Este szok�somhoz h�ven, egy kors� s�r t�rsas�g�ban j�rtam az asztalokat, �s a k�v�ns�gokat teljes�tettem. Persze p�nz�rt.
 - Hector, k�rnek k�t �veg bort, egy pezsg�t egy whisky-t, �s egy fr�ccs�t, meg h�rom k�l�t. - adtam le a rendel�st, �s m�r szaladtam is a k�vetkez�t kit�lteni. Nem rossz munka, hamar meg tudom jegyezni a dolgokat, �s a r�szegek n�ha eleresztik magukat, �s lekenyereznek egy j� pik�ns borraval�val.
K�t ismer�s alak nyitott be a helyis�gbe, �s elfoglalt�k az ajt� melletti �res asztalt. Igaz, nem volt kedvem odamenni, de az�rt bevetettem az �tkar�tos vigyoromat, �s �gy csin�ltam, mintha nem ismern�m �ket. Pedig kurv�ra ismertem, f�leg az egyiket.
 - �dv�z�lj�k �n�ket Hector kocsm�j�ban. Mit rendelnek? - Daichi k�nyelmesen elhelyezkedett a sz�k�n, �s az itallap�rt ny�lt.
 - Bennevagy? - k�rdezte egy id� ut�n.
 - Ap�d fasz�t. Neked biztos nem. - v�gtam r� sz�les, lekaparhatatlan vigyorral.
 - Akkor egy s�rt k�rek.
 - �n egy k�v�t. - sz�lalt meg v�gre a m�sik is. Hosszabb, hull�mos, g�nd�r barna haja volt. Egy hatalmas, feh�r s�lt�l alig l�tszott ki a feje, de volt egy olyan �rz�sem, hogy direkt ennyire el�vigy�zatos.
 - M�ris hozom. - fordultam meg, �s Hectorhoz igyekeztem.
 - Te, azok el�g s�t�t alakok... - h�zta �ssze a szem�t, mik�zben elmondtam a dr�ga urak k�v�ns�gait - Ugye nincs k�z�d hozz�juk?
Hector sem tudott a b�rgyilkosi dolgaimr�l, mint itt senki. M�gsem volt h�lye, gondolom p�rszor r�szegen p�r mondat elhagyta a sz�mat. Rem�ltem, hogy nem kell hazudni neki, egyr�szt, mert m�giscsak a haverom, a m�sik meg az, hogy nem tudok hazudni. Ilyenkor mindig az elterel�st, vagy a f�lig igazat szoktam haszn�lni.
 - R�gi ismer�s�k, semmi gond. csak egy v�letlen, hogy ideker�ltek. - vittem is nekik a s�rt meg a k�v�t. - Tess�k.
 - K�sz. Rem�lem tudod, mi�rt j�tt�nk. - m�ris a k�zep�be, nagyszer�. Lopva k�r�ln�ztem.
 - Nem a legmegfelel�bb id�pontot v�lasztottad erre.
 - Dehogynem. szerinted mi�rt �lt�nk az ajt�hoz k�zel? - vigyorodott el �rd�gien. �n sem voltam h�lye, de nekik egy kocsm�val kevesebb nem nagy �gy...
 - Daichi. Te vagy a legnagyobb b�rgyilkos vagy mi, s�t, amint l�tom, itt �l melletted m�g egy fegyveres alak, nem hiszem, hogy pont r�m lenne sz�ks�ged, v�g�l is egy �ve nem fogtam a kezembe fegyvert. M�r csak egyszer� ember vagyok, akit meg�lhetsz, megfenyegethetsz, nem tudok mit tenni. N�gy�tven lesz. - vettem fel ism�t a vigyorg� kiszolg�l� szerep�t, majd mikor Daichi sz�tlanul fizetett, megfordultam, �s egy m�sik asztalhoz akartam menni.
 - Sz�val � az, aki meg�lte Carolt �s azoknak a csatl�sait? - sz�lalt meg jegesen a m�sik alak, �gy, hogy azonnal visszafordultam.
 - Hogy is h�vnak?
 - H�vj Alisonnak.
Ez vajon a keresztneve, vagy csak ugyanolyan �l-n�v, mint amilyet mi is haszn�lunk? Sokkal jegesebb volt a pillant�sa, mint akikkel eddig tal�lkoztam, �s �reztem, nagyon vesz�lyes. De �szint�n, hogy j�v�k be a k�pbe, ha Daichi egy ilyen profi emberk�vel dolgozhat? Nem is v�laszoltam, csak pof�tlanul elmentem. Valami nagyon nem tetszett ebben az eg�sz �gyben. Nem akarok megint Daichi b�bj�t�k�v� v�lni, de mintha valami�rt nagyon sz�m�tana r�m. Tal�n �gy gondolja, egyed�l nem tudja megoldani az �gyet? Ink�bb belehalna, minthogy seg�ts�get k�rjen. Tal�n az�rt tudom m�gis, hogy mit akar, mert �n is ugyanilyen vagyok.


