Pihenj nyugd�j ut�n!


Vas�rnap, hajnali k�t �ra. D�l�ng�lve, szarr�szegen tettem meg a l�p�seket. Szerencs�re ott volt mellettem Christine. Igen, csaknem h�romnegyed �v telt el az�ta, hogy szerencs�sen t�l�ltem a Carollal val� tal�lkoz�st. Azok ut�n egy el�g bosszant� levelet kapott szer�ny szem�lyem: Felf�ggesztettek, sz�val nem tanulhatok tov�bb. Ez igencsak k�nos, h�rom nap kellett ahhoz, hogy lenyugodjak, �s ne l�jek f�be minden egyetemi professzort. L�nyeg�ben megoldottam, h�la a j� kis kapcsolataimnak. Igaz, k�tszer is kellett vizsg�znom, de meg�rte: tov�bb s�v�thetek a c�lom fel�. A p�nzem, a k�rh�z kifizet�s�vel el�gg� megcsappant, �gy szinte azonnal be�lltam dolgozni, k�t m�szakba. Az egyik munkahelyem a kedvenc kocsm�m volt, Hectorral az �len, � volt a vezet�, �s egyben a csapos is. Beseg�tettem neki, minden h�tk�znap, �s vas�rnap. Egyed�l szombat est�n r�ghattam be, de nekem az is t�k�letesen megfelelt. A m�sik munk�m nyugisabb, egy honlapot szerkesztek, rekl�mozok neten egy h�resebb c�gnek, �gy nem nagyon meger�ltet� feladat, tudok k�zbe tanulni is. Heh. mintha annyira tanuln�k. Igaz, m�g ezzel a kett�vel sem kerestem annyit, mint egyetlen gyilkol�ssal, de nem b�ntam. Ott volt az egyetem is, r� kellett startolnom, nehogy m�g egyszer �gy j�rjak, mint ny�r elej�n. M�r fegyvereket sem vittem magammal, csak egy �nv�delmi-pisztolyt, de az sem tud �letvesz�lyes sebeket okozni. M�r nem kapkodtam ijedten �s paranoi�san  a k�seim�rt, �s ez nagy sz�. Persze az is hozz�seg�tett, hogy k�t harcm�v�szetet is elkezdtem tanulni, �s majdnem m�r egy �ve gyakorlom �ket. Nem akarok megint v�letlen�l abba a helyzetbe ker�lni, hogy nem vagyok el�g er�s, �s pisztoly n�lk�l nem �rek semmit se.
Sz�val mondhatn�m azt, hogy el�gg� megv�ltoztam. K�v�t persze m�g mindig k�vetelek, de a cigi is a m�lt�, legal�bbis m�r csak n�ha gy�jtok r�, el�g az, hogy minden este cigarettaf�stben tart�zkodom.
Hogy is mondan�m...azt hittem, itt v�gre pihenni fogok, de nem tehetem meg ezt a luxust. V�gt�re is jobban �rzem magam, mint p�r �vvel ezel�tt.
F�l �ve, hogy megismerkedtem Christinevel, �s eg�sz j�l kij�v�nk. � az ide�lis n� sz�momra, b�r m�g nem igaz�n tudja a m�ltam, de szerintem sosem fogom neki elreg�lni. V�gt�re is �j fejezetet nyitottam, mi�rt kellene visszalapozni?
Most kiv�telesen � is fel�nt�tt a garatra, pedig ritk�n szokott. Ilyenkor valahogy hazakevered�nk, egy j�t dugunk, azt�n holnap d�lut�nig alszunk. Kir�ly az �let!
Cs�p�s, m�rciusi este volt, de nem t�r�dt�nk vele. Nevett�nk, h�ly�lt�nk, m�g meg nem �rkezt�nk a b�rh�zba. A s�t�t, halk folyos�n �gy g�zoltunk �t, mint egy csorda elef�nt. A kulcsom�rt kaptam, kinyitottam a nagyobb vasajt�t, el�reengedtem Christin�t, �n viszont meg�lltam. �gy �rzetem, szinte lyukat �getnek a h�tamba, annyira n�znek. Lassan h�trapillantottam, mik�zben az ujjaim m�r a fegyver nyel�vel j�tszottak.
