" Ha jobban vagy, �s fel tudsz kellni, gyere a k�rh�z melletti kis erd�be. Ott megtal�lsz minket. Nagyon fontos, gyere, ahogy tudsz. U.i.: Nehogy elmerj sz�kni, �gy is megtal�llak!" - futottam v�gig a sz�veget, majd f�radt s�hajjal fel�lltam. Eg�szen k�nnyen tudtam mozogni, b�r m�g mindig nehezemre esett a men�s. Megpr�b�ltam angolosan t�vozni, azaz �gy, hogy ne vegyenek �szre. Ebben el�g j� vagyok.

T�nyleg ott volt az erd�. M�g el sem t�vedhettem. Igen, �ltal�ban nem szeretem az erd�ket, mert mindig ott ragadok p�r napig. Nem eg�szen a legluxusabb k�r�lm�nyek k�z�tt tudok ott aludni. Bolh�k, kullancsok, �jszakai h�sev� �llatok, f�lbem�sz�k, darazsak, �s mindenf�le apr� k�rtev�, amihez sosem volt guszosom. De nem sz�lhatok egy sz�t se. Jobb n�h�ny �jszak�t �gy kib�rni, mint egy s�rban lenni az id�k v�gezet�ig, a d�gev�k t�rsar�g�ban. Igen, mindenn�l van rosszabb.

- Daichi? Aoto? - sz�l�tgattam �ket, mik�zben egyre beljebb haladtam a f�k rejtek�be. A fejemben megsz�laltak a v�szharangok, de nem hallgattam r�juk, tov�bb mentem, a vesztemre.

- Taisuke? - �reztem, ahogy egy hideg puskacs� nyom�dik a h�tamnak. Nagyon-nagyon cs�ndben maradtam. - Ism�t tal�lkozunk... - m�g �gy is el tudtam k�pzelni, ahogy az idegen elvigyorodik. - Most fordulj meg, j� lassan. - megtettem, amire k�rt. V�g�lis ezt m�g meg tudtam tenni. Az alak �gy a negyvenes �vei k�zep�n j�rhatott. F�lig kopasz, csak k�t oldalt lehetett �szrevenni valami hajut�nzatot, a f�le felett. Magas volt, �s kimondottan sz�les. Nagyon ismer�s volt. T���l ismer�s.

- Mit akarsz t�lem? - sz�laltam meg, higgadtan. Sz�val csapda volt. �n meg bed�ltem neki.

- Ugyan...csak egy sz�vess�get szeretn�k k�rni t�led... - T�lem? J�l kezdi.

- Ugyan mit?

- T�rsulsz velem, �s cser�be elint�zem neked az ellens�geidet. Te el�g gyors vagy, �s j�l tudsz c�lozni, �n meg er�s vagyok. Remek p�ros�t�s.

- K�sz, nem. - v�gtam r�, egyszer�en.

- Mi�rt? - lep�d�tt meg. Csak nem levettem a t�r�nym�ret� eg�j�b�l egy kiskan�lnyit? Ezer bocs.

- Nem t�rsulok senkivel. F�leg nem azokkal, akik fegyvert nyomnak a h�tamnak.

- Pedig Daichi-val is ez�rt vagy, nem igaz? - vigyorodott el. Csak oda ne rohanjak! Ennyire kellen�k mindenkinek? Oh, mikor akar majd egy n� is? Megannyi megv�laszolatlan k�rd�s.

- Igen, �s nem hiszem, hogy �r�lne, ha megtudn�, hogy valaki szemet vetett a dr�ga ut�dj�ra... - vigyorodtam el ir�nikusan. Semmi kedvem sem volt vele foglalkozni. M�g nem.

- Pedig musz�j lesz... - mondta jegesen, t�lvil�gi hangon - Van egy kapcsol�m.

- Ut�lom a kapcsol�kat.

