emberek �lik egym�st, tasz�tanak hal�lba,
H�bor�znak, nyomoznak: ki� lesz az utols� j�tszma?

Tal�n na�v kisl�ny vagyok, aki b�k�t �hajt,
De ez m�r, sok m�ssal egy�tt, nem izgat.
Mert sz�momra nincs lehetetlen, �s ha ez igaz,
Akkor mi�rt a h�bor�ban keres�nk vigaszt?

A h�rom k�v�ns�gom ezennel bev�geztetett.
Ha nem is j�n az angyal, megteszem, amit lehet.
De val�j�ban, ha csak �gy belegondolok, r�j�hetek:
Ez a k�v�ns�gos-dolog, v�gre teljes�lhetett.

A sz�vem boldogan repdes, ahogy mindig is tette,
A szerencs�m mell�m van teremtve, el nem felejtve,
A vil�g, ahol �lek, b�k�s, csendes, naps�t�tes,
�gy a k�v�ns�gokat ink�bb �tadom NEKED.