 |
hh |
|
| |
 |
Sajt dolgaim: |
|
Mindenki mshogy rtelmezi, mindenki msknt li t, msok az elkpzelsek, a harcok, ms a szenveds, a szeretet, az let felfogsa s az apr rmk tlse. Nem tudhatod, hogy milyen voltl, milyen vagy, mit akarsz, de csak te dntheted el, hogy ki leszel.
Sibill | |
 |
Regnyeim |
|
| |
 |
Verseim |
|
| |
 |
Trtneteim |
|
| |
 |
Rajzaim |
|
| |
 |
~Vlemnyek...~ |
|
| |
 |
Ksznm |
|
| |
 |
Mostani kedvencem...^^ |
|
| |
|
|
 |
~A vmprok jszakja~ |
|
tdik rsz
Sibill 2007.09.14. 15:32
Viszlt nvrem!
Nos, mirt jttl ilyen ksn? - szlt dhsen Cristy,majd megltta Stargot is. - Nagyszer. Hoztad az llatkdat is?
Cristy! - szltam r – El kell mondanom.... grd meg, hogy nem leszel dhs!
Attl fgg. De mi ez az energia krltted? - majdnem elsrtam magam
Cristy. Vmprr tettek!
Mi???????????????????????????????? - annyira meglepdtt, hogy elfelejtett levegt venni. - Csak nem volt? - mutatott a fira
Iz.....
Te rohadk!! - ugrott r a testvrem. Lttam, ahogy elvesz egy kart. Mg kpes, s leszrja szerencstlent! De ezrt nem kellett aggdnom. Starg simn kitrt a felbosszantott Cristy karja ell.
Vrj! Meghaltam volna! - kzelebb mentem hozz, viszont htrbb lpett
Nem lehet..... - knnyek szktek a szembe. Lehajtotta a fejt, s maga el bmult. Akkor mr n is szipogni kezdtem. Fjt, hogy vmpr vagyok, de az volt a legrosszabb, hogy a testvrem....
Sajnlom. Nem tehetek rla. Vagyis flig az n hibm, hiszen elmentem Starg melll,s gy tudtak megtmadni. Megrtem, hogy dhs vagy, s nem akarsz ltni.. - itt elcsuklott a hangom. Az egyetlen testvrem, aki a legjobb bartnm volt egyszemlyben, most tle kellett elbcsznom rkre. Megfordultam, s az ajt fel mentem. - g veled.... - srtam. Szinte fuldokoltam. Most jtt ki rajtam az egsz vmpros dolog. Mereven fogtam az ajtflft, majd amikor mr nem srtam, akkor kibillentem rajta. Mentem az res utcn arra gondolva, hogy jobb lenne, ha meghalnk. Az egyetlen ember az letemben, akit mindennl jobban szerettem, s aki mindig megrtett, most tagad ki. n sok fjdalmat kibrok, de ezt nem. Ketttrt a szvem, a msik felemet otthagytam Cristynl. Ha esetleg majd jra tallkozunk, akkor vissza tudja adni. Mr megint ez az irtzatos optimizmus! Le kne szoknom rla, nem ll jl nekem. Tudtam, hogy soha tbb nem fogunk jra testvrek lenni, egyms nyakban tvzni, nagyokat dumlni, vagy megvigasztalni egymst. Ezek az idk mr elmltak.
| |
|
|
|