- L�tom, j�l �rzed magad....

- Soha jobban! - im�dok ber�gni. De ezt felesleges inform�ci�nak tartottam, �gy nem terheltem. V�g�lis mi lehet a j� abban, hogy �jul�sig vedelsz, �s ut�na nem is eml�kszel, mit csin�lt�l aznap. Ezt magam sem tudom megv�laszolni. Egyszer�en j� �rz�s v�gre nem azon agg�dni, hogy "h�, vajon mit sz�lnak m�sok", meg ilyenkor nincs akad�ly. Persze az a durva, ha bebaszva tal�lkozol egy puska cs�v�vel, �s a fenyeget�en kin�z� gazd�j�val, m�g te nem b�rod abbahagyni a r�h�g�st, majd a v�g�n �nnep�lyesen leh�nyod. �, ez nem tapasztalat.

- Durva vagy ber�gva. Olyan...felszabadult, �s hiperakt�v. Ez lenne az igazi �ned? - sand�tott r�m p�r perc n�ma �lldog�l�s ut�n. Erre mit tudtam volna v�laszolni? V�g�lis �n nem l�ttam tegnap este/vagy ma hajlanba?/ magamat. Vajon miket csin�ltunk Aotoval? Nagyon nem akartam megtudni.

- K�rdezz k�t k�nnyebbet. - r�ntottam meg v�g�l a v�llam. L�tsz�lag nem el�gedett meg a v�laszommal, de nem is firtatta a dolgot.

- Amikor az a n� felaj�nlotta, azt hittem, valami b�rgyilkos. De hogy most itt vagy, ennek az es�lye egyenl� a null�val.

Elmosolyodtam.

- Csak nem agg�dt�l �rtem? - h�ztam az agy�t - Nem volt semmi gond, semmi t�mad�st nem ind�tott ellenem. - vagy csak �n � ellen, de m�g arra sem eml�kszek. igen, ez a h�tul�t�je a dolognak.

- Amilyen szerencs�tlen vagy, csod�lod? Am�gy is, most m�g nem halhatsz meg! - vigyorgott nagyban - Na, nekem mennem kell... - meg sem v�rta a v�laszomat, ink�bb, a lebuk�st�l f�lve tov�bb�llt. �s ezek ut��n �rtsem meg a gondolkod�sukat, mi? Hagyjanak m�r. Csak legyen v�ge ennek az eg�sznek, �s v�gre koncentr�lhassak a vizsg�kra. T�nyleg, a vizsg�k! K�t h�t, �s a nyakamon van az a rengeteg k�nyv, �s m�g sehol sem j�rok. A lehet� leghamarabb kell meg�ln�m Carolt, mert kifutok az id�b�l. �s mit �r a gy�zelem, ha ut�na nem teljes�lhet az �lmom, az �gyv�di hivat�s? Ink�bb d�g�ljek meg, de ha nem, akkor v�ghezviszem ezt a pocs�k mel�t.

Mikor vissza�rtem a hotelbe, Aotot tal�ltam az �gyamban, �gy egy k�nnyedt s�haj k�s�ret�ben �tmentem az � szob�j�ba, �gy gondolva, csak p�r percre alszom el. V�g�lis m�r d�l elm�lt, �s �hs�g helyett csak h�nyingert �reztem, szal a kaja elmaradt. Viszont, amikor �s�tva fel�bredtem, m�r bes�t�tedett. Ez lehetetlen, v�g�lis Daichi el�re sz�lt, hogy d�lut�n indulnunk kell. �gy ugrottam fel, mint m�g soha. �n, kipihent? Csak n�ha l�tni az �tkar�tos vigyoromat, �gy j� volt t�k�rbe n�zni. Mi is kell a boldogs�ghoz?

A szob�m fel� vettem az ir�nyt, majd gyorsan benyitottam. Ott �lt az egyik fotelben Daichi, �s az �gyban m�g mindig aludt az az idi�ta.

