Aoto �s Sanoske eld�nt�tte, hogy meginvit�lja mag�t a szob�mba. �ll�t�lag ott van h�t�, ami tele van pi�val. Kir�ly. De v�g�lis az �letemet k�sz�nhetem nekik, ennyit csak-csak megtehetek. Viszont arra sosem sz�m�tottam volna, hogy mekkora "bulit" fognak ezek lecsapni...
 - H�, ne legy�l m�r ennyire pesszimista, Taisuke! - vigyorog Sano. Eddig sosem l�ttam m�g komolynak, igaz, k�t �r�ig k�nny� vid�mnak lenni. Nekem m�g az se megy. - V�g�lis b�rmilyen s�t�t az �gbolt, holnap �gy is kis�t a nap! - na, persze, az ilyen optimista felfog�st�l van h�nyingerem. Ez nem olyan dolog, ami az egyikr�l a m�sik napra megold�dna.
 - Csak nem arra gondolsz, hogy Carolt nem tudod meg�lni olyan k�nnyen? - s�gta a f�lembe Aoto. Nagyszer�, megint ber�gott. Megint....mivan??
 - Ezt honnan veszed?!? - t�madok r� - Te... - ekkor eszembe jutott a gimn�ziumi l�togat�som. Daichi r�gt�n tudta, kivel �s hogyan besz�ltem, �s nem hiszem, hogy lett volna ideje ut�nam koslatni... - Te mondt�l el mindent neki, igaz?!?!
 - H�....nyugi... - vigyorgott r�m g�nyosan - �s ha igen? Figyu, ak�rmennyire azt akarod, hogy leszakadjanak r�lad, ha meg�l�d a vezet�j�ket, k�t dolgot tehetnek. Vagy megv�lasztanak �j f�n�knek, vagy meg�lnek. - ism�t terelte a t�m�t. M�r majdnem lekevertem neki egyet, Sanoske �ll�tott le. Egy poh�r fura, f�st�s sz�n� kokt�lt ny�jtott �t nekem.
 - Ink�bb idd meg. - m�g csak meg sem k�rdeztem, mi az, egyb�l lek�ldtem. Ez ut�n k�vetkezett a rum, a t�z liter s�r, a whisky, �s minden, amit a h�t�ben tal�ltunk. M�g k�t �ra, �s olyan r�szeg lettem, mint m�r r�gen. Persze m�g mindig nem �rtem el Aoto szintj�t, de nekem �gy is j� volt. Arra eml�kszem, hogy ittam, veszekedtem Aotoval, elkezdt�nk verekedni, persze � gy�z�tt, kirohantam h�nyni...majd megint ittam. Sanosk�vel is veszekedtem, vertem is, de nem �t�tt vissza. Majd �gy gondoltam, ideje friss leveg�t sz�vnunk. Sano mindenfajta ellenrohamai ellen�re Aotoval kiszabadultunk, �s ott folytattuk a mulatoz�st. Megint ittam...a t�bbire nem eml�kszem.

Mikor fel�bredtem, �gy �reztem, na, ilyen lehet a pokol. Minden v�gtagom f�jt, fel volt dagadva a fejem, �s alig b�rtam megmozd�tani. Amikor feleszm�ltem, hogy j�, reggel van, bes�t a f�ny a szob�ba, �s az �gyra, akkor j�ttem r�, hogy j�, ez nem az �n szob�m �s az �gyam! Megpr�b�ltam megmozdulni, de �gy csak a fejem kezdett el l�ktetni. V�rtam egy kicsit, addig is visszaid�ztem a tegnap est�t. Miel�tt viszont ezt megtehettem volna, valaki megmozdult mellettem. �tkarolt, �s a f�lembe s�gta:
 - Fel�bredt�l? - a sz�vbaj ker�lgetett, pedig nem vagyok mostan�ban olyan ijed�s.
 - Te meg... - h�z�dtam arr�bb, �s a sz�momra ismeretlenre n�ztem - Ki a franc vagy?? - � erre elnevette mag�t, vid�man, csillog� szemekkel.
 - Nem eml�kszel r�m? - vigyorgott - Lizbeth vagyok. Csak azt ne mondd, hogy teljesen kiesett a tegnap este! - s�hajtott.
