Abban a t�nd�rvil�gban, ahol igaz�n �l�nk.

1.

- Szak�tsunk. - mondta ki a f�lelmetes szavakat, amit�l h�nyingerem lett. A szemembe k�nnyek gy�ltek, azzal fenyeegetve, hogyha egyszer megerednek, akkor soha sem fogkj�k abbahagyni. Behunytam a szemem, nehogy zokog�sban t�rjek ki, majd halkan, eg�szen eltorzult, szomor�, sajg� hangon megsz�laltam.

- �rtem. - feln�ztem. M�r senki sem volt ott, csak �n, egyed�l, a hull�, s�rgul�, eltiport levelekkel. Elment, miel�tt l�tta volna a reakci�mat. Nem is �rdekelte, mit sz�lok hozz�. Ugyanakkor �r�lktem, hogy hirtelen egyed�l lettem, �gy semmi nem g�tolhatott meg abban, hogy magamba roskadva, hiszt�rikus, �nsajn�ltat� s�r�sban essek �ssze, mik�zben mellettem minden kihalt, �s m�g az apr�, magy�nyos f�sz�lak is engem figyeltek, ahogy meg�nt�ztem �ket a k�nnyeimmel. Le�ltem a h�v�s, sz�rke aszfaltra, �s pr�b�ltam er�t venni magamon. Feln�ztem a felh�s, s�t�t �gre, �s r�j�ttem, hogy itt vagyok, f�l �r�ra otthor�l, egy �rva pulcsiban �s nadr�gban, pedig kimondottan hideg volt. M�g zsebkend� sem volt n�lam, �gy hamar haza kellett tal�lnom. Csak hogyan is? Nem ismerem az utat...most el�sz�r j�rok itt, �s arra sem figyeltem, hogyan j�tt�nk errefel�. Az �n h�s lovagom meg itt hagyott, a semmi k�zep�n, egy rak�s szerencs�tlens�get, akinek elken�d�tt a sminke, �s r�ad�sul taknyos lett a s�r�sok t�melege miatt. Ezen m�r akkor is elmosolyodtam. T�nyleg szerencs�tlen vagyok a szerelem ter�n. Tudom, mindenki ezt mondja, de valahogy nekem nem j�n �ssze semmi. Egyszer meghal a bar�tom, ut�na b�rt�nbe ker�l, a harmadik alkalommal pedig elmegy k�lf�ldre. Mintha el�lem szaladn�nak el, ki-ki milyen ir�nyba. Gy�trelem. Ott �s akkor megfogadtam, hogy soha t�bb� nem leszek szerelmes, �gy kezdtem a gimn�zium harmadik �v�t. Szerettem volna tiszta lappal kezdeni, de tudtam, csak a baj van velem. Aki bel�mszeret, azzal mindig t�rt�nik valami, ami babon�nak is felfoghat�, no de h�t ez van, �gy kell elfogadni, nem?

2. 

- Micsoda?? Nem, ez nem lehet.... - l�badt k�nnybe a szemem, mik�zben pr�b�ltam felfogni a k�r�l�ttem t�rt�n� dolgokat. - Nem halhatott meg! Anya!!! - sik�tottam, elordib�ltam a d�h�met, a lelkemben l�v� �sszes k�oszt, mik�zben csendben a f�ldre rogytam. Mellettem k�t n�v�rke t�rdelt, agg�d� pillant�sokkal m�regettek, mik�zben pr�b�ltak valami okosat mondani, de ink�bb hallgattak. Mit lehetne mondani egy szinte kisl�nynak, aki �pp most tudta meg, hogy elvesz�tette a sz�leit? Semmit. Azzal csak rontottak volna a helyzeten.

- Megn�zhetem...? - pillantottam fel, a n�v�rk�lk nagy megr�k�ny�d�s�re

- Ne tegye, ez...

- Meg szeretn�m n�zni...el szeretn�k t�le...b�cs�zni... - v�gtam bele - Tudni akarom, hogy t�nyleg meghalt-e! L�tni akarom! - visszatartottam a k�nnyeimet, hogy m�g kem�nyebbnek t�njek. A k�t n� �sszen�zett, majd b�lintottak

- Rendben. Gyere vel�nk. - �lltak fel, �s bevezettek egy rideg, feh�r szob�ba. M�r els�nek is az elmegy�gyint�zet jutott az eszebe.

Bentebb mentem, �s megl�ttam az �gyat, amin egy feh�r, alv� n�t pillantottam meg. Fekete haja kecsesen a v�ll�ra omlott, mik�zben az arca m�g feh�rebb volt, mint az �let�ben.

- Anya... - t�rdeltem le el�, �s ism�t megeredtek a k�nnyeim. A mellkas�ra d�ltem, �s �gy zokogtam - Anya, ne!!! Nem hagyhatsz itt! Anya! Szeretlek! K�rlek...ne hagyj egyed�l! Anya! - �t�leltem, �s hirtelen mintha megmozdult volna a karja. Rem�nykedve az arc�ra pillantottam. Mosolyogott. A mosolya csak egyet sug�rzott, amit�l ism�t elkezdtem s�rni: �n is szeretlek. Mindig itt leszek veled. L�gy er�s.

 3.

Mikor felkeltem, ism�t bel�m has�tott az �les f�jdalom, amit m�r mintha �t�ltem volna. Mellettem anya �lt srv�, de amikor megl�tott, elborzadva n�zett r�m.