Hajnali �t. Z�r�ra. M�r mindenki kurva f�radt, �s �n is csak egy �gy ut�n �h�tozom, persze tudtam, hogy ez nem megy majd olyan k�nnyed�n. Egyik az, hogy Daichi�k szerintem m�g l�togat�st fognak kezdem�nyezni, ha nem is ma, akkor holnap, ahogy ismerem, nem szereti sok�ig h�zni a dolgokat. Viszont azt az �letben nem hittem volna, hogy z�r�ra ut�n m�g egy ismer�sbe fogok beleakadni.
 - �dv, Cross. Elk�st�l, �pp z�runk. - k�sz�nt�ttem egy alacsonyabb, z�m�kebb, t�sk�k barna haj� f�rfit. Nem volt id�s, �gy a h�szas �vei k�zep�n j�rhatott, de a sok r�nc �s az elkeseredett arc �reg�tette �t, hanem t�z �vvel, az biztos.
 - T�ged kerestelek. - felelte gyorsan. Cross nagyon megszokta a r�mai p�rg�st, �s m�g itt sem tud le�llni vele. Az akcentus�n nem �rz�dik annyira, de igazi olasz v�r cs�rtetett az ereiben, amire roppant b�szke volt.
 - Igen? M�gis mi�rt? - raktam le a rongyot az asztalra, �s megfordultam, hogy a sr�ccal szembe legyek - K�rsz valamit?
 - �, nem zavarok, csak egy k�r�s erej�ig j�ttem! - hebegett, amint gyorsan folytatta sok embert ismersz, nem? J�l j�nne a seg�ts�ged.
�ltal�ban nem vagyok elutas�t�, de k�ny�rg�m, ha ilyenkor t�mad r�m, hogy jaj, seg�tenem k�ne, akkor nincs igaz�n kedvem.
 - Mibe keveredt�l megint? - Criss rend�r volt. �lvezettel v�gezte a munk�j�t, �s sok embert jutatott a r�csok m�g� olyan h�res rend�r�kkel, mint... �gy sem ismern�tek. A l�nyeg az, hogy �stehets�g, m�r a d�dapj�ban is egy rend�rtisztet azok, akik akkor m�g �ltek. P�rszor Adammel, a jogprofesszorral seg�tett�nk neki az akt�kn�l, �s egy nyomoz�sn�l, amit p�r ember�re r�b�ztak, az�ta alig besz�lt�nk. Fura, hogy most pont engem keres meg.
 - Elmondok egy fontos inf�t, de csak akkor, ha megpr�b�lsz seg�teni. - nos, � volt az a rend�r, aki nagyon komolyan vette a munk�j�t, �s minden parancsot maxim�lisan elv�gezte, s sosem mondott el egy titkot sem, most meg csak �gy le akar t�madni egy h�rrel?
 - Mondd, de nem �g�rhetek neked semmit. - feleltem j�zan �sszel.
 - Egy h�res b�rgyilkos valami�rt ber�gott az egyik terroristavezet�re, �s feles�g�re, �s mindkett�t, t�bb, mint 50 emberrel egy�tt meg�lt. Fut�t�zk�nt jutott el hozz�m, �s a feljebbval�k azt akarj�k, hogy f�kezz�k meg ezt az eszeveszett gyilkost, aki �ll�t�lag most �ppen Hass�ban van.
Meglep�dtem, de komolyan. Ilyen sok id� kellett, mire megtudt�k? V�g�l s majdnem egy �ve t�rt�nt...
 - T�nyleg? �s mi k�z�m nekem ehhez?
 - �gy teszel, mintha nem is izgatna! - ripakodott r�m - A h�res b�rgyilkos, a v�rosunkban, valamit akar! �rted??
 - Lehet, hogy csak �tutaz�ban van. - r�ntottam meg a v�llam - Meg egy�ltal�n... - ekkor egy k�pet nyomott a k�pembe, Daichi felirattal. Igen, ez k�ts�gk�v�l � volt, b�r eg�szen brut�lisan rajzolt�k le, mintha egy pchiopat�val lenne dolguk. Pedig Daichi cseppet sem az, ez�rt �l m�g.
 - � az! Nem szabad kiengedn�nk a v�rosb�l, k�l�nben v�g�nk! -mik�zben �ssze-vissza hadart, m�g egy k�pet vettem �szre a kez�ben, ami nagyon ismer�s volt.
 - �s ez ki? - mutattam a cetlire. � egy pillanatig elhalkult, majd halkan folytatta tov�bb, mintha f�lne, hogy valaki meghallja.