- Maradj m�r! - l�k�tt az egyik f�hoz. �gy s�p�rt f�lre, mintha csak egy porcica lenn�k. Durva. T�nyleg hatalmas ereje volt, �s egyre jobban ideges�tett az a t�ny, hogy n�lam nincs fegyver. - Ez a kapcsol�... - emelte magasba a kez�t - ...ir�ny�tja a k�rh�z alatti bomb�kat. Ha megnyomom...

- Az egy gomb. - jav�tottam ki. Egy kis ketyere volt, jobban hasonl�tott egy j�t�khoz, mint egy vesz�lyes t�rgyhoz, amin egy nagyobb, piros gomb volt.

- Te... - siker�lt felideges�tenem. Kellett ez nekem? - Ha ezt a....gombot megnyomom, az eg�sz k�rh�z felrobban, az �sszes beteggel egy�tt. - els�nek fel sem fogtam, mit besz�l. Pr�b�ltam j�zan �sszel gondolkodni, �s kital�lni valami menek�l�utat, kev�s sikerrel.

- Na j�. - szedtem �ssze a gondolataimat - Mit is akarsz pontosan?

- Mondom: azt, hogy a t�rsam l�gy egy id�re. - t�l egyszer�nek t�nt az eg�sz.

- Ki vagy te? - k�rdeztem meg �vatosan. �ltal�ban mindenki egy �lnevet haszn�l, vagy legal�bbis csak a kereszt, illetve a vezet�knev�t adja meg. � viszont...

- Benito Harakurashi vagyok. - vigyorgott �nel�g�lten. Azonnal ezsembe jutott, honnan ismerhetem, olyannyira hogy nem b�rtam megsz�lalni.

- Te.... - sziszegtem, mik�zben r�gi eml�kk�pek rohamoztak meg.
Ap�m hal�la. Any�m szenved�se, majd �j �letete. Hetenk�nt v�ltogat� partnerek. �s m�g sok m�s.
Gondolom ebb�l kider�l, mi t�rt�nt. Nem szoktam hencegni a m�ltammal, de az ap�m sz�pen elhagyott minket, �s pont, mikor elutazott volna, balesetet szenvedett. Meghalt. Meg�rdemelte. Any�m �sszeomlott, �s nem b�rt mit kezdeni az �let�vel, ez�rt r�szokott arra, hogy idegen f�rfiakat hozzon be a h�zba, majd r�gjon ki, miut�n megunta �ket. Az egyik ilyen f�rfi volt Benito. �gy kezdte a bemutatkoz�st, hogy megfenyegetett, igaz�n �lveztem. M�r alig v�rtam, hogy anya dobja, de k�t h�ttel r� kijelentett�k, hogy �sszeh�zasodnak. A p�tap�m lett az, akit mindenn�l jobban ut�ltam. Lelki �s testi terrorban egyar�nt volt szerencs�m, ami miatt ker�ltem olyan t�rsas�gba, amibe nem kellett volna. �t okoltam minden�rt. Azt akartam, hogy t�nj�n el a vil�gomb�l. Ez meg is t�rt�nt. olyan hireten t�nt el, mint ahogy megjelent. �ll�t�lag munk�t kapott, b�r �n akkor nem erre koncentr�ltam. Mostm�r tudom, ki �.

- Any�d! M�g ide mered tolni a k�ped? - d�h�dtem fel, el� ugrottam, �s kivertem a kez�b�l a kis bomba-kapcsol�t. Ezt sajnos nagyon megj�rtam. �reztem, ahogy szakad a seb, �s ez az ugr�l�s nem tette j�t neki. H�tr�bb l�ptem, hogy legyen k�t m�ter t�vols�g k�zt�nk.

- Ezt v�rtam t�led. - vigyorodott el - J� volt l�tni, ahogy szenvedsz, �s most azt, hogy ennyire beleiv�dott az eml�keidbe a tettem. - �s m�g Daichi szadista? visszas�rom, de komolyan.

- Hidd el, ha f�be harapsz, m�r minden rendben lesz. - egyenesedtem ki. Elt�k�lt sz�nd�kom volt meg�lni ezt az embert, lesz, ami lesz.