Lassan tette meg az utols� l�p�seket,hiszen tudta,hogy ide soha nem fog visszat�rni. �vatosan kinyitotta az ajt�t,�s bel�pett az �res szob�ba,ami egy p�r nappal ezel�tt az � saj�t tulajdona volt. Szomor�an, �m de boldogan ment a Nagy ablakhoz,keze remegve ny�lt a kilincs�rt. Majd egy halk szusszan�ssal az ablak jobbra tol�dott,hagyva,hogy az ismeretlen l�ny kil�pjen az erk�lyre. Az �szi sz�l az arc�ba csapott, mintha vigasztalni akarn� az ott j�r�t. A l�ny �szinte mosollyal bel�legezte a friss lev�lillatot. Mindig szeretett ezen az erk�lyen �ld�g�lni,�br�ndozni,csod�lva az �gen t�ncol� felh�ket,�s a madarakat. Most a sz�ve �sszeszorult,ahogy esz�be jutott,hogy el kell hagynia ezt a helyet. Furcsa, mennyi eml�k k�t�dik a h�zhoz! Az eg�sz gyermekkora.
Hamarosan indul a rep�l� Angli�ba, �s ott kell tov�bb �lnie, �r�kre. Sosem fog visszat�rni az eml�keihez, a m�ltj�hoz, az otthon�hoz. Pedig ez az igazi otthona: Jap�n. Itt vannak a bar�tai �s a szerelme is, akinek m�g nem merte elmondani ezt a sz�rny� dolgot. Igaz�b�l m�g � maga sem hitte el, azt hitte, �lmodik.”Igen, ez csak egy rossz �lom. Mindj�rt fel�bredek!”-b�ztatta mag�t, viszont a v�rt �bred�s nem j�tt el. Hana nem tudott mit tenni, hiszen � m�g gyerek. Mostohaapja m�g egyszer megengedte, hogy elj�jj�n, �s �r�kre b�cs�t intsen a r�gi �let�t�l. Viszont a l�nyban egyre jobban felmer�lt a k�rd�s: Mi�rt kell nekem elmennem? Mit k�vettem el? Itt akarok maradni!
A mostohaapja erre mindig ezt mondta: Elmegy�nk �s k�sz, neked ebbe nincs belesz�l�sod, �r�lhetsz, hogy a gondodat viselem!
Hana elmosolyodott. Milyen �r�lt gondolatok! Sz�kj�n meg? M�g mit nem! Ezt nem teheti az apj�val, de m�gis, �gy szeretne maradni...
Az erk�ly melletti fa megmozdult az er�sebb szell�t�l, �gy a sz�raz,v�r�s levelek lehullottak,egyenesen Hana mell�. A l�ny sz�rakozottan elkapott egyet, mosolyogva n�zte,majd feln�zett. A b�r�nyfelh�k k�rt�ncot j�rtak, egy alakot rajzolva az �gre. Hana azonnal felismerte a gomolyg� felh�kupacot. Egy l� volt az, sz�rnyakkal, �s lobog� s�r�nnyel. Alatta �ppen egy rep�l� sz�llt el,mintha az mutatn� az utat a d�h�ng� mustangnak. A l�ny m�g egy kis felh�t vett �szre a nagy felett, mintha egy lovas lenne, aki teljesen a sz�rnyas l�ra b�zza mag�t, �s �lvezi a sz�guld�st.
„Most m�r mennem kell...”-suttogta szomor�an a lev�lnek, amit m�g mindig a kez�ben tartott. Ekkor viszont egy nagyobb szell� becsapta a nagy ablakot. Hana pr�b�lta kinyitni, de az ajt� meg sem mozdult. P�r perc m�lva feladta, �s ink�bb le�lt a p�rk�nyra.” Apa biztosan �rtem j�n �s kiszabad�t.” - gondolta. A sz�ve legm�ly�n viszont azt akarta, hogy az a pillanat sose j�jj�n el. �gy legal�bb �lvezheti a mag�ny kellemes cs�ndj�t �s nosztalgi�zhat.
Esz�be jutottak azok az eml�kek, amik m�r r�g feled�sbe mer�ltek. P�ld�ul amikor h�rom �vesen bek�lt�ztek ide az igazi sz�leivel. J�maga mindenhova ben�zett, majd enn�l a szob�n�l meg�llt �s hangosan kiab�lta: Enyim! Enyim!-A sz�lei persze mondogatt�k, hogy az a nagyobb testv�r�nek kell, de a n�v�re mosolyogva �tadta neki a szob�t. Milyen boldog volt! De sajnos.... azon az �jszak�n...amikor a sz�lei �s a testv�re elmentek egy sz�nh�zi el�ad�sra, bel�j�k ment egy kamion. Amikor megtudta, csup�n 9 �ves volt, �s egyszer�en nem hitte el a mostohaapj�nak a t�rt�nteket. Egyre csak azt hajtogatta: Nem! Visszat�rnek! Tudom, meg�g�rt�k!-mivel Han�t nagyon b�ntotta az, hogy most nem viszik el �t is, ez�rt a n�v�re meg�g�rte, hogy ha 10 �ves lesz, akkor elmennek egy�tt egy el�ad�sra. Viszont ezt az �g�retet nem tudta teljes�teni, �gy Hana eg�szen 10 �ves kor�ig azt hitte, visszat�rnek. A jeles napon lefutott mostohaapj�hoz, �s megk�rdezte: Hol van Ann? Apa? Anya? Meg�g�rt�k, hogy ma elvisznek sz�nh�zba! �jra egy�tt!- akkor kellett r�d�bbennie, hogy soha t�bb� nem l�thatja �ket. A mostohaapja 3 �v m�lva �gy gondolta, hogy Hana-nak is jobb lesz, ha elmegy err�l az �tkozott helyr�l, ahol annyi szenved�s �rte. Arra viszont nem gondolt, hogy Hana-nak ez az egy dolog maradt meg a csal�dj�b�l, ez a h�z, ez az erk�ly, ez az �let.
