Ha kivnhatnk hrmat, komoly bajban lennk.
Mivel krlttem szinte semmit se vltoztatnk.
Bell is taln csak azt, ami miatt nha elveszem,
Szort, get, lktet, s taln ez a vgzetem.
Ezt az rzst nagyon nehz lenne lerni,
Mintha azt krnk, mondjam el, milyen szeretni.
Az els kvnsgom bizonyra ez lenne,
Hogy hagyjanak el vgre a knz ktsgek.
Hogy vgre knny legyen a szvem, ne fjjon,
Hogy rezzem: olyan az letem, mint egy lom.
Hogy tudjak dnteni, olyan fura dntsekben,
Mint a szerelem, s hogy abban mi j nekem.
A msodik kvnsgom taln meg is van.
A szerencsm, ami nha-nha elapad.
Persze nem panaszkodhatok, de mgis,
Knnyebb lenne az let, ha nem kne flni.
Hogy a suliban ne kelljen amiatt parznom,
Hogy felszlt-e vagy sem a gyllt tanrom.
Ezt a szerencst tadnm nha msnak is,
Hogy a szeretteinkkel egytt tudjunk rlni.
A harmadik mr nem rlam szlna. A vilgrl,
Hogy ahol lek, ne legyen a kegyetlen pokol
Ahol emberek lik egymst, tasztanak hallba,
Hborznak, nyomoznak: ki lesz az utols jtszma?
Taln nav kislny vagyok, aki bkt hajt,
De ez mr, sok mssal egytt, nem izgat.
Mert szmomra nincs lehetetlen, s ha ez igaz,
Akkor mirt a hborban keresnk vigaszt?
A hrom kvnsgom ezennel bevgeztetett.
Ha nem is jn az angyal, megteszem, amit lehet.
De valjban, ha csak gy belegondolok, rjhetek:
Ez a kvnsgos-dolog, vgre teljeslhetett.
A szvem boldogan repdes, ahogy mindig is tette,
A szerencsm mellm van teremtve, el nem felejtve,
A vilg, ahol lek, bks, csendes, napsttes,
gy a kvnsgokat inkbb tadom NEKED. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
