-          M�g egy �veget k�rn�k. – koccintottam az asztalhoz az �res wiskeys poharat, mik�zben a csaposra n�ztem k�d�s tekintettel. Forgott k�r�l�ttem a helyis�g, de m�g eg�szen j�zannak �reztem magam. Alig voltak m�r a teremben, halk suttog�sukat elnyomta a sz�vem egyenletlen d�bben�se. A velem szemben l�v� sz�ken �l� fels�hajtott, fej�t megt�masztva a karj�val.

-          El�g lesz. A v�g�n m�g belehalsz. – pr�b�lt le�ll�tani, amikor egy igencsak fiatal pinc�rn� el�m rakta az �jabb �veget. Szem�vel k�vette a l�ny mozg�s�t, s az ism�telt koccan�st az asztallal.
Mintha meg sem hallottam volna az �vatoss�gra int� szavakat, �jra telet�lt�ttem poharamat, �s remeg� kezekkel az ajkaimhoz emeltem. Az alkohol olvasztott vask�nt �gette a torkomat, de a bels� f�jdalom �gy leb�n�totta az �rz�keimet, hogy m�g ez is egy kellemes bizserg�sk�nt j�rt k�rbe.

-          Ett�l nem lesz jobb, ugye tudod? – d�lt h�tra, alatta felreccsentek a sz�k l�bai. �veges takintettel n�ztem el�re. Nem igaz�n l�ttam az arc�t, �gy nem tudtam, d�h�s-e r�m, len�z, esetleg t�nyleg agg�dik-e.

-          Legal�b elzavarja a gondolataimat. – v�laszoltam halkan, rekedten, k�t korty k�z�tt. �gy l�tszott, enn�l a pontn�l hagyta mag�ra a t�relme, mivel hirtelen fel�llt. A sz�k nyikorogva cs�szott h�tr�bb.

-          Te tudod. – felelte egyszer�en, �s az ajt� fel� indult. A kezem mag�t�l mozgott, �s megragadt�k v�kony ujjaim a kab�tja ujj�t.

-          Maradj. – sz�laltam meg p�r m�sodperc ut�n. Nem v�laszolt, csak ism�t s�hajtott. Vissza�lt a hely�re, �s �jra kit�masztotta a fej�t. Arca �rzelemn�lk�linek t�nt, de tudtam, valamit akkor is gondol. Az sem �rdekelt volna, ha g�nyos megjegyz�seket z�d�t r�m, de kellett valaki, aki figyel r�m. Most az egyszer. Olyan sokszor maradtam m�r egyed�l a mag�nnyal…

-          Ink�bb aludnod k�ne. – pillantott a mellett�nk eld�l�ng�l� emberekre. Vid�man �nekeltek, az orruk v�r�sl�tt az italt�l, arcuk kipirult. K�sz�ntek a kocsm�rosnak, �s kibotork�ltak a s�lyos faajt�n �t a hidegbe.

-          Nem hiszem, hogy tudn�k. – kezdtem tiszt�bban l�tni. Mintha az alkohol v�z lett volna, olyan k�nnyen elp�rolgott az agyamb�l. A kab�tzsebembe ny�ltam, �s el�hal�sztam egy cigarett�t. A k�lseje kicsit meg volt gy�r�dve, p�r apr� valami hullott ki bel�le, ahogy kicsit ler�ztam. El�g volt neki p�r pillanat, m�ris r�j�tt, mit tartok a kezemben.

-          Ez az egy van? – ny�lt fel�, de visszah�ztam. �gy szor�tottam magamhoz, mint egy anya a gyermek�t.

-          Igen. – megragadta a karom, erre �n finoman a sz�j�ba nyomtam a cigarett�t. Nem ellenkezett. A szabad kezemmel megkerestem az �ngy�jt�mat, �s hagytam, hadd � sz�vjon helyettem. A f�st�t az orr�n f�jta ki, el�gedett hang k�s�ret�ben, majd hozz�m ford�totta. Sosem b�rtam a f�vet, de a m�sodik szippan�s ut�n mintha megtette volna a hat�s�t. J� �rz�s ker�tett a hatalm�ba, �s mintha a nagy s�lyt a bels�ben lemarta volna a f�st.

-          Menj�nk. – �llt fel, miut�n elnyomta a marad�kot, de t�l j�l esett �lni. �reztem a v�gtagjaim bizyerg�s�t, ahogy lassan minden izmom elsimul. Lehunytam a szemem, �s a hull�mz� �rz�s ut�n egy kellemes alfa�llapotba sodr�dtam. Hagytam magam, hadd h�zzon mag�val az �r, �s im�tkoztam, hogy holnap ne kelljek fel t�bbet.