Egyre hidegebb lett. Hana p�nikba esett, m�r nem akart egyed�l lenni. Ha t�l sokat gondolkodik, el�j�nnek a kellemetlen eml�kek is, amiket el akart feledni,de sehogy sem siker�lt neki. Ekkor egy f�nyk�pet f�jt arra a sz�l. Hana elkapta, de nem akart hinni a szem�nek. Az anyja volt rajta, az apja meg a n�v�re, Ann. Egy�tt mosolyogtak, �t�lelve egy kisl�nyt, aki Hana volt szem�lyesen. Ez a k�p �gy 10 �vvel ezel�tt k�sz�lt, egy m�sik h�zban, amire Hana m�r nem eml�kezett. Ott is mennyire boldogok voltak! A l�ny megford�totta a levelet, �s ott egy id�zetet vett �szre. „�lld helyed b�tran, ha szor�t a sors, �s l�gy szil�rd; viszont, okosan, magad vond �ssze ha kedvez a sz�l, t�lont�l b�szke vitorl�d.”-alatta meg ez volt: ”Nagyon szeret�nk mindannyian, dr�ga Hana, mindig melletted lesz�nk �s vigy�zunk r�d! Boldog sz�let�snapot! K�v�njuk, hogy �rj el mindent az �letben, amit szeretn�l! Nem felejtett�k el az �g�ret�nket, itt van a te jegyed, vigy�zz r�, mint a szemed f�ny�re! Nagyon szeret�nk!”- Hana legutolj�ra 10 �ves kor�ban s�rt, de most �jra megeredtek a k�nnyei. �gy hullottak,mint a z�pores�, de m�gis, boldog volt. R�j�tt, hogy mit jelent ez az id�zet. Nem vesztett el minden eml�ket, hiszen a sz�v�ben m�g mindig �lnek, �s vigy�znak r� a sz�lei �s a testv�re. Nem ez a h�z a m�ltja. Ez csak egy k�zzel foghat� eml�k, amely az id�k sor�n porr� lesz. De amit mag�ban hordoz, az sosem lesz porr�, mindig el�veheti �ket, �s sosem lesz egyed�l. Most el kell mennie, de nem most j�rt itt utolj�ra. M�g biztosan elj�n, �s �jra le�l erre a p�rk�nyra, ahol annyit gondolkodott.
�gy �rezte, hogy a b�ke ism�t megtal�lja, �s mintha ebben a v�gtelen pillanatban �rezte volna a csal�dja k�zels�g�t. H�l�san feln�zett az �gre, ahol m�r a mustang el�getett, de a lovas ott maradt, egy m�sik emberrel egy�tt.
- Hana, itt vagy? - hallotta mostohaapja hangj�t. Gyorsan a zseb�be m�lyesztette a k�pet, majd let�r�lte a k�nnycseppeket az arc�r�l.
- Igen apa! Itt vagyok! - ki�ltott, �s amikor kiny�lt az ajt�, �r�m�ben meg�lelte mostohaapj�t, aki nem �rtette ezt az �rzelemkit�r�st, de nagyon �r�lt,hiszen most el�sz�r volt ilyen kedves vele Hana.
A l�ny elmes�lte neki a t�rt�netet, �s a f�rfi szomor�an el�rulta a l�nynak, hogy nem akarta odaadni neki a f�nyk�pet, mert f�lt, hogy s�rni fog. Hana viszont �r�m�ben s�rt. Itt van egy ember, aki nagyon szereti, �s igaz�b�l csak � �rte hagyja itt a munk�j�t, hogy v�gre �j �letet kezdhessen.
Hossz� ideig csendben besz�lgettek, els�nek a csal�dr�l, ut�na Hana m�r meg akarta ismerni a mostohaapja �let�t is. V�g�l egy�tt elhagyt�k ezt a h�zat, nevetve �s meg�g�rve egym�snak, hogy visszat�rnek, ahol annyi minden dolog t�rt�nt. Ahogy mondani szokt�k, ha valami v�get �r, egy �j dolog kezd�dik. Ez a h�z pedig egy m�sik csal�dnak fogja gy�jteni a szebbn�l-szebb �s n�ha szomor�bb eml�keket.