- Itt meg mi van? - t�rl�d�tt le a vigyor az arcomon, amikor megl�ttam Daichi �br�zat�t.

- MIkor fel akartam �breszteni, hasbar�gott. P�r pr�b�lkoz�s ut�n hagytam. - felelte jeges �br�zattal, mik�zben Aoto hangosan horkolt.

- Jah, egen, lehetetlens�g fel�breszteni ilyen m�dszerekkel...v�rj csak... - csoszogtam a kis konyhar�szhez, �s mire Aoto kutyaorra meg�rezte a k�v� leheletnyi illat�t, m�ris felpattant.

- �dv mindenkinek! Mir�l maradtam le? - a k�vetkez� nap utaz�ssal telt. A j� hangulatom hamar elillant, azok ut�n, hogy megtudtam, m�g p�r �ra, �s tal�lkozhatok Carollal. Vagyis rosszul fogalmaztam. A j� hangulat elillant, de felcser�l�d�tt valami eg�szen m�sra. Mint amikor hetekig v�rsz arra, hogy v�gre kar�csony este legyen, hogy megkaphasd a legdr�g�bb h�lyes�gedet, amit holnap m�r a kuk�ba dobsz... sz�val ilyen kedvem van. Valahogy v�rom, hogy v�gre tal�lkozzak ezzel a pchiopata n�szem�llyel, aki, ha minden j�l megy, hamarosan csak alulr�l fogja szagolni az iboly�t. Csak egy dologban voltam enn�l biztosabb, de most csak ez a c�l lebeg az orrom el�tt. Szeretn�m m�r l�tni a v�res hull�j�t, ahogy azt mondhatom neki, �lete utols� perceiben: Milyen k�r, hogy egy egyszer� egyetemista �l meg t�ged, de hidd el, a f�rgek igaz�n j� hallgat�k...

N�ha m�g �n is fr�szt kapok magamt�l. Lehet, hogy az ilyen gondolatok teszik fanatikus gyilkoss� az embert? Most kurv�ra nem �rdekelt.

Persze a k�nos cs�nd m�g jobban gondolkod�sra k�sztetett. Tudom, hogy mit akarok, viszont... nem hiszem, hogyha od�ig jutok, akkor meg tudn�m tenni. Nem tudn�m meg�lni Carolt, mert b�rhogy is n�zem, � is ember. Nincs okom meg�lni �t. B�rhogy keresek, nincs.

Daichi vezetett, mik�zben �n a h�ts� �l�sen �ltem, Aoto mellett, �s agyaltam azokon a probl�m�kon, amiket nemigen tudtam volna egyed�lk eld�nteni.

- H�, Tai? - suttogott Aoto, mik�zben r�m meredt. Ezt az arc�t ritk�n l�ttam, tal�n az�rt, mert nemr�g fejleszthette ki. Komoly volt, egyszer�en t�l komoly. Mintha minden h�lyes�get, amit elk�vetett, nem is az igazi �ne tette volna.

- Igen? Mit akarsz? - k�rdeztem vissza, kiv�ncsian.

- Carolt im�dja a f�rje. Mindent megtesz �rte. - m�g �n magam is meglep�dtem a mondand�j�n. M�gis mi�rt mondja el �pp most nekem? Tal�n ennyire l�tszik az arcomon? De ha jobban �tgondolom, ez el�g fura. M�gis ki a francot �rdekel, hogy Carol �s a f�rje milyen kapcsolatban �llnak? Vagy m�g jobban �ssze akar zavarni?

- �s? Nem vagyok csal�dseg�t�, j�l tudod.

- Igen, de nem vagy rossz ember. - a lelkiismeretemre akar hatni? Nem kellett volna hamarabb sz�lnia?