Az eg�sz teste elernyedt, mik�zben h�tra hajtotta a fej�t. Szemei lecsuk�dtak, a l�gz�se egyenletesebb lett, az arc�r�l egy pillanatra elt�nt az a f�jdalmas �br�zat, �s cs�ndes �ress�g k�lt�z�tt a hely�be.

-          H�, kelj fel! – r�ngattam meg �vatosan, erre f�l szem�t kinyitva bambult r�m.

-          J�l vagyok. – hanyatlott el�re a feje.

-          Azt l�tom. – s�hajtottam megint, majd k�rben�ztem. Szinte kongott az �ress�gt�l a kocsma, �s a pultosl�ny is t�relmetlen�l t�r�lgette az asztalokat, percenk�nt pillantva r�nk. Amikor �szrevette, hogy figyelem, kellemesen ringatta a cs�p�j�t, majd a kij�rat fel� b�k�tt a fej�vel, z�r�r�t suttogva.
M�g egyszer megr�ztam a cs�ndben szuszog� fi�t, majd mivel nem reag�lt, felr�ngattam �ll� helyzetbe. Amikor r�m d�lt, akkor �reztem meg a f�vescigi �s az el�tte val� �hgyomorra legur�tott p�r poh�r wiskey negat�v hat�s�t. Alig b�rtam megtartani a s�ly�t, r�ad�sul a sz�d�l�s miatt azt hittem, m�g a saj�t egyens�lyomat is elvesztem. Majd miut�n megkapaszkodtam a legk�zelebbi sz�kt�ml�ba, szinte a szakamba kaptam a fi�t, �s �gy s�t�ltam ki az ajt�n, el�g sok borraval�t hagyva magam ut�n.
Mivel nem tudtam, merre lakik, a saj�t lak�som fel� vettem az ir�nyt. Most haszn�t vettem a sok edz�snek, a sok k�tkezes, kem�ny munk�nak, mert el�g k�nnyed�n mozogtam f�l m�zsa s�ly alatt is. Csak a v�llam zsibbadt el egy kicsit, de az is hamar rendbej�tt, ahogy letettem �t az �gyra. Akkor kezdett mag�hoz t�rni, l�ba meg-megremegett, mik�zben hunyorogva r�m emelte a pillant�s�t. A kez�t v�dekez�en az arca el� tartotta. Olyan �rtatlannak t�nt ebben a pillanatban, olyan tehetetlennek, kiszolg�ltatottnak. Pedig ez az ember t�bb sz�z �letet tett t�nkre, a neve a f�lelem v�djegy�v� v�lt, a gy�szol�k arc�n k�nnypatak csordul v�gig mindig, mikor az � keze alatt meghalt szeretteikre gondolnak. �s ez az, alig 25 �ves f�rfi, aki v�rhez tapadt kezeit tejben �polja, ott fek�dt a lak�somon, a p�rn�mba f�rta a fej�t, mintha az eg�sz kem�ny gyilkos k�pe egy pillanat alatt szertefoszlott volna. Mintha az eg�sz csak egy m�l�, gyermeki szesz�ly lett volna.
Eszembe jutott a parancsnok figyelemre int� szava. Gyilkos. Egy beteg ember, aki kihaszn�lja a mai vil�g szenved�s�t. Nem kell t�bb k�t l�bon j�r� isten csap�sa, el kell puszt�tani. Mint a k�nnyed�n elszaporod� cs�t�nyokat a panelb�l. Ak�r a v�rsz�v� sz�nyogok l�rv�it a nyugodt v�zt�kr�n. M�g miel�tt egy eg�sz nemzet sorsa ker�l a kezei k�z�. Gyermekk�nt fog vele j�tszani, s m�g ha az elej�n rendesen �p�ti is a v�rat, csak az�rt, hogy a v�g�n lerombolhassa azt.

-          H�, mit b�mulsz? – h�zott vissza a jelenbe, g�nyos hanggal. Agyamra mehetett a f�, mivel min�l t�bb ideig n�ztem, ann�l finomabbak lettek a von�sai, ann�l t�r�kenyebb, kisfi�sabb lett a kisug�rz�sa. Csak eg�sz hossz� id� ut�n j�ttem r�, hogy ez nem a k�b�t�szer hat�sa miatt l�tsz�dik �gy, hanem val�j�ban ilyen a pisztoly m�g�tt mr. Kegyetlen.

