Horv�torsz�gi nyaral�s els� het�ben firkantott monol�g, ami azokr�l sz�l, akik m�g a kellemes naps�t�sben, a tengerpart mellett is eszembe jutnak.

Ahogy itt �l�k, zavart gondolatok t�melege veszi k�rbe a testem, sajg�sra k�sztetve minden egyes porcic�m. A tenger l�gyan nyaldossa hideg hull�mait�l reszket� l�bamat, mintha egy�tt�rz�en simogatn� a bok�m. A mosoly akaratlanul sz�tsz�led az arcomon, szemeim k�nnyben fon�dnak �ssze, m�g a lemen� nap f�nyeit csod�lom, amib�l p�r k�sza sug�r a mellkasomat t�rk�pezi fel. Akaratlanul is azokra gondolok, akik gondolhatnak r�m.

Egy kedves bar�tn�, m�g�desebb er�vel, �s a legnagyobb bizakod�ssal fel�m, vajon � gondol r�m ebben a pillanatban? Vajon hogy l�t lelki szemeivel, hogy k�pzeli el fel� ny�l� kezem, �s keser� mosolyom? �s vajon �rzi, hogy sok-sok m�sodpercet r�szentelek, n�m�n fel� ki�ltva, rem�lve, egyszer meghallgat�sra tal�l? Amikor �gy �rzem, elveszem, r� gondolok, a kedves szavaira, a b�ztat�s�ra, r�j�v�k, valaki ism�t elfoglalta sz�vem egy r�sz�t.

Egy l�ny, aki azonnal eszembe jut, minden apr� kis jelre, vegyes �rzelmeket zavarva lelkem tenger�ben. A sapk�ra n�zek, �s l�tom, ahogy az � gy�jtem�ny�n n�zek v�gig el�gedetten... egy kifejez�s, egy hang, �s m�ris arra eszm�lek, hogy �r� gondolok.

Egy m�sik l�lek, nagy sz�vvel, hatalmas tehets�ggel, el-elhal� er�vel. Elsuhanok egy utcai fest� mellet, lopva v�gign�zem a rajzokat, �s m�ris halv�ny mosolyra h�zom a sz�m. Egy jap�n jelet figyelek a horv�t bet�k alatt, �s azonnal azon agyalok, vajon el tudn�-e olvasni, hiszen olyan buzg�n haladt a c�ljai fel�, m�gis, szomor� leszek,mert azonnal eszembe jut, hogy nem, � nem gondol r�m. �s ami jobban f�j, hogy nem az�rt, mert nem akar, hanem nem hisz abban, hogy meg�rezn�m.

L�tok egy hangos fi�csapatot, melynek k�zep�n egy r�vid haj� l�ny besz�l nevetve, �s azonnal hasonl�tom az oly szerett bar�tn�mre, aki otthon �lvezi ugyanezeket a napsugarakat. L�ton k�t sr�cot, k�zen fokva, vagy csup�n egy k�tes szem�ly� szobrot, m�ris a f�nyk�pez� g�phez kapok, hogy nevetve meg�r�k�tsem neki eme csod�t. A sok eml�k meg�ll�thatatlanul zaklat, m�gsem tudok haragudni miatta. Hi�ba szorul �ssze a sz�vem, akkor is j�l esik, hogy ha jelenem nincs vel�k, h�rm�jukkal, m�ltam legal�bb volt.

�s itt van egy igazi hiperakt�v v�z�nt�, ki mellett, hi�ba nem r�g �ta ismerem, �gy �rzem, mintha egy�tt lenn�nk sok-sok ideje. N�ha, mikor mindenki m�s elhagy, � az, aki felcs�r�gve, hars�ny hangon beleord�t a telefonba, ami recsegve tov�bb�tja vid�m hangj�t.

Egy fi�, egy orvos..:P akit a b�ty�mnak fogadtam, ha m�g nem is l�ttam el�bb se oly sokat, m�gis f�j, hogy nem hallom a hangj�t, a kellemes zs�rt�l�d�s�t, a t�r�d�s�t, a f�lsiket�t� kacag�s�t, a mindent els�pr� enegri�it. Amikor �gy �rzem, v�kony k�t�len t�ncolva egyens�lyt vesztek, �s zuhanok, r� gondolok, �s utols� er�b�l megragadom a k�telet, s nehezen, de ism�t felh�zom magam. Mert � is ezt tenn�.

A m�sik k�zelembe f�rk�z�tt fogadott b�ty messze van, m�gis �gy �rzem, ha nem is annyira, de ismer, elfogadva szesz�lyeimet, �s ideges�tve, n�hol er�t adva pr�b�l ily nagy t�vols�gb�l is er�t cs�rgedeztetni sz�raz ereimbe.

Cselfes l�ny kacag r�m szinte minden t�k�rben vissza, aki, hab�r nem vagyunk egyform�k, m�gis megny�lunk egym�s el�tt, ami m�g most is meglep�d�sre sarkall. Vajon mi�rt �rdemeltem ki a bizalmat, a szavakat, amelyek kellemesen emelik az �nbizalmam, �s a lelki b�k�m. "B�r nem tudom, rajtad mit nem lehet szeretni." Egy mondat, egy r�vid megnyilv�n�t�s, amely szerintem neki fel sem t�nt, m�gis az�ta ha k�ts�gbeesetten ki�ltok, mert a terger habjai �sszecsapnak a fejem felett, ezek a megnyugtat� szavak visszhangoznak az elm�mben.

�s most is, ahogy sorbavettem a mellettem �ll� szem�lyeket, azon fil�zok, vajon merre lehetnek, hol vannak. Rem�nykedek, j�l �rzik magukat, �s valahol, valahol, nagyon m�lyen, ha m�g nem is �rzik, hogy gondolok r�juk, legal�bb egy kellemetes �rz�s ker�ti hatalm�ba �ket, ami �tsim�tja selyemzsebkend�vel �ket, elt�ntetve a rossz, keser�des piszkokat a lelk�k�n.