- Figyelj, Aoto... majdnem k�t �ve gyilkolnom kell, �s mindenki meghal k�r�l�ttem, akit valaha is megkedveltem. M�r r�gen nem tudom, milyen j� embernek lenni, jobb ha felfogod. Engem m�r nem �rdekel a dr�ga kis Carol, csak abba akarom hagyni ezt. Vagy velem vagy, vagy ellenem, d�ntsd el! - sziszegtem vissza - P�r nap m�lva vagy engem l�knek t�megs�rba, vagy t�l�lem, �s Carol harap f�be.

- Amikor megtudtam, mi t�rt�nt veled... r�j�ttem, hogy mind az �n hib�m...de amikor azt a l�nyt meg a sr�cot v�dted...vagy engem, esetleg b�rkit, akit alig k�t perce ismersz, r�j�ttem, hogy te nem vagy ideval�. Nagyon nem. Itt csak az emberi mocskok vannak, �s csak szerencse k�rd�se, ki �li t�l az �jszak�kat. Ha meg�l�d Carolt, t�bb� nem tudsz menek�lni. Eddig csak azokat �lted meg, akik ki akartak csin�lni, de ha most... - �rtettem, mir�l besz�l. Nem akartam �llat lenni. Nem akartam visszafejl�dni. Nem akartam az eg�sz �letemet ebbe a s�t�t k�dben le�lni. Ha sz�pen kiny�rom a f�gar�zd�t, �s annak a szolg�it, akkor �n sem vagyok jobb a t�bbiekn�l, viszont megk�m�lem a vil�got egy hatalmas v�rf�rd�t�l. Hol itt az aranyk�z�p�t?

- "�ltem - �s ebbe m�s is belehalt m�r." Ha m�r nem tudom visszahozni azokat, akik miattam �zlelt�k meg a jeges hal�lt, legal�bb t�bben ne haljanak meg. - feleltem komoran, �s az �tra n�ztem, ebb�l is jelezv�n, hogy sz�momra ennyi volt a besz�lget�s. Nem volt kedvem t�bb eszmecser�t folytatni egy gy�va emberrel, aki legink�bb saj�t �let�t f�lti. Daichi n�ha-n�ha h�trapillantott, �s szerintem tiszt�n hallott mindent, hi�ba volt a suttog�s. Az a legfurcs�bb az eg�szben, hogy nem pr�b�l meg�ll�tani. Vajon mit tervez?

Egyre fesz�lyezetebb lett a hangulat. V�g�l, k�t nap aut�z�s ut�n Daichi �gy d�nt�tt, pihen�t tartunk. Kir�ly. M�g a f� attrakci� el�tt j�l kialszom magam.

Persze, hogy nem tudtam. Aoto szavai visszangoztak a fejemben, mik�zben a s�t�t, rideg szob�ban fek�dtem. Mindig ut�ltam a s�t�ts�get. Arra eml�keztetett, amikor az any�m haza�rt az �pp aktu�lis szeret�j�vel. Ki�baltak, vagy az ajt�m el�tt dugtak, mintha nem is l�tezn�k. Csod�lt�k, hogy reggel elk�sek az iskol�b�l? M�g szerencse, hogy gimn�ziumi �veimben m�r sokszor m�sn�l aludtam. B�rhol, csak ne az any�mn�l. Legt�bbsz�r Aoton�l voltam, � volt az, meg a csapata, akik miatt t�l�ltem a mag�ny els�pr�i �r�it. Eml�kszem, nem mindenki �lvezhette a t�rsas�gukat. �n nem tudtam akkor semmit, csak hallgatni. Nem voltak olyan ismer�seim, akinek elmondhattam volna a dolgaimat. Azt�n �k meg nem hagytak b�k�n, sokszor vertek, de nem izgatott. Most mondhatn�m, hogy megszoktam, de k�ny�rg�m, melyik ember tudja megszokni azt, hogy minden nap v�ral�fut�sok keletkeznek a b�r�n? Sz�val baromira f�jd, de nem sz�ltam. M�r megszoktam. �s hirtelen az ellens�geimb�l bar�tok lettek, �n magam sem tudom, hogyan. Egyre jobb lett a hangulatom, �s v�gre t�nyleg egy t�k�s sr�cnak �rezhettem magam. J� volt, �lveztem, olyan volt, mintha a tes�im lettek volna, akikkel sokat r�h�gt�nk, �s szinte mindent kipr�b�ltunk. Drog, cigi, szex. Azt�n egy pillanat alatt v�get �rt az �lom, �s ott tal�ltam magam a s�t�t val�s�gban, v�res k�zzel, a bar�taimnak a hull�jukkal. Ha pesszimista lenn�k, m�r r�gen meg�ltem volna magam. Az lett volna a legjobb igaz�b�l, de meg�lni nem b�rom magam, �s azt nem hagyom, hogy egy harmadrang� gyilkos ny�rjon ki. Ez az utols� k�v�ns�gom.