- Fel�bredt�l? Doktor �r, fel�bredt!! - ord�totta, amit�l szinte el�jultam. A doktor p�r pillanat m�lva berohant, majd � is meg�llt.

- Mondott valamit neki? - n�zett az any�mra

- Most mi van? Mi t�rt�nt? Hogy ker�l�k ide?? - fakadtam ki, de alig b�rtam besz�lni, �s m�g a szavak kiejt�s�t�l is h�nyingerem lett.

- Nos... - tolta fentebb a szem�veg�t az orvos - Balesetet szenvedett, Andrea. Eg�szen pontosan aut�balesetet. Nem �n�k voltak a hib�sak, a megfelel� gyorsar�gban mentek, viszont egy r�szegen vezet� kocsis el�j�k hajtott. A f�kez�s �s az �tk�z�s ereje akkora volt, hogy �n, mivel k�z�pen �lt, kiesett a sz�lv�d�n. A sz�lei �s a k�t testv�re meg�szta, viszont... - n�zett r�m agg�dva. Nem tetszett ez a tekintet.

- Viszont mi?

- Az arca... - m�r egyb�l tudtam, mi fog k�vetkezni.

- Egy t�kr�t! Egy t�kr�t!! - kiab�ltak, mik�zben rem�ltem, hogy nem lesz olyan s�lyos. Az arcomat im�dtam a legjobban, mindig sima volt, m�g egy pattan�s sem l�tezett a felsz�n�n. Szerettem t�k�rbe n�zni, mert egy fiatal, csinos arc b�mult vissza r�m, viszont most ebben nem lettem olyan biztos.

Sosem l�ttam enn�l undor�t�bb l�tv�nyt.

A f�l szemem be volt k�tve, a m�sikban alig l�tsz�dott valami a felduzzadt v�rerekt�l. A bal arccsontom mellett egy hatalmas v�g�s �rtetlenkedett, mik�zben az �llamon szinte nem is volt b�r. a sz�m se hasonl�tott a r�gi �nmag�ra: cserepes, felhas�tott, gusztustalan h�nyad�k n�zett vissza r�m. A homlokomon varr�snyomok �rtetlenkedtek, amik m�g undorit�bb� tett�k a l�tv�nyt. Sok�ig �gy b�multam a t�k�rbe, mintha nem is magamat n�zn�m.

- Heh, j� vicc! Ez nem az �n arcom! - nevettem, de l�tva anya �s a doktor komoly arc�t, k�nnyek sz�ktek a szemembe. - Ez...nem lehet... - ejtettem az �lembe a t�kr�t, mik�zben rem�nyvesztetten pr�b�ltam �sszeszedni a gondolataimat.

- Nem, ez nem lehet! �lmodok! Biztosan! Csak valahogy fel kell �brednem!! - nevettem hangosan, mik�zben a fejemet vertem, haraptam az am�gy is l�ktet� ajkamat, egyszer�en bele�r�ltem - H�lye, h�lye �lom! - s�rtam, cs�poltam, b�ntottam magam, �s mindenkit, aki a k�zelembe mer�szkedett.

- Fogj�tok le! Fogj�tok er�sen! Beadok neki altat�t! - hallottam a sikolt�som mellett az orvos hang�t, majd hirtelen moccanni sem tudtam. Any�ra n�ztem, csal�dottan.

- Anya...anya...ugye nem �n vagyok? K�rlek, seg�ts fel�bredni...anya... - k�rleltem elcsukl� hangon. Anya a homlokomra tette a kez�t. Mosolygott, de l�ttam, ahogy s�r.

- Nincs semmi baj. Aludj csak. Aludj... - k�ld�tt az �lom s�r� erdej�be. De el�tte m�g visszah�zott a sz�vszor�t� zokog�sa. R�j�ttem, milyen �nz�en vielkedtem. Csukott szemmel megszor�tottam anya kez�t.

- Semmi baj, anya. �lek. - soha t�bb� nem s�rtam el�tte. A legfontosabbakat �gy is megtarthattam. �t, ap�t, a testv�reimet, �s az �letemet. Kell m�s a boldogs�ghoz?

Miut�n elolvastad ezt a h�rom teljesen re�lis szitu�ci�t, val�ban azt gondolod, hogy a te h�tk�znapi probl�m�d ide sorolhat�, ezek k�zz�? Mint az utols� t�rt�net utols� sor�ban le�rtam, kell m�s a boldogs�ghoz? Igen, minden bizonnyal kell. M�r csak az�rt is, mert az ember �gy �ll�tja be mag�t, hogy tudja, mik a nagyobb probl�m�k, �s melyek a kicsik. Ez�rt van az, hogy valaki az �let�t kock�ztatja, neki az a gondja, egy m�siknak meg �pp a �veken �t n�vesztetett k�rme t�rt le, �s tal�n mindkett� k�l�nb�z� helyzetet ugyan�gy �lik meg mindketten, mintha ugyanolyan hatalmas gond lenne. �n csak egyet tudok aj�nlani: besz�ld ki a probl�m�idat, hallgasd meg a tan�csokat, azt�n old meg egyed�l, �s kis szusszan�s ut�n ism�t kezd el�r�l ezt a k�rforg�st. Ebb�l nem lehet kisz�llni, �s nem is kell. A probl�m�k az�rt vannak, hogy sz�nesebb� tegy�k a napjaidat, n�hol �nbizalommal t�ltsenek fel, �s eg�tsenek r�vil�g�tani az �leted �rtelm�re, �s-no persze- az�rt is, hogy megoldjuk �ket!