- �s most? Hogyan gondoltad a kiutat? - vigyorgott r�m. J� k�rd�s. K�rdezzen ink�bb k�t k�nnyebbet.

- Nem gondolkoztam. - vallottam be laz�n - Egyszer�en �t fogok t�rni a v�d�falon. - a fogammal megfogtam a fegyvert, mik�zben m�g egyet h�ztam el�, �s mindegyikbe �j t�rat raktam, lehet�leg 24 goly�sat.

- Te h�lye vagy... - cs�v�lta a fej�t, mik�zben le nem tudtam volna kaparni azt a sz�les �s g�nyos vigyort az arc�r�l.

- Lehet, hogy h�lye. - raktam hely�re m�g vagy n�gy t�rat, h�rom fegyvert, nehogy v�letlen�l kifogyjak a l�szerb�l - De �ltal�ban a h�ly�k maradnak mindig a legtov�bb �letben. - r�gtam ki az ajt�t, �s nekirontottam a b�rgyilkosok had�nak. Az adrenalin-szintem az egekbe sz�k�tt, mik�zben ide-oda cik�ztam, �s mindk�t kezemmel pr�b�ltam c�lozni, egyre jobban d�h�ng� fenevadd� v�ltoztam. V�llon l�ttek. Nem �reztem, alig volt egy sz�nyogcs�p�s ahhoz a lelki f�jdalomhoz k�pest, amit akkor �t�ltem. Eddig nem akartam elfogadni, hogy �ln�m kell az �letbemarad�s�rt, �s hogy t�nyleg ez a helyes �t. Most megtanultam. Van egy olyan pont, amikor m�r nincs vissza�t. Ebben a pillanatban elt�nik a lelkiismeret, �s csak te maradsz, a fegyvereid, a v�r, �s a gyilkol�s. Az �rj�ng�s, a f�lelmeid lek�zd�se, �s v�g�l a pokolbajut�s.

Egyenk�nt v�geztem a t�mad�immal. P�ran, miel�tt el�j�k ugrottam volna, f�lrer�gva a t�bbi egy�gy� embert az utamb�l, elord�tott�k magukat: Sz�rnyeteg!!!

M�r nem f�jt. Sz�ven l�ttem azt is. �lettelen�l rogyott le a hideg f�ldre, t�gra ny�lt szemekkel, mintha mag�t a hal�lt l�tn�. A fegyveres emberek �gy merevedtek le, ahogy meghallott�k egym�s ki�lt�s�t, hogy egyszer�en nem b�rt�k felemelni a nyamvadt kis pisztolyaikat, �s l�ni, �gy ezt �n tettem meg helyett�k. Nem �rdekelt, fiatal, id�s, n�, f�rfi, nekem mind gyilkos, �s ellens�g. Nem j�ttek sokan, �gy 20-an lehettek, �gy hamar �tjutottam a falon. H�tran�zve �gy 3-4 m�terre m�g a plafon is v�res �s agyvel�s volt, a padl�t meg ellepte a sok hulla. N�h�nyan a falhoz d�ltek, volt olyan, aki �pp ny�g�tt valamit, mert rosszul c�loztam. Na igen, nem vagyok k�tkezes, s�t, k�t balkezesnek jellemeztem magam mindig, most meg f�leg. V�gt�re is a 20 ellens�gbe �sszesen sz�z goly�t r�p�tettem, �s m�g �gy is maradtak haldokl� emberk�k. Szar �gy.

Ism�t j�tt vagy h�rom-n�gy er�sen felfegyverzett fazon, de m�g szerencs�re csak �n l�ttam �ket. Ennek a folyos�ban l�v� kis kanyar volt az oka. Visszanyertem a l�lekjelenl�tem, mert nagy es�lye volt annak, hogy pont �k fogvak kilyuggatni. Hozz�simultam a falhoz, �s megv�rtam, am�g mell�m l�pnek. Persze egyik sem vett �szre, mivel mindannyian a hullar�szleget figyelt�k. Kiss� remeg� kezekkel �jabb t�rat tettem a pisztolyomba, persze a kattan�st m�r hallott�k. Szinte azonnal l�ttek, m�g az a szerencse, hogy lebuktam, �gy csak a h�lt helyembe r�p�thettek goly�kat. Lentr�l c�loztam, b�r �gy egy�tal�n nem voltam biztos a c�lz�si k�pess�geimben, de nem volt m�s lehet�s�gem; egyiket fejen l�ttem, az azonnal kiny�r�dott, a m�sikat v�llon, a harmadikat �gy�kon. Nem is tudom, melyiknek volt a rosszabb. A felord�t�suk p�r pillan�tban el�j�k sz�kkentem, �s mindkett�t sz�venl�ttem. Egyre k�zelebb jutottam a c�lomhoz.