L�p�seket hallottam. Aoto hangj�t. Fura, mennyire v�konyak a falak.

- Mostm�r ketten folytatj�tok az utatokat, igaz?

- Igen. - b�gja Daichi a m�ly, rekedt hangj�n, ahogy elmennek a szob�m el�tt - Jobb, ha most int�zz�k el.

Persze azonnal fel�bresztettek a m�ly relax�xci�mb�l. Nem szeretem a m�ltat, de az az egyetlen, ami megmutatja, mi v�rhat� a j�v�ben. A sz�p eml�kek, a bar�tok sokat seg�tenek, hogy a lehetetlent is megval�s�tsd.

Halkan, a lehet� leg�vatosabban, szinte l�bujjhegyen osontam ut�nuk. Egyenesen a temet�be mentek, ami nem igaz�n h�vogatott. Mondtam m�r, hogy mennyire ut�lom a temet�ket? Meg az erd�ket. Jobban szeretek egy luxushotelbe punnyadni, mint gy�kereket zab�lni, �s cs�sz�m�sz�kt�l hemzseg� f�ld�n aludni. �szint�n: ki nem?

Ott meg�lltak, egym�ssal szemben, �gy �t m�terre. �n az egyik f�nak t�maszkodva n�ztem a k�t s�t�t alakot.

- Felk�sz�lt�l? Van m�g valami k�v�ns�god? - k�rdezte egy id� ut�n komoran Daichi. Aoto lehunyta a szem�t, �s elmosolyodott.

- Nincs. Viszl�t. - nem b�rtam tov�bb. Rem�ltem, ez nem az, aminek l�tszik.

- Csak nem zavarok...? - t�maszkodtam az egyik s�rnak, aminek a k�vetkezt�ben a s�r egyik oldal�ra akasztott f�nixmad�r kit�rt a hely�r�l, �s cs�r�mpl�lve a f�ldre estett. Po�nosan n�ztem ki, ahogy egy pillanatra egyens�lyomat vesztve a s�rra zuhantam, de egyik�j�k sem vigyorodott el. Ez jelezte, hogy igen, bassz, ma is v�r fog folyni.

- Taisuke...k�rlek, menj el. - �gy n�zett r�m, mintha hamarosan v�ge lenne mindennek. Mintha...

- Mi�rt is? Tal�n nincs jogom megtudni, mi folyik itt??

- Meg fogom �lni Aotot. - v�laszolta jegesen Daichi, aki eddig cs�ndbe maradt. Els�nek meg sem b�rtam sz�lalni, majd felnevettem.

- Mivan? M�gis minek?!? Hiszen mesterk�nt tekint r�d! Ez csak egy vicc lehet!

- Nem. Carol parancsa. Aki elfut, az m�r halott. - nem �rtettem.

- De az sok �vvel ezel�tt volt!

