A sz�l vadul csapkodott az arcomba. A kedvenc kirakatom el�tt mentem el, de nem b�rtam r�n�zni. �sszeszor�tott foggal k�nyszer�tettem magam, hogy nehogy oda n�zzek. De ezzel csak azt �rtem el, hogy ism�t megsebeztem magam. V�g�l odamentem. A t�k�rk�met l�ttam meg. Els�nek azt hittem, m�s�. A hajam m�g feket�bb volt, mint a val�s�gban. A szemem �s �jfeket�v� v�lt, m�g jobban kiemelve hal�ls�padt arcomat. Valahogy id�sebbnek n�ztem ki 15-n�l. Egy fekete testre tapad� pulcsi volt rajtam, �s egy s�t�tk�k farmernadr�g. Nem csoda, hogy megn�ztek!
De ez nem �n vagyok. M�r nincs rajtam a szem�veg, nincs a szemem alatt t�sk�k, szinte t�k�letes lettem. Viszont �n nem akartam �gymond „t�k�letes” lenni! Szerettem magamat, az �l� �nemet!
A t�k�rk�pem m�g�tt megl�ttam valakit. Starg volt az. Meg sem fordultam. �gy is l�ttam �t. El�g volt az is.

• �gy l�tszik, felfedezted az el�ny�ket – mosolygott

• Nekem ez nem kell! - az arca ism�t elkomorodott. - Nem kell az �l-sz�ps�g! - mondtam d�h�sen

• Ez nem �l. Ez te vagy. Csak a lelkedet t�kr�zi. Ez volt�l mindig is, a hal�loddal csak jobban kiemelkedett a fekete-feh�r ellent�t. - �gy n�ztem a t�k�rk�p�re, mintha m�g sosem l�ttam volna.

• Akkor is! Nem kellett volna!

• Meghalt�l. Csak ezzel tudtalak fel�breszteni.

• Nem k�rtelek r� – fordultam szembe vele. Vajon � neki is s�t�tbarna szeme volt, miel�tt m�g v�mp�rr� v�lt?

• Dehogynem. - ism�t mosolygott. Ez olyan kedves vigyor volt, amit a j�sz�v� �v�b�csik villogtatnak a gyerekre.

• Nem is igaz! - ellenkeztem

• K�rt�l. Szinte k�ny�r�gt�l, hogy ne hagyjalak meghalni. - elpirulva ism�t visszafordultam a bolt �veg�hez.

• J�-j�, akkor mindenki k�ny�r�g. Azt nem kellett volna elhinned.

• M�s oka is volt.

• Mi?

• Pont olyan volt�l, mint �n. - egy er�ltetett mosoly ter�lt sz�t az arc�n. L�ttam benne a szomor�s�got, ami mindig is ott lappangott, de sosem j�tt el�. Eg�szen mostan�ig. Ekkor �rtettem meg. � nem akart v�mp�r lenni, s�t, m�g gyilkolta is �ket azel�tt. Gondolom � is �gy reag�lt, mint �n most.
  Hirtelen felkerekedett bennem a lelkiismeret-furdal�s. De h�lye voltam! Annyira b�nthatt�k a szavak, amiket elhagyott a nagy sz�m. �s most m�r engem is b�nt. F�jdalmas arcot v�gtam, de nem b�rtam megsz�lalni. Egyr�szt az�rt, mert nem tudtam mit mondani. A m�sik ok az id� kerek�ben elveszett. Lehet, hogy az�rt, mert m�g mindig haragudtam r�. V�g�l k�nos lett a cs�nd, �gy musz�j volt kiny�gn�m valamit.

• Eddig azt hittem, a v�mp�rok gonoszok. �k a rosszak, de a legt�bbj�k nem tehet arr�l, hogy azz� v�lt. �n is els�nek �t�lek, mint ahogy minden ember. De ha te is tudod, hogy milyen �rz�s, akkor mi�rt tetted meg? - fordultam megint hozz�

• Mert neked m�g lehet �lmod, v�gyad, a j�v�d...az �leted! Ne hidd, hogy ezzel mindennek v�ge. Nos, meg �gy l�ttam helyesnek. Te m�g fontos is lehetsz.

• He? - nem valami n�ies sz�, de hat�sos.

• Amikor megmentettek, azt hittem, m�r meghalt�l. De nem, s�t, m�g el sem �jult�l!Ott fek�dt�l velem szemben, �s nem f�lt�l a hal�lt�l. Er�s volt�l. Er�sebb, mint �n b�rmikor. �s nem testben volt�l az, hanem l�lekben.

• Ez kedves, de ha azt hiszed, hogy ebb�l meg�rtettem valamit, akkor t�vedsz! - erre egy hatalmasat nevetett. Igen, mindig is tudtam nevettetni, de hogy egy v�mp�rt...na, legal�bb most m�r azt is tudok!
  �gy nevetett, hogy nem l�tszott ki a szemfoga. Hogy hogyan csin�lta, azt �n is sz�vesen megtanuln�m. - Ja, �s Cristy meg fog �lni!

• H�tha t�l�lem! - vakarta meg a fej�t. Ezen �n is elr�h�gtem magam. Lehet, hogy meghaltam, de tal�n ezt is megszokom. Visszacsin�lni nem lehet, �gy megpr�b�lom ki�lvezni ennek az el�nyeit.
  Most m�g t�bben megn�ztek, ahogy nevetve mentem v�gig Starggal az utc�n. Egyre jobban hasonl�tottunk egym�sra. Tal�n t�nyleg rokonunk vagyunk. �s lehet, hogy ez a r�gi �letemnek a v�ge, de egy �jnak a kezdete!