- Mi�ta vagy itt? - k�rdeztem egy kis cs�nd ut�n.

- M�r r�g. - feleli t�m�ren. Sz�val mindent l�tott. M�r csak ez kellett nekem. Any�d.

- Az j�. - feleltem, �s a fejtelen hull�t egy avarba h�ztam, a f�j� v�gtagjaimmal, majd a s�rgul� leveleket r�dobtam. El�g sz�pen eltakarta, legal�bbis addig, am�g el nem kezd oszlani. Nincs undor�t�bb l�tv�ny, mint egy f�lig rothadt emberi hulla.

- Profin csin�tad. - jegyezte meg - M�g most sem akarsz ezzel foglalkozni? Pedig tehets�ges vagy.

- Az nem el�g. - feleltem komoran. Valami megcsend�lt bennem. Lelkiismeret-furdal�s? Ki tudja.
Nem tudom, m�s hogy van vele, de �n nem b�rok m�st b�ntani, egyszer�en olyan �rz�s, mintha egy lelketlen gyilkos lenn�k...�s l�m, t�nyleg az lettem. Nem akartam, nagyon nem.

- Pedig m�r nincs vissza�t. - v�laszolta nyersen, hidegen. Az f�jt a legjobban, hogy az igazat mondta. Meg�ltem, ak�rmennyire is sz�p�teni akarom. Elegem volt. Mi�rt kell nekem ezt tennem? Mi�rt kell megl�tnom a rothad� vil�gnak a s�t�t r�sz�t? Mi�rt nem tudok �n is �gy �lni, mint egy norm�lis egyetemista, akinek a legnagyobb bajai k�z� a tanul�s �s a buliz�s tartoznak? Mi�rt kellett �gy megsz�letnem, ha olyat kell tennem, amit nem akarok? Mi�rt �rzem �gy, hogy hi�ba kapaszkodok, egyre lejjebb cs�szok, egy v�gtelen szakad�kban.... Ahogy tal�lok egy �rtelmes dolgot az �letemben, ami�rt �rdemes �lni, hirtelen elt�nik. Ak�rmennyire kapaszkodok bel�, elmegy, h�trahagy, mert a vil�g kitasz�tottjak�nt senkinek sem kell egy korcs...
A v�res ruh�mra n�ztem. H�nyingerem lett, �s k�nnyek gy�ltek a szemembe. Egy f�rfi er�s, nem esik �ssze, mindig ezt tan�tott�k. De mi�rt is k�ne ez�rt agg�dnom, amikor m�r embernek sem nevezhetem magam?
Visszanyeltem a k�nnyeimat, �s m�g egy mar�k levelet sz�rtam a hull�ra. V�gre teljesen elfedte �t. Meg�lltam, h�ttal Daichinek, szembe Benitoval. Nem b�rtam levenni a szememet r�la. Tal�n egyszer majd �gy tudok gyilkolni, mint Daichi, de nem hisezm, hogy akkor m�r �rdekelne b�rmi is. Kezdek �tv�ltozni egy f�kezhetetlen fenevadd�, de m�g ellen�llok. T�l sok dolgot szeretek az �letben, hogy elhagyjam ezeket, ak�rmennyire is pesszimista vagyok.

- Mondd csak... - z�kkentett ki a gondolataim tenger�b�l Daichi - Mi�rt harcolsz ez ellen? - motm�r egyre jobban �gy �reztem, hogy gondolatolvas�. Any�m. Mi�rt k�rdez h�lyes�geket? Nem fordultam meg, �gy v�laszoltam, rekedten.

- Mert ez nem az �n �letem. - v�laszoltam egyszer�en, egy kis id� ut�n. Az igazat mondtam. Most �gy tudn�m elk�pzelni magam, hogy a sz�m�t�g�p el�tt �l�k, egy szivar a sz�mban, �pp az egyik beadand�t �rom, mik�zben senki se zavar, majd fel�llok, �s elmegyek a k�zeli partira, �s j�l berugok a haverokkal, majd hajnal k�r�l hazatekergek, �s hulla f�radtan rogyok le az �gyra. Vagy �ppen egy kisebb t�rsas�gban �l�k, nagyokat r�h�gve a csom� lef�raszt� humort�l, mellettem a csajom, majd kicsit k�s�bb felh�vom a lak�somra.... csak annyit akarok, mint minden sr�c. Ehelyett mit csin�lok? Napokig csak az aut�mban �l�k, �s 200-zal sz�guldok kietlen t�jakon, am�g le nem fullad a motor. Majd a szabad �g alatt alszok, �s fura, szadista alakokkal kell egy�tt dolgoznom, akik egy pillanat alatt eltenn�nek l�b al�l... Most �sszehasonl�tva, kurv�ra elegem van a munk�mb�l! �h, csak egy kicsit �lhetn�k nyugodtabb �letet! Tal�n nem is lenne olyan unalmas, m�rha j�magamat n�zem, aki vonzza a k�nyelmetlen helyzeteket.