- Taisuke! - sz�lt r�m Aoto - M�r akkor meg kellett volna halnom. Amikor megl�ttalak t�ged, m�r tudtam, hogy hamarosan meghalok. �r�ltem. Mi�ta elfutottam, gy�v�n, az�ta olyan, mintha a pokolban lenn�k. Nincs senkim, �s sz�rny� lelkiismeret-furdol�s gy�tr�tt hossz� �veken kereszt�l. Ne pr�b�lj meg meg�ll�tani, nekem m�r az �let szenved�s.

- Szenved�s? - a szavak a lelkembe f�r�dtak. F�jd. Olyan f�jdalom, amelyet sosem akartam �jra �rezni.

- Hal�los betegs�gben szenvedek m�r kiskorom �ta. - folytatta. Nem tudtam megsz�lalni. M�ghogy �, az �r�k optimista, az �leter�s, a hiperakt�v, beteg legyen? Kiskor�t�l fogva? �s sosem mondta? Egyed�l �lte t�l, m�g �n itt szenvedtettem magam, az idi�ta probl�m�immal. Kem�ny felismer�s. - �gy is-�gy is meghaln�k. Legal�bb �gy h�siesen halok meg, ha m�r a legut�bbi h�stett�l elfutottam. Mostm�r nem fogok. Boldog vagyok, b�r ugyanakkor szomor� is. Az eml�kek viszont megmaradnak, vagyis rem�lem. Daichi. - n�zett a f�rfira, aki el�h�zta a pisztoly�t.

- V�rj! - pr�b�ltam valamit kiny�gni, de nem tudtam semmit. Pr�b�ltam t�masztani magam, �s odasietni, am�g nem k�s�. Sajnos nem tudtam meg�ll�tani. Egy durran�s, kett�, majd h�rom. Aoto �lettelen�l esett �ssze, meleg v�re kifr�ccsent a test�b�l, ellepve a mellkas�t. Csuka volt a szeme. F�jdalmas, szenved�, m�ly r�ncokat hordoz� arc n�zett vissza r�m, ami egy�tal�n nem hasonl�tott arra a szem�lyre, akit r�gen ismertem. Nem b�rtam tov�bb. Lerogytam a hulla mell�, �s nem tudtam mit csin�lni. Teljesen �res lettem bel�l. Mindenki meghalt, aki valaha is sz�m�tott. Mi�rt, mi�rt sz�lettem meg akkor, ha oka nincs a l�tez�semnek? Senkit sem tudtam megv�deni. F�jt, mert gyenge vagyok, m�g most is egy h�t �ves fi�, aki zokogva s�ratja az els� szem�ly elveszt�s�t, az apj�t, �s azt hiszi, enn�l rosszabb nem j�het. Pedig a pokol csak akkor kezd�d�tt, sorozatba, mostan�ig, �s az �letem v�g�ig. Igaza volt Aotonak. Nekem is szenved�s az �let. A c�lom, egy pillanat alatt eleny�szett, nem volt mi�rt �lnem. Nincs senki, aki er�t adna, aki mellettem lenne, �s csak anynit mondana: Itt vagyok, ne f�lj. Nem. Sosem lesz ilyen. Egyed�l fogok meghalni, �s senki sem fog eml�kezni r�m. Egyed�l, egy nyavaj�s kopors�ban, ami sikeresen �jra�leszti a klausztrof�bi�mat.

- Nem akartam meg�lni, de Carol nem t�ri azokat, akik elfutnak. - sz�lalt meg Daichi. Nem is vettem �szre, hogy itt van. Persze, nem akarta meg�lni, mi? M�gis megtette.

S�rni lett volna kedvem, de nem tudtam. M�r r�gen, nagyon r�gen s�rtam �gy istenigaz�b�l, az�ta m�r nem tudok. Fel�lltam, �s hom�lyos tekintettel v�gigk�mleltem a jeges, rideg temet�n, majd �res sz�vvel �jrafogalmaztam a k�v�ns�gom. Meg�l�m Carolt, �s �n is meghalok. A c�l: v�gre �n is k�vessem azokat, akik�rt volt �rtelme az �letemnek.

Most m�r nincs.