�r�k �rtelem

�l�k a szob�mban, s hallgatom az ismer�s zen�t.
Mellettem sz�zan �v�ltenek, de a szenved�s
Nem j�n �t, csak az a fura, �des, k�s�r� �rz�s
Mint a t�z, melyet nem tudnak eloltani, �gy �g.

Elfekszek a puha, s meleg �gyamon, �s �neklek
Egy�tt a hal�llal, egy�tt a boldog �lettel.
Nincs senki m�s velem, csak a nagy b�k�s cs�nd, meg �n
Mint egy hang, amely sz�ntelen�l seg�ts�get k�r.

�lmomban egy �j vil�got l�tok, �s �lek �t
Sodor sz�zfel� az �t, de es�lyt csak egyet �d
�jra hallom a hangot, �rzem, de el�rni, az m�s
Egy seg�thet tal�n, az �r�k �lom, a hal�l.

K�nnyemb�l vir�gok isznak, �s emiatt �lnek
Mosolyomt�l, nevet�semt�l felvidul a l�lek.
Hangom, mint az �r�k, gy�gy�t�, szeret� �nek,
Pillant�somt�l is m�ris felpezseg a v�red.

Az �lmom lassan t�nyleg val�s�gg� v�lik
S kijutok a s�t�ts�gb�l a csod�s f�nyre m�gis,
Meg�rtettem azt, mi a lelkemet k�nozta mindig.
Rem�lem egyszer ezt az emberek is meg�rtik.

Sibill

u.i.: Azoknak aj�nlom ezt a verset, akik el�gg� elvontak ahhoz, hogy az �let egyik legnagyobb k�rd�s�n fil�zzanak, �s �rtelmet tal�ljanak erre a nagy k�rd�sre: Mi�rt �l�nk?