- Taiiiiiiii!!! - ugrott a nyakamba egy ismer�s alak, amit�l majdnem el�retan�yltam, de szerencs�re csak a fat�rzsbe fejeltem. Amilyen gyorsan tudtam, megfordultam, vigy�zva, hogy ne l�pjek r� az alattam l�v� hull�ra.

- Aoto? - s�hajtottam - Mi a francot keresel itt?

- T�geeed!! - akart ism�t r�m ugrani, de gyorsan arr�bb ugrottam, ami miatt � is egy sz�p, igen elitt p�pot n�veszthetett az agya hely�re.

- Nem tudn�l lenyugodni?? - l�pkedtem arr�bb vigyorogva. Viszont ha nem is siker�lt a m�sodik terve, nekem seg�tett. Hirtelen minden darkos �rz�s �s �ress�g egy pillanat alatt elp�rolgott. Ha m�shoz nem is, ehhez nagyon �rt.

- Mi�rt is? - d�rzs�lte a fej�t - �gy �llt�l ott, mintha elaludt�l volna! Minden rendben? - d�nt�tte oldalra a fej�t, mint egy kiv�ncsi kiskutya. Ny�las, �s b�d�s. igen, mint egy kutya.

- Oh, persze, minden rendben - t�rtam sz�t a karom - M�gis mi lehetne? - n�ztem sz�r�san r� - Ink�bb sz�nj meg.

- Csak nem vagy ideges? - vigyorgott - Ne tagadd, tudom, hogy im�dsz!

Hogy a francba kussoltassak el egy...v�rjunk csak!

- H�, hol a francba van a tol�kocsid?? - k�mleltem k�rbe

- M�r nem kell! - vigyorog a k�pembe - Persze m�g neh�z mennem, de majdcsak megszokom! Mostm�r indulhatunk!
Er�s balsejt�sem t�madt. Daichira pillantottam.

- H�, ugye � nem fog vel�nk j�nni? - el�re f�ltem a v�laszt�l. daichi g�nyosan elvigyorodott.

- Mi�rt ne j�nne? V�g�lis � az ut�dom....

- Pedig azt hittem, impotens vagy. - s�hajtottam, majd t�m�t v�ltottam, miel�tt eljutott volna az agy�ig az el�bbi mondatom - M�r eln�z�st, de tet�t�l talpig v�res vagyok...igaz�n meggazdagodhatn�nk, ha ezt behozn�nk a divatba, de am�g nem tesz�nk �gy, addig.... - �rtette a c�lz�st

- Ne agg�dj - dobott nekem egy nagyobb t�sk�t - Itt vannak a sz�ks�ges dolgaid. �t perced van. - majd megfordult, �s elment. �n ott �lltam, nagyokat pislogva, hol a h�lt hely�re, hol a t�sk�ra n�zve.

- Seg�tsek fel�lt�zni? - vigyorodott el perverzen Aoto.

- T�n�s! - v�gtam hozz� egy nagyobb k�vet, majd amikor megbizonyosodtam r�la, hogy elment, �tvedlettem. Eg�sz k�nyelmes cuccokat v�logatott nekem Daichi, �s szerencs�re meghagyta a hatalmas, zsebekkel teli fekete kab�tot.
Nem n�ztem ki valami j�l, t�bb helyen felszakadt a sebem, �s baromira f�jt a l�bam, �s-ahogy l�ttam magam- a hull�n�l is feh�rebb sz�nem volt, ez lehetett a t�bb napi koplal�st�l is.

- Tess! - ny�jtott �t egy szendvicset - �n magam csin�ltam! - vigyorgott Aoto.

- K�sz, ink�bb nem.... -toltam el magamt�l, de az �hs�gem gy�zedelmeskedett a j�zan eszem f�l�tt. Mik�zben k�tpof�ra zab�ltam, Daichihez fordultam.

- Mi ez a s�rget�s? M�g nem f�r bele p�r nap?

- Nem. Van egy kis elint�zni val�m.

- Nagyszer�! Menj csak! - csillant fel a szemem, de a jeges tekintete felem�sztette a marad�k rem�nysug�romat is.

- Velem j�sz, te is, Aoto is. Itt nem kell pisztoly. - v�szharanggok a fejemben. �n, gyanakv�? ugyan...

- Remek. - nem vitatkoztam tov�bb, �gy sem �rtem voln el semmit n�la, ennyit m�r megtapasztalhattam. M�r csak azt tehettem, hogy t�relmesen v�rtam, am�g el�rkezett az id�, hogy megtudjam, mi az a fontos dolog.