Beszlni akarok.
De a szavakat akaratlanul elnyelem, s csak szemeim nznek knyrgen, felfedve az igazsgot. Baj van a vilggal, de jl tudom, hogy a gond bennem gykerezik. S most, ahogy bgyadt tekintettel meredek magam el, izmaim grcsbe rndulnak, a fjdalom fojtogat, s egyre jobban rzem, valamit rosszul csinlok. Akr egy szobban, ahol egyre fogy a leveg, s jajdulsig feszl az sszes idegszlam…
Hullmokban tr rm az rzs, magamban mg fokozom ezeregy szrny gondolattal. Befurakodnak elmm almjba, s bellrl, lassan megrohasztjk azt. Majd jn egy pont, ami utn a lktetst csillaptja a remny, mosolyt csalva az arcomra, elhiteti velem, hogy nem muszj jra itt lnm, nem muszj a knnyek kztt rezni a vilg terheit.
Beszlni akarok, de csak rsra jut erm. Krdezik, mi baj, de nem felelek. Knnyed illziba kbtom ket, mintha csupn magamat gyzkdnm. Mit rne, ha nyitnm a szmat? Egy jabb baj, amit mindenki tl, amit taln el is tlnek.
s n nem akarok gyengnek, szomor kedvnek tnni. Mert egyszer mg kiborulhat az ember, tmaszt kereshet, de msodjra mr nem nzi el neki senki. Ersnek kell lennie, s mosolyogni akkor is, mikor legszvesebben elbjna a hatalmas, kvncsi szemem ell. Hamar rjn ilyenkor az ember, hogy nincs ms lels a sajt karjain kvl. s ez nem mindig jelenti azt, hogy az ember egyedl van. Sokkal inkbb a tmaszt azokra az idkre szeretn meghagyni, amikor e nlkl sszeomlana.
De ers leszek, ahogy kell. s beszlni fogok, amikor tudok. De addig is, krlek, tgy gy, mintha minden rendben lenne, mosolyogj rm btortan, de ne krd, hogy n is tegyem ezt. Hadd legyek egy kicsit nz. S mikor hirtelen megvlik szvemtl a nehz sly, sztroppan, s lgyan lehull rla, akkor ott leszek, s te leszel az els, akihez szlni fogok. S mindent tudni fogsz. De csak gy tudom megoldani, hogy ne rezzem magam annyira ktsgbeesetten sznalmasnak.
Beszlni fogok. De akkor mr, habr szomorksan, de mosolyogni fogok rd, s nevetni azon, mennyire buta voltam.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
