- Megbolondult�l, Tai? Azt ne mondd, hogy elfelejtetted azokat a r�gi sz�p id�ket? Ki tan�tott meg norm�lisan sz�vni? Ki adott neked j� anyagokat?

- Ki �lettette meg velem a b�rgyilkosokat, m�g az a valaki f�l�t-fark�t beh�zva elmenek�lt? - sziszegtem fel�, de azonnal r�j�ttem, hogy ez nem volt j� �tlet. Nagy s�hajjal h�tra d�ltem, �s nagyon kev�s tartott vissza az �rj�ng�st�l. �n, ideges? Ugyan...

Daichi pont ezt az id�t haszn�lta fel, hogy felfedje a kil�t�t. Aoto m�g� l�pett, �s vigyorogva r�m meredt.

- R�gi bar�t, mi? - Aoto, mikor h�tran�zett, majdnem kiesett a tol�kocsib�l. Meg is �rtettem, �n is �gy meglep�dtem, amikor els�nek tal�lkoztunk.

- Daichi!!! A Fekete Holl�!!! Itt!!!! - ny�g�tt fel, de az arc�r�l nem azt a f�lelmet �s k�rd�jeleket v�ltem leolvasni, mint anno az eny�mr�l, hanem sz�ntiszta csod�latot.

- Igen, �n lenn�k. - h�zta fel a szem�ld�k�t, mert � se tudta mire v�lni ezt a hirtelen j�tt reakci�t. Gondolom eddig mindenki fr�szt kapott t�le.

- Megfoghatom a kezed???

Hossz� cs�nd. Minden fesz�lts�g egy pillanat alatt kipukkadt, mintha egy lufi lett volna, helyette alig b�rtam elfojtani a nevet�semet. Daichi is hasonl�an �rezhetett, mert vigyorogva odany�jtotta neki a "becses" testr�sz�t.

- Tess�k.

- Nem hiszem el... - n�zte �gy a kez�t, mintha sosem l�tott volna ilyen v�gtagot. Nem b�rtam kihagyni.

- Illik hozz�d... - pr�b�ltam visszatartani a kit�r� nevet�semet, de Daichi jeges pillant�s�t�l bennemmaradt. V�dekez�en felemeltem a kezeimet. - Vicc volt.

- Mit keresel itt? - engedte el a kez�t Aoto, �s feln�zett a b�rgyilkosra - Sosem hittem volna, hogy tal�lkozok az �l� legend�val. Seg�thetek valamiben?

Rossz �rz�s ker�tett a hatalm�ba.

- Nos, igen. Mes�lj csak err�l a k�t �vvel ezel�tti balesetr�l... - miel�tt b�rmit is mondhattam volna, egy gyilkos pillant�st l�vellt fel�m, majd a sr�cra n�zett. � lelkesen b�lintott. Nem tudtam, mi a helyesebb: hagyni besz�lni Aot�t, vagy meg�ll�tani. Valahogy az volt az �rz�sem, hogy Daichi �gy is, �gy is megszerezn� az inform�ci�kat, ha nem t�le, h�t t�lem, �gy hagytam.

- H�, ez egy r�gi sztori...a band�m nem t�rte a betolakod�kat, �gy megt�madtuk a m�sik csapatot, viszont kider�lt, hogy er�s b�rgyilkosok b�nsz�vetkezete volt az. A szemem l�tt�ra l�tt�k le a t�rsaimat. Azt�n, amikor rajtam volt a sor, nem hagytam magam, �s....

- �s elfutott. - fejeztem be a mondatot. - Igaz, seg�tett�l pisztolyt r�ntani, de hagytad, hogy �n �ljem meg mindet.

- A legny�mnyil�bb volt�l k�z�l�nk. - fordult hozz�m - Meg kellett er�s�tenelek!

- Te kis.... - m�r szinte r�ugrottam, hogy meg�l�m.

- Folytasd. - utas�totta jegesen Daichi. Franc.

- Ennyi. Meg�ltek mindenkit, Tai legy�zte �ket a seg�ts�gemmel, majd elh�ztam a cs�kot, �gy is a l�bam szinte haszn�lhatatlann� v�lt. Azt hittem, Tai is belehalt, de �gy l�tom, t�l�lte. Ut�na mi is t�rt�nt veled? - fordult ism�t vissza hozz�m.

- Mi is? J�ttek a b�rgyilkosok dr�ga ismer�sei, a v�remet akart�k, �n meg nem adtam. R�viden ennyi. - n�ztem gyilkol� pillant�ssal Aotora. Nan�, hogy nem vette �szre. Tal�n �pp ez�rt n�ztem fel r�, mert nem foglalkozott olyan dolgokkal, amit �t nem �rintett�k szem�lyesen. M�zlista.

- �rtem. - b�lintott Daichi - Ha viszont megtudj�k, hogy m�g te is �lsz...szerintem holnapra halott leszel... - vigyorodott el.

- Nem. Mivel.... - �llt fel nagy megr�k�ny�d�semre - �n is b�rgyilkos akarok lenni. Meg akarom bosszulni a bar�taim hal�l�t, �s h�ress� akarok v�lni. Daichi ut�da akarok lenni.

A megleped�st�l meg sem b�rtam mozdulni.

- �gy l�tom, ide nem is kellek. Fogadd el, Daichi. - mondtam v�g�l egy k�nnyed s�haj k�s�ret�ben. Aoto k�rd�jelekkel teli szem�vel vizsg�lgatott kett�nket.

- Taisuke az �gymond "ut�dom", �gy h�rlik. - adja meg a kegyelemd�f�st a sr�cnak Daichi, aki els�nek fel sem fogja.

- De �n �tadom neki! - ellenkeztem - Sz�vesen!

- Taisuke... - n�zett r�m jeges tekintettel Aoto, majd elvigyorodott - Akkor k�t ut�dod lesz! h�t nem nagyszer�? olyan, mintha testv�rek lenn�nk! - mint egy �t�ves, komolyan. H�nyni tudn�k t�le, ha lenne valami a savon k�v�l a gyomromban.

- Fel�lem... - r�ntotta meg a v�ll�t Daichi - De t�bb� nem futhatsz el, rem�lem tudod.... - Aoto lelkesen b�logatott, majd vissza�lt a hely�re.

- Mondd csak...a l�bad... - mutattam r� - A tol�kocsi csak d�sznek van?

- Nem. - cs�v�lta a fej�t - Csak �llni tudok, m�g menni nem sokat. De hamarosan jobb lesz. �s akkor, Taisuke...ism�t a vez�red leszek, mint Daichi els�sz�m� ut�dja.

- Hogy oda ne rohanjak... - �s�tottam - De most engedelmeddel, �, hatalmas ut�d...szeretn�k pihenni... - fek�dtem vissza az �gyra. Aoto elh�zta a sz�j�t, de engedelmeskedett. Daichi m�g k�zelebb l�pett, �s �rd�gien elvigyorodott - �dv�z�llek a pokolban. - �s elment. Tudtam, mire �rti ezt. Ki fog k�sz�teni, ezzel az idi�ta buzer�nssal az oldal�n. Azt akarja, hogy olyann� v�ljak, mint �. De �n nem vagyok Fekete Holl�. Nem is leszek.