M�r vagy �t perce futottam, �s rem�nykedtem, a kij�rat nincs messze. Direkt megjegyeztem minden egyes n�gyzetcentit, nehogy elt�vedjek, persze ilyenkor mindig valahogy egy erd�ben k�t�k ki. A t�j�koz�d�si-k�pess�gem egyenl� a kibaszott nagy null�val.

De nem, most nem hagyott cserben! M�r eml�keztem erre a festm�nyre, erre a szekr�nyre, �s minden m�sra, ami k�r�lvett. Szaladtam, b�r m�r alig b�rta a l�bam, a t�d�m �gett, �s rem�ltem, senki sem akad�lyozza az utamat. De mi a franc�rt lenne pont most szerencs�m? Ott �llt el�ttem egy magas, �tven �v k�r�li �riember, az �sz haj�t f�lroldalra f�s�lve, �lt�nyben, vir�gcsokorral a kez�ben. Mikor megl�tott, elfeh�redett, �s �gy megszor�tott a r�zs�kat, hogy szinte hallottam a ki�lt�saikat.

- Carol... - gondolom �szrevette, hogy tiszta v�r vagyok, �gy legal�bb azt rem�lte, hogy dr�ga... - Hol van a feles�gem, Carol?!? - ord�totta. Basssz, akkor j�ttem r�, hogy el�ttem �ll a f�-f� ludas, akinek m�g...a nev�t sem tudom.

- Hogy is h�vnak? - ezt nem kellett volna. Az arca sz�ne megegyezett a s�lt r�kkal, mikor eldobta a meggy�t�rt vir�gokat, �s k�t Desertet vett el�. Az ep�met sikeresen visszanyeltem, de ett�l m�g ugyan�gy fr�szt kaptam. Ez a fegyver, amit m�r mondtam, kurva neh�z, �s nagyon nagyot �t. A goly�ja alig kisebb egy apr� vad�szpusk�j��n�l. Csak a legprofibbak tudnak f�l k�zzel l�ni �gy, hogy ne t�rje vissza a csukl�jukat. Egy ilyen sim�n kit�pi a sz�vemet. �n is el�vettem a k�t, el�g kicsi, de sokkal k�nnyebb pisztolyomat.

- Hanry Seet vagyok. - t�nyleg, Hanry! Franc, ez t�nyleg az igazi terroristavezet�... - Hol van Carol?

- Meg�ltem. - mondtam egyszer�en, v�g�lis jog�ban �ll megtudnia. Valahogy nem tudtam sajn�lni. - Hangy�nak n�zett.

- A pokolba k�ldelek, te szem�t!! - �rj�ng�tt.

- M�r ott vagyok. - egyszerre l�tt�nk, mindketten fejre c�loztunk. Itt a v�g sz�momra is, ez a goly� m�g a nyakamat is sz�tcic�lja, �s fej n�lk�l el�g neh�z tov�bb �lni.

�

�

Rosszul c�loztam. M�r akkor tudtam ezt, hogy felemeltem a jobb karom. Remegett, �s f�jt, v�gt�re is az adrenalin-szint nem tudja �r�kk� elnyomni azt az �les f�jdalmat, ami a goly� okozta a v�llamban. Apait-anyait beleadtam, persze, hi�ba.

Nem tudtam elugrani. Nem b�rtam meg sem mozdulni. Hirtelen lelassult minden, a kil�tt goly�k egyre k�zeledtek fel�m, m�g �n nem tudtam semmit se tenni. Furcsam�d az �letem nem pergett le a szemem el�tt, de gondolom az�rt, mert t�l hossz� lett volna v�gigp�rgetnem az agyamban, �gy ink�bb hagytam. Lustas�g vagy realizmus? Nem mindegy?