- Zavarok? - kukkantott be a szob�ba Chiaki. A f�rfi m�r elaludt, de most ijedten kapcsolta fel a l�mp�t.
 - Jaj, te vagy, kicsil�ny? Dehogy zavarsz, ker�lj belj�bb! - intett a l�nynak - Sz�leid nem agg�dnak?
K�rben�zett a helyis�gben. Meleg, barna sz�nek kombin�ci�i lept�k el a szob�t, r�gi, faillat� �ggyal �s b�torokkal, nyugtat� t�jk�pekkel a falon.
 - Nem. - felelte egyszer�en, majd le�lt az egyik sarokban l�v� hintasz�kbe.
 - L�tom, f�radt vagy, csin�ljak egy kis te�t? - suttogott, ami csak most t�nt fel a l�nynak.
 - Nem kell, k�sz�n�m.
 - Sss, Hana m�r alszik. - mosolygott ism�t �lmosan - Aludj nyugodtan, kicsil�ny, biztos neh�z napod volt. - oltotta le a l�mp�t, meg sem k�rdezve, hogy szeretne-e �gyban aludni, vagy hogy egy�tal�n aludni akar-e. Ezt mind tudta.
Chiaki felh�zta a l�bait, �s ahogy megszokta a hintasz�ket, m�ris elaludt. Tetszett neki a hely, hi�ba volt az �regap� kicsit bogaras, m�gis megb�zott benne, tal�n �pp ez�rt.

 - J� reggelt! - h�zta el a f�gg�nyt a b�csi - Naa, neem, Hana, tess�k felkelni! - h�zta le a leped�t, de azalatt nem volt senki - Na, ne akard, hogy megcsikizzelek! - a l�ny akaratlanul is ism�t elmosolyodott. Volt ebben az emberben valami, ami miatt nem lett olyan vissztasz�t�, mint a t�bbi haland�. Amint megl�tta a f�rfi, hogy Chiaki is fel�bredt, r�gt�n hozz� bicegett. Bot most nem volt a kez�ben, biztos az �gyn�l hagyta.
 - Szeretn�d, ha csin�ln�k valami finom reggelit? Hana nagyon j� recepteket tud!
Nem b�rta tov�bb. Musz�j volt r�k�rdeznie.
- T�nyleg l�tja? - az ap�ka nem lett komor, ink�bb csak felnevetett. Olyan hngon sz�lalt meg, mint egy kedves nagypapa, aki �pp az unok�j�val osztja meg az �let nagy dolgait.
 - Bolondnak hiszel? - f�rk�szte kiv�ncsian a l�ny tekintet�t, abb�l viszont nem tudott kiolvasni semmit. - Semmi gond, kicsil�ny. Ink�bb az itt a k�rd�s, hogy mit akarsz megl�tni. - p�r m�sodpercre mintha elkomolyodott volna, de ut�na ugyanolyan vid�ban bukd�csolt a konyh�ba - Szereted a r�ntott�t?
 - Nem, k�sz�n�m. - tolta fel mag�t a sz�kb�l, ami nehezebb volt, mint hitte volna. Az �sszes v�gtagja zsiborgott, mik�zben a nyaka nem akart a hel�re sz�kkenni. De legal�bb nem halt meg. Ha ez nevezhet� j� h�rnek.
Az �ggyal szemben egy ajt�t pillantott meg, ami eddig elker�lte a figyelm�t. Ugyanolyan sz�n�re volt festve, mint a fal, egyed�l a d�sz�t�s volt felt�n�, ahogy kidudorodott a sima r�szb�l. Egy r�gi, fa kilincs �llt ki bel�le, ami h�vogat�an v�rta a l�togat�kat. Chiaki tettegy l�p�st fel�, amikor hirtelen felt�nt az eddig a konyh�ban biceg� f�rfi.
 - Mi a baj, Hanna? Hogy be akar menni? - besz�lt a leveg�be komoly arccal - Ugan m�r, mi�rt ne n�zhetne be? No, mi ez a hangnem? Hanna... ne s�rj...
A l�ny h�trameredt, mintha azt rem�lte volna, hogy l�tja a n�t, de nem �gy t�rt�nt. Majd lenyomta a kilincset, �s bel�pett a helyis�gbe.
A szoba els�nek egy szok�sos k�nyvt�rhoz hasonl�tott, viszont a c�mek nem voltak �ltal�nosak.
M�g kintr�l hallotta a b�csi gy�zk�d�s�t, de nem tudott parancsolni a l�bainak. A rend�ny le volt h�zva, �gy csak p�r halv�ny f�nycs�k vil�g�totta meg a helyis�get. A roskadoz� polcokon t�bbsz�z k�nyv sorakozott, arra v�rva, hogy kiolvass�k �ket.
 - Ap�, ezek meg milyen k�nyvek? - vett le egyet, lef�jta r�la a nagy port�meget, �s kinyitotta. Nem volt bele �rva semmi.Csak a c�me vir�tott az el�lapj�n, nagy, r�gies bet�kkel: Az ID�.
 - L�tod, Hanna? Nem l�tja �ket.- l�pett bent�bb egy mosoly k�s�ret�ben - Nem mutatj�k meg a val�jukat ismeretlennek. - vette ki remeg� kezekkel a k�nyvet a l�n �lel�s�b�l, �s fent�bb tolta a kerek szem�veg�t. - Oh, milyen r�gen olvastam ezt is. Szinte el is felejtettem, hogy itt van. - csukta �ssze, mit�l m�g nagobb porfelh� emelkedett a magasba. Kiss� �gyetlen�l visszacs�sztatta a hely�re, majd a l�nyhoz fordult. - K�sz a r�ntotta. - daktatott ki. Chiaki m�g egy ideig n�m�n b�multa a polcokat. M�gis mi�rt nincs egy �rva bet� sem beleg�pelve ezekbe a k�nyvekbe? Vagy csak � nem l�tja? Egyre jobban furcs�llta ezt a helyet.
Majd hirtelen egy ismer�s c�mre bukkant: Az Istenk�dex.


 - Ap�, el tudja ezt olvasni? - vitte ki a k�nyvet, mik�zben mindv�gig az aranyozott berak�st figyelte. A b�csi r�pillantott, majd megcs�v�lta a fej�t, mint mikor a nagypapa kedvesen megdorg�lja az unok�j�t.
 - Az ilyen olvasm�ny m�g nem val� neked. Csak feln�tt mes�k vannak bele�rva, r�ad�sul unalmas. - vette ki Chiaki kez�b�l �vatosan, �s visszacammogott vele a k�nyes szob�ba, majd bez�rta az ajt�t. A l�ny b�lintott egyet, �s nem firtatta tov�bb a dolgot. Egyel�re nem.
Persze nem b�rta ki, hamar belop�zott ism�t a szob�ba, de egyik k�nyvben se volt egy bet� sem, �s ak�rhogy meg akarta l�tni, nem tudta. Pedig ez az, amit el akart lopni, amiben tal�n a szabadul�s kulcsa rejlik, �s most, ilyen k�zel hozz�, megakad? Az �reget nem merte faggatni, volt egy olyan �rz�se, hogy �gy se kapott volna v�laszt. Nem, nem a v�letlen sodorta ide, ebbe a h�zba, �s nem a v�letlen volt a k�dex l�tv�nyos elt�n�s�nek az oka. Valami sokkal �sszetettebb, hatalmasabb er�r�l van sz�, viszont min�l k�zelebb haladt a l�ny a megold�shoz, ann�l jobban �gy �rezte, csak m�g t�volabb ker�lt a c�lj�hoz.