 - �dv�z�llek, Taisuke. - majdnem h�tast dobtam a felismer�st�l, m�g �gy, r�szegen is. Az a j�, hogy tudom kontroll�lni ilyenkor is a cselekedeteimet, de n�ha persze kics�szik a kezemb�l az ir�ny�t�s, vagy esetleg olyat mondok, amit k�s�bb megb�nok. Most �pp a legrosszabb alkalomkor bukkant fel.
 - Daichi. - n�ztem v�gig a magas, fekete f�rfin. � volt minden bajom forr�sa, egy szadista k�pmutat�, avagy b�rgyilkos. Azt hittem, soha t�bb� nem kell l�tnom. A szok�sos fekete dzsekij�ben volt, �s egy s�t�t nadr�gban, amit igaz�n nem l�ttam a s�t�t folyos� miatt. Nem tartott fegyvert r�m, ez�rt �n sem kaptam el�. Tal�n er�sebb lettem, �s gyorsabb, de Daichi akkor is jobb n�lam, mint k�ny�rtelen gyilkos. Ebben legal�bbis. - Mi c�lb�l j�tt�l el hozz�m? Honnan tudtad, hogy itt lakom? - csak felnevetett. G�nyos nevet�s volt ez, mintha �lvezte volna a fels�bbrend�s�get. �lvezte is.
 - L�tom, ki�lvezted a szabad �letet. - mi�rt besz�l m�lt id�ben? l�nyeg�ben m�g mindig szabadon vagyok! Ez futott �t az agyamon, de nem hagyott sz�hoz jutni. - Tartozol egy ad�ss�ggal. - hogy oda ne rohanjak. Sz�vesen leh�nytam volna.
 - Ink�bb te tartozol. V�gt�re is hagytad, hogy �n v�gezzem el a piszkos munk�t, �s ut�na mindenkinek azt hirdetted, hogy te volt�l!
 - Mi�rt azt akartad, hogy ism�t te legy�l a k�z�ppontban? - nevetett m�g mindig. Igaza volt, csak �gy tudtam kisz�llni ebb�l a mocskos mel�b�l.
 - Mit akarsz? Most nem vagyok olyan helyzetben, hogy sok�ig �rtelmesen csevegj�nk. - feleltem jegesen. V�g�lis nem akartam �jra emberk�k ut�n eredni, �s legyilkolni mindet, b�r m�r nem lett volna neh�z sz�momra. T�ljutottam azon a ponton, hogy sajn�ljam az �ldozataimat, viszont att�l m�g nem szeretek �ld�k�lni.
 - Sz�ks�g�nk lenne r�d. - mi�rt besz�l t�bbes sz�mban? Csak most vettem �szre egy ismeretlen, feh�r kab�tos alakot. M�r meg sem k�rdezem, ki �, �gy is csak egy kit�r� v�laszt kapn�k, ezt j�l tudtam.
 - Milyen �gyben? - H�tulr�l Christine karolt bel�m, mik�zben r�mosolygott az el�ttem �ll� Daichire.
 - �dv! �k kik, Max? - mit tudtam volna mondani?
 - �pp hitelt veszek �t. - most �gy sem fog r�k�rdezni - Menj csak be, mindj�rt megyek. - b�lintott, intett a k�t idegennek, majd befordult a szob�ba.
 - J� kis csaj... - vigyorodott el Dachi. Christine l�nyeg�ben m�r csak egy combfixben, �s egy melltart�ban j�tt ki.
 - Hagyj b�k�n! Nincs er�m most ezzel foglalkozni, keress meg m�skor, de az lenne a legjobb, ha elt�nn�l, �s soha nem j�nn�l vissza! - z�rtam be az ajt�t, �s nem is t�r�dtem a t�bbivel. Most nem azzal lett tele a fejem, ahogy bel�ptem a h�l�szob�ba.

Reggel az iszony� fejf�j�s keltett, de m�gis j�l �reztem magam. Christine m�g aludt, �gy hagytam tov�bb pihenni. Szinte l�bujjhegyen mentem ki a konyh�ba, hogy igyak egy j� er�s k�v�t. Csak akkor vettem �szre, hogy a bej�rati ajt� alatt, a kis r�sen egy feh�r bor�t�k vir�t. M�g akkor se jutott eszembe a tegnapi tal�lkoz�s, olyan, mintha csak egy r�m�lom lett volna. Persze hi�ba ezt akartam, az�rt m�g megt�rt�nt. Szinte er�ltetett mozdulatokkal ny�ltam a bor�t�k�rt, majd olvasni kezdtem, rem�nykedve, tal�n csak a sz�mla az.