 - Heh...de... - feleltem zavartan, majd v�gign�ztem a test�n. - Mi...
 - J� volt veled... - h�zott k�zelebb mag�hoz. Akaratlanul is elvigyorodtam, b�r vagy sz�z k�rd�s keringett a fejemben. M�gis mi t�rt�nt pontosan �jf�l ut�n? �s mi�rt nem eml�kszek r��?? Ez nem igazs�g!
 - T�nyleg? Elmondan�d, hogy jutottam el hozz�d?
 - �n csak annyit tudok... - kelt fel, �s megkereste a h�l�ingj�t - Hogy egy v�r�s haj� fazon egy kisl�nyra b�zott, valami olyasmit mondott, hogy nem b�r el kett�t�kkel...pont akkor mentem haza, �s felaj�nlottam, hogy elhozlak magamhoz, mert a kiscsaj nagyon vonakodott, az apucija nem engedte volna, tudod ezt. - kapott mag�ra egy r�vid egyberuh�t. Mit ne mondjak, jobban �r�ltem volna, ha nem kap fel semmit. - Persze nem akart k�nnyen ideadni t�ged, de v�g�lis leh�t�tted. Majd mikor haza�rt�nk, r�mm�szt�l. - mosolyodott el titokzatosan. Nem is tudtam, hogy ilyen kanos vagyok!
Fel�lltam, �s megkerestem a ruhadarabjaimat. Mint r�gen a h�sv�ti toj�sok, most a zoknik �s az apr� kell�keket kellet felkutatnom. Mikor megtal�ltam a fegyvert�sk�mat, �s felcsatoltam, Lizbeth ism�t egy vigyort k�ld�tt fel�m.
 - Hogy mennyit szenvedtem �n ezzel... - mutatott a csatra. Ez egy speci�lisan kioldhat� k�sz�l�k, amit direkt nekem sz�nt az egyik ismer�s�m. Aki nem tudja a titk�t, az csak sz�tt�rve veheti le a gazdatest v�ll�r�l �s a derek�r�l. Furcsam�d � egyszer�en megoldotta. �n, paranoi�s? Ugyan. Ha Lizbeth esetleg b�rgyilkos lenne, sim�n ki tudott volna ny�rni, amikor r�szeg voltam, nem?
Miut�n ezt megt�rgyaltam magammal, a kiesett fegyvereket is meg kellett tal�lnom. Egy idegen m�rk�j�, olasz pisztolyt tal�ltam az egyik fi�kban, h�rom t�rral.
 - Hm... Lizbeth? Ki� ez a pisztoly, ha megk�rdezhetem? - megsz�laltak a v�szharangok a fejemben. hogy mi lesz itt, azt nem tudhattam, viszont nagyon nem tetszett.
 - Oh, az csak a jegyesem�, Henrik�. - valahol megnyugodtam, viszont...
 - Ez azt jelenti, hogy van jegyesed?? Hogy megcsaltad? - Lizbeth feje jelent meg az ajt�ban, mik�zben valamit forgatott a kez�ben. Gondolom a reggelin szorgoskodott.
 - Ugyan! Ez nem megcsal�s!! - intett le. Na j�, tal�n �n �rt�kelem t�l a kapcsolatokat, de h�t...
 - �s akkor felvil�gos�tan�l, hogy mi sz�modra a "megcsal�s"?
 - Az �rzelem! - �gy artikul�lt, hogy azt hittem, s�ketnek n�z - �n szeretem �t, �s csak ez sz�m�t! - miut�n ezt sikeresen megbesz�lt�k, bevonultam a f�rd�szob�ba.
 - Taisuke! Az a kiscsaj �ll az ajt�ban! - sz�lt egy id� ut�n a konyh�b�l - Elm�sz?
 - �gy l�tszik. - j�ttem ki a helyis�gb�l, �s k�nnyed�n elmosolyodtam - K�sz�n�m, hogy vigy�zt�l r�m... - zavartan vigyorogtam. � persze nem zavartatta mag�t.
 - Ugyan, m�skor is! Csak sz�lj, ha �jra ebben a v�rosban leszel!
 - M�rget vehetsz r�, hogy bek�sz�n�k! - kacsintottam, majd kil�ptem Mana el�.