Pillant�sa �tf�r�dott a b�r�m�n, �gette az izmaimat. A szem�b�l n�ma meglepetts�get v�ltem felfedezni, ami v�gigk�szott az eg�sz testemen. Olyan nyugodt lass�s�ggal m�rte v�gig a teremet, mintha minden porcik�m �rdekeln�.
 - H�, mit b�mulsz? – szaladt ki a sz�mon, b�r ne tettem volna. Ism�t felkapott a sz�d�l�s �ri�skereke, f�ldh�z szegezve a fejemet. Akaratlanul is felpillantottam. B�r ne tettem volna. A plafonr�l v�r csordog�lt, lomha, k�v�r cseppekben hullottak fel�m, �s mindnek volt arca. Megf�sult, beteges szemek, sikolyra nyitott ajkak. Seg�ts�g�rt �s kegyelem�rt k�ny�r�gtek.
�sszeh�ztam magam, v�dekez� mozdulattal a fejem fel� raktam a karom. Nem akartam l�tni �ket, nem akartam tudom�t venni a hal�lukr�l. �s most m�gis itt vannak.

-          Jobb, ha lef�rdesz. – szak�tott ki a r�m�lmaimb�l, ahogy egy gyeng�d, m�gis hat�rozott mozdulattal szembe ford�tott mag�val. – Holnap m�g rosszabb lesz.

-          Nem lesz holnap. – feleltem egyszer�en. Ism�t meglepettnek t�nt, b�r az arca mit sem v�ltozott. J�l tudtam, mit akarnak velem kezdeni. A vil�g sosem lesz igazs�gos, a katon�k �r�kre gyilkolni fogj�k egym�st m�g az uralkod�k n�ha kib�k�lnek, hi�ba az a sok �ldozat. Nem a b�n�s fog lakolni, nem az fekszik �s kel lelkiismeret-furdol�ssal, hanem egy f�reg, akinek teljes�tenie kell a parancsot. Aki felv�lallja, hogy v�r fog tapadni a kez�hez. Akit emiatt ugyanaz az ember, aki ezt a c�lt t�zte ki el�, letasz�tja a pokolba.

-          Nem lesz holnap. – �rz�d�tt ki a keser�s�g a hangj�b�l, mi v�giglengte a szob�t. Tal�n sejtette, hogy v�get akarnak vetni az �let�nek, vagy csup�n rem�lte, hogy ez fog t�rt�nni. Tal�n m�g azt is sejtette, hogy engem b�reltek fel eme feladat v�grehajt�s�ra. Vagy egyszer�en nem akart egyed�l maradni ilyen �llapotban.
Azt mondt�k, k�nozzam meg, min�l jobban, min�l hosszabb ideig. De �gy l�tszott, m�r szinte maga az �let is iszony� f�jdalommal j�r neki. De a parancsot teljes�teni kell.
El�vettem az �vemre akasztott bilincset, majd megragadtam mindk�t kez�t. Az �gyam mindk�t v�ge vasr�csos volt, ami pont kap�ra j�tt. Ahogy r�kkattintottam az els� fel�t a csukl�j�ra, hirtelen t�gra nyitotta a szem�t. R�m meredt, azzal a megfejthetetlen arckifejez�ssel, �s a torkomhoz kapott. Viszont a fog�sa er�tlenre, eg�szen lass�ra sikeredett, �gy k�nnyed�n az �gyhoz tudtam szegezni. A m�r foglyul ejtett kez�vel is tasz�tott, verdeste a mellkasom, k�zd�tt. Tudta, hogy ha a m�sik csukl�j�ra is r�kkattan a bilincs, m�r csak rosszabb j�het. Az er� egyens�ly viszont sokkal jobban nekem kedvezett, sz�val el�g hamar el�rtem a c�lomat.

-          Eressz el. – kezdte eg�szen nyugodtan, parancsol�an, ami akaratlanul is mosolyg�sra k�sztetett. Ezt l�tva kezdett lem�llani az arc�r�l az arisztokratikus mimika, s kez�t r�ngatva t�nt el az utols� morzsa a nyugalomb�l. F�lt.

-          �n nem �lvezem �gy m�sok megk�nz�s�t, mint ahogy azt te tetted… - hajoltam hozz� eg�szen k�zel, hogy m�g a lehelletem s�ly�t is �rezze – De m�g �gy is j�l fogok sz�rakozni.

Folytat�s k�vetkezik...