"Egy csettint�s, �s ism�t poklot csin�lhatok az �letedb�l. Egy egyszer� nyomoz�sos feladatot b�zok r�d, ami nem nagy �rd�ng�ss�g. Persze fegyverekre sz�ks�ged lesz. Ha �rdekel a munka, h�vj ezen a sz�mon: 06XXXXXXXXX. �dv: Daichi"
 - Any�d! - ny�gtem, ahogy v�gigolvastam a sorokat. Sz�val nincs v�laszt�som? Kedves, � mindig �rtett a zsarol�shoz. Lementem az udvarra, ott h�vtam fel Daichit, rem�lve, hogy senki se hallgat�zik.
 - Igen? - h�rom csenget�s ut�n vette fel. Csak nem zavarok? B�r lehet, hogy csak nem tal�lta, melyik zseb�ben maradt a mobil. Igen, van ilyen.
 - Na, mi a f�szkes fen�t akarsz t�lem? - j�modor? Azt meg hol osztott�k?
Hallottam, ahogy bocs�natot k�r p�r embert�l, majd egy halkabb szob�ba megy.
 - Gondolom hallott�l m�r a Franciaorsz�gban t�rt�n� k�oszr�l... - egyb�l, bele a k�zep�be. Nosztalgi�z� kedvem lett, de legy�rtem.
 - Nem. Nincs id�m, hogy �lland�n a h�reket hallgassam. Meg nem is nagyon �rdekel. - f�ztem hozz� egy kis id� ut�n az utols� mondatot.
 - Akkor elmondom r�viden. Egy b�nsz�vetkezet gar�zd�lkodik orsz�gban, f�leg n�ket �s gyerekeket gyilkolnak, vagyis azok nyom n�lk�l elt�nnek, a rend�rs�g nem b�r vel�k, f�k�nt az�rt, mert v�mp�roknak adj�k ki magukat, ezzel p�nikot keltve, el�g magas v�rd�jat t�ztek ki a fej�kre, viszont m�g azt sem tudj�k, merre lehetnek, vagy mennyien vannak. - hogy hogyan tud egy szusszal ennyit elmondani, az sz�momra is rejt�ly.
 - V�mp�rok? - k�rdeztem vissza g�nyt�l cs�p�g� hangon - Csak egy h�lye banda, aki h�rn�vre v�gyik...
 - Gondolod? - igaz�n meglep�dtem Daichi hangj�n. Mintha nem lenne benne eg�szen biztos.
 - Nem gondolom, tudom. V�mp�rok nem l�teznek, csak egy mese. Am�gy sem fedn�k fel a kil�t�ket, �s nem gyilkoln�nak halomra csak kedvtel�sb�l... l�nyeg�ben � nekik mi vagyunk a t�pl�l�k, sz�val ha mindenkit kiny�rnak, akkor nem lesz kaj�juk. Szomor� az igazs�g.
 - Gondoltam, hogy �gy fogsz reag�lni. - m�g �gy is el tudtam k�pzelni, ahogy elvigyorodik - Nem mindenki fogja fel �gy a dolgokat, ez�rt kit�rt a p�nik. Minden ember retteg, nem akarnak a v�rsz�v�k �ldozatai lenni.
 - H�lyes�g! Az emberek gonoszabbak b�rmelyik l�nyn�l! Ez�rt tudtak id�ig fejl�dni. - fura a felfog�som, �ltal�ban mindenr�l. Olyan t�pus vagyok, aki csak a saj�t szem�nek hisz. V�gt�re is realist�nak kell lenni ebben  pesszimista vil�gban, k�l�nben nem �lsz sok�ig. Nekem el�g a sok gyilkos, nem kell m�g m�s gonosz l�ny: hiszen itt van az ember.
 - Valahonnan el kell indulnunk, ez�rt k�rem a seg�ts�gedet.
 - Amit a lev�lbe �rt�l, az nem seg�ts�gk�r�snek hangzott, hanem parancsnak... - vetettem oda f�lv�llr�l.
 - Csak biztos akartam lenni abban, hogy felh�vsz. Ma este tal�lkozunk. - m�g miel�tt b�rmit sz�lhattam volna, lerakta. Hov� siet? Este nem leszek otthon, hi�ba v�r, de ink�bb nem h�vtam fel megint. Oka lehetett annak, hogy ilyen gyorsan letette. Akkor m�g nem is tudtam, hogy mennyire igazam volt.