 - � a Feh�r Hal�l! B�rgyilkos, �s nagyon gyorsan v�gez a feladat�val. Mintha nem is ember lenne. F�lelmetes az �rge, de p�nz n�lk�l nem gyilkol. B�r � is k�r�z�tt, mert a b�rgyilkoss�g b�n, de m�gse ker�tenek neki nagy feneket. A nagyon gazdagok tudj�k csak megfizetni, �gy az egyszer� �zletemberek nemigen tudj�k felb�relni. Nem �gy, mint a Fekete Holl�t, Daichit. � sem dolgozik kis p�nzek�rt, viszont sz�vesen gyilkol, �s nincs tekintettel semmire se. Volt, hogy meg�lte az eg�sz g�rd�t, aki felb�relte, majd az �sszes p�nz�kkel els�t�lt, �s meggyilkolta azt is, akit kellett, hogy ne maradjon ad�sa senkinek. Gondolhatod, mi t�rt�nik itt, ha...
 - H�, vegy�l leveg�t is! - nyugtattam. Igen, Daichi gerinctelen m�don viselkedik, ha  p�nzr�l �s a gyilkol�sr�l van sz�. Nem hiszem, hogy lenne olyan, amit nem v�llalna el. - Megk�rdezem p�r ismer�s�met, �s �vatoss�gra intem �ket, rendben? - kinyit�dott az ajt�, �s csak im�dkozni tudtam, nehogy Daichi legyen az. Christine volt. Nem is tudta, mennyire �r�ltem. Azonnal hozz� indultam, megcs�koltam, majd vigyorogva n�ztem vissza Crossra.  - Bocs, de most dolgom van. Neked is a munka helyett m�sra k�ne koncentr�lnod, fiatal vagy m�g. Elmehetsz majd �vek ut�n nyugd�jba, �s ut�na ki lesz veled? - karoltam �t Christine derek�t, �s k�zelebb h�ztam magamhoz, mik�zben besz�ltem. Szem�t vagyok, mondtam m�r? Cross szinte meg sem b�rt sz�lalni, �s az energikuss�g�t felcser�lte komor �br�zatra. L�tsz�lag ez a k�rd�s �t is nagyon foglalkoztatta.
 - Nem olyan k�nny� abbahagyni, persze neked k�nny�, nem neked kell b�n�z�kkel felvenned a versenyt, �s stresszben �lned, vajon melyiket tudod majd elkapni, �s melyiket nem.... - v�laszolta ugyanolyan gyorsan, de sokkal ridegebben, �s g�nyosan. Igaz�n meglep�, nem hittem volna, hogy valaki ezt fogja a fejemhez v�gni. Akaratlanul is elmosolyodtam.
 - Igazad van, �n nem �rzem �t a fajdalmaidat. Hidd el, nem is akarom. Ez a te kereszted. - vigyorogtam r� �szint�n. V�gt�re is igaza volt.
 - �r�lj addig, am�g boldog lehetsz, Max, mert b�rmelyik pillanatban elvesztheted azt, amit a legjobban szeretsz. - n�zett jegesen Christin�ra. Na, ez az a pont, amikor nem maradok helyesl� balfasz.
 - Nem k�rtem t�led tan�csot, Cross. Hidd el tudom, mennyire muland� a boldogs�g. Majd megk�rdezem p�r haveromat az �gyben, �s ha megtudtam valamit, felkereslek. Most viszont szerintem neked is pihenned k�ne, �s nem �szt osztani olyannak, akit ez nem igaz�n �rdekel. Egyetemista vagyok, nem b�rgyilkos. - ingattam a fejem vigyorogva, majd megfordultam, �s Christin�val az �len kivonultam a helyis�gb�l. B�r m�g le kellett takar�tanom p�r asztalt, megv�rtam, am�g a dr�ga olasz sr�c j� messzire elmegy, csak ut�na mentem vissza.
 - Honey, ez sz�p volt. Ugye itt v�gezt�l is? Nem baj, ha ma n�lad alszom? – mosolygott �gy, mintha m�r el�re tudta volna a v�laszom. Persze most kurv�ra meglep�dhetett.
 - Bocs, de most el kell m�g rendeznem p�r dolgot, ha nem gond. - nem akartam, hogy esetleg ism�t tal�lkozzon Daichival. Aki egyszer l�tta az arc�t, az �ll�t�lag nem �lt t�bbet egy �vn�l. �s mit ne mondjak, nem voltam abban biztos, hogy a m�sik b�rgyilkos, Alison esetleg nem l�tn� sz�vesebben egy kopors�ban. Azt sosem bocs�tan�m meg magamnak, ha ugyan�gy v�gezn�, mint Stella.
 - �rtem... - hervadt le a mosoly az arc�r�l. K�r, pedig igaz�n illik neki a vigyor - De holnap bep�toljuk, ugye? - n�zett a szemembe - �g�rd meg!
 - Megpr�b�lom... - pr�b�ltam kit�rni a k�r�s el�l. � is tudta nagyon j�l, hogy nehezen �g�rek meg valamit, viszont azt betartom, ak�rmennyire h�lyes�g is az. Most viszont sokkal fontosabb dolgom van.